III.
III.
Széchényi a magánéletbe vágyik. Hétszemélynöki állásáról lemond. Az 1811-iki devalváczió okozta elkeseredés megérleli benne a teljes visszavonulás eszméjét. Szembajára hivatkozva összes állásairól lemond. A somogyi főispánság alól felmentetik. Az 1811-diki országgyűlésről elmarad. Télire Bécsbe költözik.
Széchényi Ferencz e szerint teljes elégtételt kapott a koronától és diadalmaskodott ellenfelei fölött. Azonban a hosszú küzdelem folyamán mélyen elkeseredve, el volt tökélve, hogy a politikai közéletet, melynek mezején kevés sikert, sok csalódást aratott, elhagyja. Már előbb, az 1808-ik év tavaszán mondott le hétszemélynöki állásáról.*
1808 április 26-ikán kelt lemondását a király június 3-ikán fogadta el.
Ebben az elhatározásában megerősítették őt az udvar önkényes pénzügyi intézkedései. Az 1811-ik év február 20-ikán kelt császári rendelet megteremtette a devalvatió elnevezés alatt ismeretes pénzügyi államcsinyt. A forgalomban levő papir- és rézpénz értéke ötödrészére szállíttatott le.
Csaknem az összes vármegyék tiltakoztak ezen rendszabály, a császári rendeletekkel való kormányzás, az ország vagyonának károsítása, jogainak sérelme ellen; egyúttal a rendelet kihirdetését megtagadván, az ügynek országgyűlésen tárgyalását követelték. Erre a magyar kanczellária útján kibocsátott királyi rendelet újabb sérelemmel háborította föl az ország közvéleményét, azt hirdetvén, hogy «a pénzügyi rendszabályok, melyek az egész monarchiát illetik, külön nem tárgyalhatók az egyes tartományokban, tehát Magyarországon sem».
Széchényi egyébiránt mindinkább súlyosbító szembajában a visszavonulásra alapos okot, nemcsak alkalmas ürügyet talált. Erre hivatkozva, 1811 június 12-ikén összes hivatalaitól fölmentését kérte.
A királyhoz intézett folyamodás átnyujtására és támogatására a nádort kérte föl. Ezt a lépését jellemző módon magyarázza. «Félek» – úgymond – «folyamodásomat személyesen bemutatni; mert az élet nem annyira kedves előttem, mint a mennyire keserűen esnék legkegyelmesebb királyom és uram neheztelése, ha föltenné, hogy legalázatosabb kérelmemre nem egyedül azok az okok késztetnek, a melyeket bizonyítványokra támaszkodva, előadok.» Azt hogy ilyen gyanú ő felsége lelkébe férkőzhessék, a főherczeg közbenjárása hárítsa el.*
A levél eredetije az országos levéltár nádori osztályában, 1811/1641. sz. alatt.
A nádor személyesen mutatta be Ferencz királynak a kérvényt. Az eredményről a következőképen értesíti Széchenyit:
«Ő felsége megemlékezvén Excellentiádnak sok év során ő felsége és az ország javára tett hasznos és hű szolgálatairól, kegyelmes részvéttel vette tudomásul azt a veszélyt, mely Excellentiád szemevilágát fenyegeti; annál inkább, mivel ez őt és az országot egy mocsoktalan hűségű és kiváló ügyességű férfiútól fogja már legközelebb megfosztani; egyúttal kijelentette, hogy a mikor Excellentiád hivatala betöltésére magát többé képesnek nem fogja érezni, kérését teljesíteni kész.»*
A Bádenben 1811 junius 22-én kelt levél fogalmazata ugyanott. Eredetije a családi levéltárban, I. 2. II. 246.
Ezen hizelgő sorok nem ingatták meg elhatározásában Széchényit, a ki néhány nappal utóbb így válaszolt:
«Bár képes volnék, főképen a jelen viszonyok között, mikor az egész monarchia java forog kérdésben, magamat egészen legkegyelmesebb királyom és hazám ügyének szentelni, azzal a hűséggel és buzgalommal, melyet hogy minden alkalommal bebizonyítottam, lelkiismeretem tanusítja. Azonban szemem világa már annyira elhomályosodott, hogy a kevés olvasásra is csak meggyengűlt idegeim érzékeny megerőltetésével vagyok képes, és nemsokára a járásban is mások segítségére leszek utalva. Legyen tehát szabad a felmentést a somogyi főispánságtól újból alázatteljesen kérelmeznem; legyen szabad legjobb urunkhoz és legkegyelmesebb királyunkhoz esedeznem, hogy azon esetre, ha a műtét, a melyet Beer szemorvos a tél kezdetén fog végrehajtani, szerencsésen sikerül, méltatlan alattvalójának csekély erejét, a mennyiben akkor majd elégségeseknek mutatkoznak, igénybe venni méltóztatnék.»*
U. ott, I. 2. II. 247.
Ennek következtében az alkanczellár, gróf Koháry Ferencz, július 12-ikén értesíti a felől, hogy Ő felsége Somogy vármegye főispáni tisztségéről való lemondását kegyesen elfogadta s egyszersmind eddigi szolgálataiért legfelsőbb elismerését fejezte ki.*
U. ott, I. 2. II. 248. Vasvármegye adminisztrátorságától már előbb, január 25-ikén felmentetett, és pedig, a mint a felmentést tudató kanczelláriai leiratból kitetszik, élő szóval előadott kérésére: «Ő felsége előtt személyesen előadott kérésének megfelelően, a felség Vasvármegye főispáni székének adminisztrálásától kegyesen felmenti, s egyszersmind azt is méltóztatott meghagyni, hogy fáradhatatlan buzgalmáért, részrehajlatlanságáért és úgy a közjót, mint a királyi ház érdekeit előmozdító őszinte törekvéseiért, mit a gróf úr, mint más alkalmakkor, úgy a vasvármegyei adminisztrátorság ügyeinek végzése közben is folytonosan tanusított, ő felsége legfelsőbb elismerése fejeztessék ki.»
Széchényi ezek után az 1811 augusztus 25-ikére Pozsonyba egybehívott országgyűlésen sem volt hajlandó megjelenni. József főherczeghez intézett, gyengélkedésére és szembajára való tekintettel a megjelenéstől való fölmentést kért, a mit meg is kapott.*
Az 1811 szeptember 4-ikén kelt nádori irat a családi levéltárban, I. 2. II. 249.
93. SZÉCHÉNYI URI-UTCZAI LAKÁSA BÉCSBEN.*
A gróf Széchényi Ferencz bécsi úri-utczai házának, a mai gróf Wilczek-palotának homlokzatáról (273. 1.) Duschek Ede Adorján eredeti rajza után készült kép megjelent a Magyar Nemzeti Történetének IX. kötetében.
Mint «távollevő mágnás», jogával élvén, maga helyett követet küldött Xantos Mátyás uradalmi ügyész személyében, a ki nemcsak őt, hanem két nagykorú fiát, Lajost és Pált is képviselte. Ezek elmaradása politikai tüntetés természetével birt; magyarázatát abban találja, hogy atyjuk most már az udvar politikájának támogatását hazafiúi érzéseivel, az ellenzékhez való csatlakozást pedig multjával és jellemével megegyezhetőnek nem találta.
Téli lakását ekkor Pestről Bécsbe tette át, hol egyideig az Úri-utczában, a mai Wilczek-palotában lakott, míg 1814-ben a Landstrassén 120.000 forinton vásárolt nagy házba költözött. A nyári hónapokat Czenken töltötte.
