VII.
VII.
Széchényi meczénási hajlamai. Kónyi János. Ganganelli leveleinek kiadása. Teschedik könyve a magyar földművelésről. A munka hatása Széchényire. Magyarra fordíttatja. Ismeretsége Palóczi Horváth Ádámmal és Péczeli Józseffel. A balatonfüredi irodalmi eszmecserék. A magyar irodalmi társaság alakításának terve. Horváth Kazinczy Ferenczet csatlakozásra szólítja fel. Kazinczy Czenken. Véleménye Széchényiről. Az »Orpheus» kiadásának terve. Széchényi levele Kazinczyhoz. Révai Miklós a régibb magyar költők kiadását Széchényi pártfogásába ajánlja. Széchényi kisérletei az irodalmi munkásság terén.
Már Kőszegen kezdette meg maecenási pályáját is.
A legelső, ki Széchényi Ferenczhez fordult, a magyar irodalom legszerényebb, ma már egészen elfelejtett munkásainak egyike volt: a somogymegyei származású Kónyi József, az Esterházy-ezredben «strázsamester», – mint ő magát nevezi, – «a nemes magyar hazának együgyű hadi szolgája.» A katonaságnál a német nyelvet elsajátítván, szabad óráit népszerű német munkák lefordítására szentelte és 1774-től kezdve ilyeneknek hosszú sorozatát bocsátotta közre; Gellert meséit, Gessner Első hajósát stb.
Egyebek között egy francziából németre lefordított munka, mely világszerte nagy feltűnést keltett, vonta magára figyelmét: az 1774-ben elhunyt Ganganelli XIV. Kelemen pápának levelei, a melyeket egy Caracciolo nevű író Párisban adott ki, de a melyeknek hitelességét általán kétségbevonták.
Kónyi már 1778-ban lefordította azokat magyarra és a nyomatás költségeinek fedezésére kérte föl Széchényit, a ki neki készséggel ajánlott föl száztiz forintot. Azonban a fordító csak négy esztendő letelte után tudta a censura engedélyét kieszközölni, és ekkor, 1782 őszén, a megajánlott összeg utalványozásáért folyamodott, a mely alkalommal ekkorig megjelent munkáival kedveskedett a grófnak. A válasz, a mit kapott – Széchényi Ferencz első ismert magyar levele – így hangzott:
«Kedves Strásamester uram!
«Hozzám bocsátott levelit és könyveit nagy köszönettel veszem, s egyszersmind valóban örvendek, hogy az jó munkáknak nyelvünkre fordításával az tudományoknak kiterjesztésén strázsamester uram szünet nélkül iparkodik ... A mi pedig az Ganganelli leveleinek kinyomtatását illeti, kivánom tudni, melyik nyomtatóval akarja azokat kegyelmed kibocsátani, hogy magam is annak írhassak és azután ezeránt kegyelmednek szándékomat kinyilatkoztathassam; előre ezen szivességemért kegyelmedtől kívánván, hogy sem az előbeszédben, sem pedig a könyvben sehol is a nevemről emlékezet ne tétettessek; egyébiránt ajánlás helyett nehezteléssel fogom venni.»*
1782 november 28-ikán Kőszegről.
Jellemző, hogy Széchényi el kívánta magáról hárítani azon rendszerint ízléstelen magasztalásokat, a melyekkel az írók a maecenásokat jutalmazhatni vélik. Ezt a szerénységét és jó ízlését később is megőrizte.
«Nagyságodnak» – így ír válaszában Kónyi a grófnak – «hozzám bocsátani méltóztatott becses levelét, hogy minő örömmel csókoltam, azt csak magamban érzem, de le nem írhatom.»* Értesíti egyúttal, hogy a könyvet Budán Landerernél fogja nyomatni. Miután Széchényi a nyomdának száz forintot ajánlott meg, a 454 oldalra terjedő könyv 1783-ban napvilágot látott, Kónyi megfelelt pártfogója kívánságának és róla említést nem tett.
1782 deczember 1-én Székesfehérvárról.
Két évvel utóbb maga Széchényi bízta meg őt egy munka fordításával.
Teschedik Sámuel, szarvasi lelkész, az 1784. év végén megküldötte neki egy német munkáját, mely a magyar földműves állapotát ismerteti és ennek javítása iránt javaslatokat tesz. A kisérő levélben hangsúlyozza, hogy a gróf «nagy örömöt talál abban, ha a hazafiúi kivánságok teljesítésében, a haza javára, közreműködhetik»; a mivel azt jelezi, hogy akkor a nemzet közvéleménye Széchényiben a hazafias törekvések pártfogóját tisztelte.
Széchényi a köszönő levélben említi, hogy mihelyt alkalom kinálkozik, egyik pusztáját, a mennyiben a viszonyok engedik, a könyvben foglalt elvek szerint fogja benépesíteni; egyúttal közli vele, hogy saját költségén a könyvet magyarra fordíttatja.
42. GANGANELLI LEVELEINEK CZÍMLAPJA.
A könyv azzal gyakorolt mély benyomást Széchényire, hogy sötét színekkel ecsetelte a magyarországi gazdasági állapotokat; azután a mezei gazdaság és földművelő osztály érdekeinek felkarolását ajánlja, a jobbágyföld szabad kezelhetését, a közgazdasági felvirágozás föltételéül jelöli ki, a földadó-rendszer életbeléptetését, a népesség czélszerű megosztását és a telepítést sürgeti; másfelől pedig Sonnenfels tanait hirdetve, a kereskedelem ápolásának szükségességét fejtegeti.
A magyar fordítás Széchényi költségén Pécsett 1786-ban «A paraszt ember Magyarországon» czím alatt csakugyan napvilágot látott.*
Grünn Albert, Gróf Széchenyi Ferencz és Kónyi János. (A Könyvszemle 1902-ik évi folyamában.)
Jelentékenyebb állást foglal el a magyar irodalomban Palóczi Horváth Ádám, kit «a régi magyar erkölcsök és költészet tiszteletében, valamint termékenységben is» Dugonics vetélytársának tekint az irodalomtörténet; noha «az ízlés fejletlenségének és bizonyos nemzeti elfogultságának» árnyoldalait az ő munkáiban is fölismeri.
A nyugtalan szellemű ember papi pályára készült, ügyvédnek és mérnöknek képezte ki magát, de már huszonkét esztendős korában gazdálkodásra adta magát és (1782) a Balaton partján mint bérlő telepedett meg.
Ugyanekkor jelentek meg első versei a «Magyar Musa» füzeteiben, melyeket ettől fogva költői és prózai munkákkal gazdagított.*
Beöthy Zsolt, A magyar irodalom története. (Budapest, 1896.) 11. k. 69. 1.
Balatonfüreden ismerkedett meg vele Széchényi, ki évenkint fölkereste ezt a helyet. Rokonszenvet és becsülést érezvén a lelkes ifjú iránt, azon volt, hogy befolyást gyakoroljon rá. Egyebek között arra buzdította, hogy Debreczenben és Miskolczon szerzett műveltségének hiányait egészítse ki, az idegen irodalmakat tanulmányozza és ezek remekeinek eredeti nyelvökön élvezhetése végett az idegen nyelveket sajátítsa el.
43. TESCHEDIK MUNKÁJÁNAK CZÍMLAPJA.
A gróf «unszolására» – mint Kazinczy Ferenczhez intézett levelében Horváth maga vallja – és valószínűleg anyagi támogatása mellett – ment Bécsbe.* Ekkor fejezte be első önálló munkáját, «Hunnias vagy Magyar Hunyad» czímű elbeszélő költeményét, melyben Hunyady János dicső tetteit énekeli meg.
Kazinczy Ferencz levelezése, II. k. 222. 1.
Az 1789-ik év nyarán Füreden meglátogatván őt a gróf, «Nyári éjszakái» czímű művét, melyet neki felolvasott, elkérte azzal a szándékkal, hogy «egynehány bécsi jó barátaival összeülvén által olvassa»,* a miből megtudjuk, hogy Bécsben főrangú barátai körében a magyar nyelv és irodalom iránt az érdeklődést felkelteni és ébren tartani igyekezett.
Ugyanott, 1. k. 330. 1.
Füreden Széchényinek nemcsak a saját munkáit mutatta be Horváth, hanem barátjára, Kazinczy Ferenczre is irányozta figyelmét, s «Bátsmegyeinek összeszedett levelei. Költött történet» czímű (1789 Kassán megjelent) munkáját közölte vele.*
Ugyanott, 409. 1.
Ugyanakkor Péczeli József, a történetíró is Füreden tartózkodván, sűrűn érintkezett velök.
Eszmecseréik nemcsak az irodalom termékei körül forogtak, hanem behatóan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy milyen módon lendíthetnének a magyar irodalom ügyén?
Évek óta foglalkoztatta a magyar írókat egy irodalmi társaság alakításának gondolata, a melyet legelőször Bessenyey 1777-ben pendített meg és négy évvel utóbb részletesen kifejtett egy tervezetben, a mely azonban csak 1790-ben láthatott napvilágot.
Ezt tehát megelőzték Széchényi, Horváth és Péczeli, mikor 1789 nyarán Füreden a tervezgetés helyett a tettek terére lépnek. Hárman «társaságot» alkottak. «Azt végeztük,» – írja Kazinczynak Horváth – «hogy mi (t. i. ő és Péczeli) keresünk magunk mellé tudósokat; ő pedig (t. i. Széchényi) némely mágnás jó barátot arra fogja venni, hogy mindenik egy-egy nemes ifjat, sub titulo secretarii tartson maga mellett, a kiknek egyéb dolguk se legyen, hanem a jó francz és német könyveket forgassák magyarra ...» «Örülj új társaságunkon ... örülj Széchényinek, de imádkozz, hogy ő éljen és több lelkeket nyerjen.»
Horváth azt óhajtotta, hogy a társaság tagjai évenkint kétszer jőjjenek össze és olvassák fel egymásnak munkáikat. Széchényi ezt ellenezte, «nehogy conventiculum nevet adjanak neki»; azt javasolta, hogy a kéziratokat küldjék egymásnak meg.
Horváth csatlakozásra szólította fel Kazinczyt és bátorította, hogy Bécsben vagy Czenken látogassa meg Széchényit.*
Kazinczy követte a tanácsot és novemberben Czenken kereste föl a grófot és arról a mély benyomásról, melyet rá tett, Erdélybe Arankához írt levelében számol be: «Egy szent hazafi,« – írja róla – «igen tanult, igen nyájas, igen jó ember. Alig szerettem valaha valakit annyira, mint őtet első tekintettel; de rettegtem előtte, oly nagy volt reverentiám, venerátióm. Ha ki őtet látja, hallja, azonnal hozzá fog az íráshoz.»*
Kazinczy követte a tanácsot és novemberben Czenken kereste föl a grófot és arról a mély benyomásról, melyet rá tett, Erdélybe Arankához írt levelében számol be: «Egy szent hazafi,« – írja róla – «igen tanult, igen nyájas, igen jó ember. Alig szerettem valaha valakit annyira, mint őtet első tekintettel; de rettegtem előtte, oly nagy volt reverentiám, venerátióm. Ha ki őtet látja, hallja, azonnal hozzá fog az íráshoz.»*
Ugyanott, 420, 436, 482. 1.
1789 deczember 20-ikán. Ugyanott, 518. 1.
Neki magának is újabb irodalmi vállalkozásokra adott impulsust Széchényi, a kivel néhány héttel a látogatás után közli szándékát, hogy «Orpheus» czím alatt folyóiratot indít meg, és jelezi, hogy «a magyar literatura hasznosabb és helyesebb előmozdítására és gyarapítására czélzó projectumot» fog neki közelebb küldeni. Széchényi válasza igy hangzik:*
1790 januárius 20-ikán. Id. m. II. k. 8. 1.
Béts 20. Jan. 1790.
Bizodalmas Nagy, s Kedves Jó Uram,
assessor és Director Uram!
assessor és Director Uram!
Botsássa meg az Ur, hogy Egésségtelen állapotom miatt későbben felelek az Urnak betses Levelére, a melybűl örvendezve megértettem Orpheus Nevezetü holnapos Irásának ki adását, óhaitva pedig kivánom, hogy az Urnak ditséretes és hasznos Igyekezete feltett Tárgyát elérje, a melyre bizonyoss Reménséget nyujtanak az Urnak eddig is köz haszonra botsátott több rendbéli helyes Munkái. A’ fenn nevezett Irásbúl egy Nyomtatványnak hozzám küldését igéri az Ur; ez által hozzám mutatott Szívességét az Urnak nagyra bötsülöm és köszönöm. Nem is kétlem, sőtt meg vagyok győzettetve, hogy Gróf Pálfy eő Excellentiája is, a kinek igaz Magyar szivét jól esmérem, nagyra fogja betsülni, és szivesen fogadni néki szólló Dedicátióját.
44. RÉVAI MIKLÓS LEVELÉNEK ELSŐ LAPJA.
A Magyar Literaturának hasznossabb és helyessebb előmozditására tzélozó Projectumárul is tészen az Ur emlékezetett kedves Levelében, bizonyára óhaitva várom annak el végezését, és be mutatását, hogy annál hamarébb az szerént Hazánknak Ifjusága nagyobb köz haszonnal neveltessék, és a Magyar Literatura elő mozdítassék. Referendarius Pászthory képét Copiroztatásra szivessen oda engedem, sőtt örvendek, hogy mások is kivánnak gyönyörködni azon Érdemess és Jó Barátomnak képe szemlélésében. Rendeljen tsak az Ur képirót, a kire a le festés bizotassék.
Tapasztalt szivességébe ajánlott maradok minden betsülettel és szivességgel
Nagy Jó Uramnak
Igaz, kész szolgája ‘s szivess Tisztelője
Széchény Ferencz.*
Széchény Ferencz.*
Kazinczy Ferencz művei, II. k. 9. 1.
Érintkezésben állott Széchényi Révai Miklóssal is, a ki – mint láttuk – ékes latin elegiával tisztelte meg őt helyettes bánná kineveztetése alkalmából.
45. RÉVAI ALÁÍRÁSA.
Révai ezekután feljogosítva érezhette magát arra, hogy mikor 1786-ban nagy vállalatát, a régibb magyar költők műveinek kiadását megindítván, az első kötet közzététele után pártolás hiányában megakadt, Széchényihez forduljon. Nem ajándékot, hanem kölcsönt kért megható levélben, mely a sokat vergődött nagy író küzdelmeit tárja föl.
Méltóságos Gróf! Kegyelmes Uram!
Reménlem, vette már Kegyelmes Uram költeményes gyűjteményemnek első darabját. Ugy bízom, érzeni fogja, a sok hasznon kívül, nyelvünk’ méltóságának fenmaradására is mi igen szolgál ez az én iparkodásom, kivált illyen készülettel. És vajha azon képen foganatos is lehetne alázatos kérésem! Sok ellenkező akadályok keresztül fűzik dolgomat. Már kétszer hátráltattam, hogy fogadásom ként a’ meg határozott időkre ki nem jöhettem darabjaimmal, a’ miért nagyon vesztettem hitelemet a magyarság előtt. Az az oka, hogy most is harmadik igéretemre keveset hajtván tsekélyül jő a’ segedelem. Most is hátráltatom tehát, és itt is egyszer fen akadván, már füstbe megyen minden iparkodásom, ha tsak még a’ feőbb rend különösen nem segít.
Méltóságos Gróf! Kegyelmes Uram!
Reménlem, vette már Kegyelmes Uram költeményes gyűjteményemnek első darabját. Ugy bízom, érzeni fogja, a sok hasznon kívül, nyelvünk’ méltóságának fenmaradására is mi igen szolgál ez az én iparkodásom, kivált illyen készülettel. És vajha azon képen foganatos is lehetne alázatos kérésem! Sok ellenkező akadályok keresztül fűzik dolgomat. Már kétszer hátráltattam, hogy fogadásom ként a’ meg határozott időkre ki nem jöhettem darabjaimmal, a’ miért nagyon vesztettem hitelemet a magyarság előtt. Az az oka, hogy most is harmadik igéretemre keveset hajtván tsekélyül jő a’ segedelem. Most is hátráltatom tehát, és itt is egyszer fen akadván, már füstbe megyen minden iparkodásom, ha tsak még a’ feőbb rend különösen nem segít.
Én itt főképen Kegyelmes Uramhoz folyamodom, és alázatosan kérem, hogy tsak költsön is méltóztassék annyi pénztadni, legalább 50 aranyat, a mennyivel neki erősödvén, a Szent Leopoldi Pesti vásárra, a’ mint fogadtam, a’ többi öt darabokat is ki botsáthassam, és a hazának meg mutathassam!
Akkor már nyilvánságosan látván a’ magyarság, hogy vagyon valami a’ dologban, azonnal olly buzgon elő segít, mint első igéretemre fel gerjedezett, kivált hogy megint óltsóbban szándékozom adni a’ darabokat. ‘S egyszer a’ dolog jó karba jövén, már magától is könnyebben fog menni. Akkor az utánn le fizethetem a’ költsön adatott pénzt is, leg alább darabonként. Egyebet ki nem gondolhattam a dolog elő mozdítására meg szorult ügyemben.
Kegyelmes Uram! ezt meg sem érzené, ‘s még jót is tenne mind velem, mind pedig a’ magyarsággal. Ugyan ezt vetem közbe, ezt a’ ditső hazát, kinek olly szentséges a neve, kiért olly édesek fáradozásink, meg ne vesse könyörgésemet, gyámolítson ezen segedelmével, s előbbre vigyen végtzélom felé. Várván a’ vigasztalást, és magamat kegyes pártfogásába ajánlván, vagyok mély alázatossággal
A méltóságos Grófnak
Kegyelmes Uramnak
Győrött 27 Julii 1786
Kegyelmes Uramnak
Győrött 27 Julii 1786
leg kisebb szolgája
Révai Miklós m. p.
Révai Miklós m. p.
A választ nem ismerjük. Azonban kétségtelennek tekinthetjük, hogy Kónyi János maecenása nem vonta meg Révaitól sem támogatását, s hogy ő tette lehetővé a gyűjtemény második kötetének a következő évben megjelenését, a mit későbbi levelei, melyekben hálás érzelmeit tolmácsolja, tanusítanak.
Széchényi maga is kisérleteket tett az irodalmi munkásság terén. Az 1785-ik évet megelőző időben hazafias költeményeket írt, a melyekről a nagyműveltségű gróf Forgách Miklós elismeréssel szól.*
1785 június 15-ikén Hajnóczihoz írt (fentebb tárgyalt) levelében tesz róluk említést. V. ö. Martinovics és társainak összeesküvése cz. munkámmal, 103. 1.
