I.
I.
58. MUNKÁCS.
Az 1678-iki őszi hadjárat, Thököly s a bányavárosok. Thököly viszonya az udvarhoz, Erdélyhez, Wesselényihez s Zrínyi Ilonához. Zrínyi János fogsága, Teleki Anna. Erdély, az udvar s a bujdosók 1679 első felében. A krasznai gyűlés 1679 juliusában, Thököly főgenerális képe. Thököly s Wesselényi viszálya 1679-ben. Harczok 1679-ben. Miskolczi gyűlés, Erdély s Thököly 1679-ben. Thököly fővezérré választása 1680-ban. Alkudozása az udvarral 1680 elején, a jolsvai fegyverszünet, Caprara kinevezése s Szelepcsényi megbizása. Erdélyt fenyegető magatartása s Sebestyén útja. Harczok 1680-ban. Thököly s az udvar 1680 juliusától, a somlyai értekezletig, a november 15-iki jolsvai fegyverszünet. Az 1681-iki országgyűlés s Thököly viszonya az udvarhoz s az országgyűléshez. Az Apafynak adott 1681-iki athnamé, a beregszászi találkozás, a fegyverszünet felmondása, harczok 1681 nyarán. Az 1681-iki hadjárat, Thököly s az erdélyiek. Thököly találkozása Saponarával, Caprara sikerei, az erdélyi politika fordulata 1681 végén. Leopold keleti politikája, a szoboszlói fegyverszünet. Thököly követei a portán 1681 végén, alkudozás Saponarával 1682 april végéig. Thököly budai útja. Saponara s Thököly 1682 majusában Izdenczy útja, Zrínyi Ilona, Thököly házassága. A fegyverszünet felbontása, az 1682-iki hadjárat kezdete. Zrínyi János Thökölynél. Fülek ostroma. Az athnamé átadása, az Erdélyben maradt bujdosók pártfoglalása. Az 1682-iki hadjárat Fülek megvétele után, Szirmay és Jánoki bécsi útja. Thököly mint uralkodó fejedelem 1682 végén.
LESLIE nyomon követte Telekit. Bejárta a Szilágyságot és Kővár vidékét, de sehol sem találta az ellenséget, mert az üldözöttek Erdélybe húzódtak, vagy Kővárba zárkoztak.* Leslie azt hitte, hogy a Telekit közvetlenül kísérő csapatok visszaszorításával az ellenség fő seregétől szabadúlt meg. Nem kell többé félni, jelenté a vérmes hadvezér Bécsbe.* Leslie nem vette figyelembe a Szinyérváralja körül gyülekező kuruczokat és lengyeleket, kiket Boham. és Thököly vezérelt.* Pedig azok észrevétlenül átkeltek a Tiszán és már a Szepességben voltak, midőn Leslie Szathmárra térvén, még mindig azt hitte, hogy Ónod felé járnak s csupán a hegyaljai szüretre kívánkoznak.* Ez országban lehetetlen a hadviselés, – kiáltott fel a most már kétségbeesett Leslie – nem kaphatunk megbízható híreket, csak akkor tudjuk meg az ellenség szándékát, mikor mán régen végre is hajtotta.*
Leslie levele Zrínyi Ilonához. Szathmár szept. 18. (Orsz. Lev. Lymbus.)
Disp. Október 2. Tali erano anco le relationi del Generale portate sempre con confidenza non s’havesse piů a temere.
Thököly Telekihez Szinyérváralja. aug. 28. (DEÁK FARKAS-nál 28. l.)
Leslie levele u. o.
Leslie titkárának jelentéséből okt. 3. Kassa. Melléklet a Referat wegen Succurirung denen Hungarischen Bergstätten czímű irathoz. Wien. okt. 13. (Kamarai Lev. Bécsben.)
Leslie e kijátszását Teleki nem merte volna megkísérteni. De midőn visszavonúlt, magával vivén a gyalogság jó részét, a hátramaradt csapatokkal Thököly és Boham szabadabban rendelkeztek. Jól tudták, hogy veszélyes volna döntő harczba bocsátkozni a most már elég erős Leslievel, de azt is tudták, hogy a nyugati határ felé oly lassan fogja követhetni őket, hogy jó ideig urai maradnak az éjszaki és nyugoti megyéknek.
Tervök alapjában csak ismétlése volt a régi kurucz. harczmódnak. De 1678 őszén a régi modor folytatására az eddigieknél nagyobb tömegek vonúltak ki és mi még lényegesebb különbség, ép oly egységes, mint merészen a czélra törő vezérlet alatt. A tervnek kezdeménye sok valószínűséggel Thökölynek tulajdonítható. Bizonyos, hogy Boham szívesen engedte át a döntést Thökölynek, mivel becsűlte okosságát és gyorsan elszánt természetét.* Thököly és Boham szeptember első napjaiban még Munkács és a Tisza közti területen tartózkodtak.* Szeptember 17-én már Iglóban találjuk őket. A fősereg előtt és attól függetlenül Józsa pater fosztogatott. A volt pápai generalis ugyanis épen nem elvi okokból ez időtájt a kuruczokhoz szegődött. A császáriak veszedelmes főnöknek tartották, mivel nagy népszerűsége volt a fosztogatók és a földönfutókká lett jobbágyok közt.* Thököly a Szepességből nem a rövidebb úton haladt a bányavárosok felé, hanem Liptón át éjszaknyugotnak tartott egyrészt, hogy útjába ejtse ősi birtokait, másrészt az örökös tartományok nyugtalanítása végett. Valószínű, hogy szeptember 20-dika táján Liptóba érvén, Likavától, Rózsahegytől és Árvától megkövetelte a földesúrnak járó adót. Rózsahegyet ostrommal megvette, «az hol is kétszázhuszonhét németet rakattunk halomban», mint a bujdosók pontosságra törekvő jelentése mondja. Az e környéken elterülő Thököly-féle urodalmakból a tót jobbágyság csoportosan a kurucz hadsereghez csatlakozott, mely szeptember végén tízezernél többre szaporodván, Trencsénmegyébe érkezett.* Úgy látszik, hogy innen Morvaországra és Sziléziára néhány száz tatárt eresztettek a vezérek,* de a fősereget délre küldötték Pálffy Károly bajnóczi jószága felé. Pálffy császári szolgálatban több ízben harczolt a fölkelők ellen, most tehát a kuruczok «egynéhány falu s város felégetésével értésére adták, mely jóízű légyen maga nemzete, vére ellen való támadása». Még Szelepcsényi Bán nevű kastélyát is megvették, de jószágát nem égették, noha úgy gondolták, «hogy elég oka volt volna reá az magyar nemzetnek». Valószínűen Thököly tiltotta a sok égetést, mivel a jobbágyságot táborába akarta édesgetni.* Thököly az ifjabb Petrőczivel együtt a háromezer főnyi előcsapat élén Bajnóczról Zólyomnak indúlt és október 3-án egyesülvén Bohammal, a város előtt rögtön táborba szállott.* Ugyane napon jelenté a betegen Kassára érkezett Leslie a hadi tanácsnak, hogy legújabb hírei szerint az ellenség már Trencsénmegyében van és bizonyára nyugtalanítja az örökös tartományokat.*
L. Thököly aug. 28-iki levelét Telekihez id. h.
Relationis Historicae Vernalis Continuatio 1678 10. l. és Disp. sept. 11. Szalay Thököly őszi hadjáratának elbeszélését Huszt megvételén kezdi el. De Huszt erdélyi vár volt és így Thököly nem ostromolhatta azt.
HAIM GÁSPÁR Krónikája, 457. l. és Leslie titkárának jelentése id. h.
A Mémoires historiques du Comte Bethlen Niklos nem említi Árva és Likava megvételét, csak annyit mond, hogy «notre armée se rafraichit dans les domaines de la dépendance d’Arva et de Likava» (II. 90. 1.) és mivel a bujdosók Telekihez intézett október 9-iki jelentése sem emliti a két vár ostromát, föl lehet tennünk, hogy azokkal nem akartak bajlódni a kuruczok. Murány ostroma is kétséges, mivel Leslie titkárának id. jelentése azt mondja, hogy a Szepességből egyenesen Liptónak tartottak a kuruczok.
Dispacci okt. 2. és 9.
Nem csupán a bujdosók említett jelentése (Bujdosók Levéltára 82. l.) szól az égetésnek abbanhagyásáról, hanem a Relationis Historicae Cont. mondja id. h. II. l.: Er brennete nicht, sondern ertheilte Salvaguardien und liess ihm über der Waag alles huldigen.
A selmeczi kamara okt. 7-iki jelentése az udvari kamarához, mint melléklet a «Referat wegen Succurirung denen Hung, Bergstätten»-hez id. h.
Titkárának id. jelentése.
59. LESLIE ALÁIRÁSA.
Thököly e váratlan megjelenése a nyugoti határszélen és a bányavárosok előtt először híresíték el nevét a külföldön is. Az egykorúak azt hitték, hogy ekkor választották meg a kuruczok vezéröknek és történetírásunk is magáévá tette az egykorú hírlapok és évkönyvek felfogását. Pedig Wesselényi Pál vezéri méltóságát a somkúti gyűlés nem semmisíté meg, csupán hallgatagon mellőzte a Teleki kedvéért. Wesselényi Pál nem akart részt venni Teleki hadjáratában, mivel hiában kérte Telekitől a mezei, a nemesi hadak és a gyalogság generalisságát.* Midőn Teleki viszavonúlt, még mindig tőle és Apafytól függött Wesselényi igényeinek teljesítése s így érthető, hogy miért nem vett részt a kuruczok választott generálisa Thököly hadjáratában. De azért a csatári választásnál fogva még mindig joga volt e czímre, ép azért Thököly, mióta Telekivel kibékűlt, folyvást azon volt, hogy az ő segélyével minél távolabb tartsa Wesselényit az ügyek vezetésétől. Hogy czélját elérhesse,egyrészt Wesselényi megbízhatóságát tűntette föl gyanús színben az úgy is gyanakodó fejedelem előtt, másrészt minden alkalommal bizonyítgatta Teleki előtt a saját ragaszkodását és föltétlen megbízhatóságát. Most is egész hadjárata folyamában folyvást hívta Bohammal együtt a visszamaradt fővezért a táborba, az ügynek szerencsés lebonyolítása érdekében. Pedig tulajdonkép nem Teleki jelenlétére vágyódtak a vezérek, hanem a Clanleu vezérlete alatt Teleki körűl maradt gyalogságnak érezték hiányát.*
Teleki Béthunenek, Vezend 1678 május 30. id. h.
Révérend Telekihez szeptember 29., Boham Telekihez okt. 19. és Clanleu Telekihez nov. 2. (Teleki levtár, másolatok Szilágyi úr birtokában.)
)
De Teleki nem bocsátotta el Clanleut, leginkább azért, mivel maga készűlt a kiindulásra, melyet betegsége és az útnak biztossága iránt fölmerülő aggályai miatt addig halasztgatott, míg ideje múlt a táborozásnak. Thököly nem csupán Clanleut várta hiába a zólyomi táborba. Józsa támogatására is számított.* De időközben Józsa hősi pályáját félbeszakította Gerstorff alezredes, ki meglepte a kedvesénél mulatozó vezért és elkísértette a kassai börtönbe.*
L. levelét a zólyomiakhoz október 3-án, mellékelve a «Referat über das die Hung. Rebellen in die Bergstätten in Hung. eingebrochen» czímű irathoz 1678 okt. 6. (Kamarai levéltár Bécsben.)
Így beszéli el Leslie jelentése is Józsa elfogatását.
Thököly serege még így is elég erős volt arra, hogy a bányavárosokat elrémítse s hogy a bécsi udvart fölrázza indolens tétlenségéből. Az udvari kamara sürgette a császártól a segítséget, mivel szerinte a bányavárosok elvesztése súlyosabb csapás volna a császárra nézve a királyság többi részeinek elvesztésénél. Az udvartartás költségeinek egy részét is a bányavárosok jövedelmei fedezik – fejtegeté az udvari kamara. A császár október első felében ismételt resolutiókban megígérte, hogy gondoskodni fog a bányavárosokról, e legbecsesebb drágaköveiről.* De míg a császári akaratot a nehézkes szerkezetű hatóságok és a lassan mozgó tábornokok végrehajtották, addig Thököly szabadon rendelkezett Leopold drágaköveivel.
Az idézett Referatok a bécsi kamarai levéltárban. Die Bergstätte – mondja a kamara okt. 13-iki fölterjesztésében als deren Verlust mehr als des übrigen Königreichs zu achten ist, und mit entfallung derselben Gefäll zugleich der Hoffstatt-Unterhaltung gebrechen muss.
Először is Zólyom ellenállását akarta megtörni. Marchese Bagni alig harmadfélszáz emberrel négy napig «keményen viselte magát » a túlnyomó erő ellenében. De hatodikán éjjel «előálomban» a kuruczok «lármát csináltak», azaz jelt adtak az ostromra.* Thököly az útja közben összetoborzott parasztokat küldötte a veszélyesebb pontokra és azon volt, hogy elrémítse az ostromlottakat a házak lángba borításával.* A várost rövid küzdelem után megvette, az őrég a fellegvárba menekűlt, de csakhamar megadta magát. Körűlbelűl negyven német esett el, Bagni elfogatott és az őrség a Boham katonái közé soroltatott.* Zólyom példája leverően hatott a három legfontosabb bányavárosra. Selmeczbánya, Körmöczbánya és Beszterczebánya már október 3-án megkapták Thökölynek a zólyomi táborból írt fenyegető levelét. A levél «baráti szeretettel» felhívta a városokat, hogy küldjenek két vagy három becsületes embert a táborba az átadást előkészitő ajánlatokkal. De azon esetre, ha a városi polgárok és őrségek nem bírnák méltányolni a barátságos intést, ha ellenállni merészelnének, akkor – így írja Thököly – várostok hamuvá fog égettetni, magatokat pedig gyermekeitekkel együtt kardélre hányunk. A városok jól tudták, hogy e török ízű fenyegetéssel komolyan kell számolniok.
A bujdosók Telekihez Zólyom okt. 14. (Bujdosók Levéltára 85. l.).
Hans Georg Posch Jacob Theobald Meyerhez, az udvari kamara titkárához Selmecz 7. október «Zum Sturm treibt er die Pauern zusammen, wie auch mit Altsohl beschehen. Er aber mit denen Seinigen occupirt immediate alle Thör, läst Feuer eimverfen und beängstiget damit die Belägerten, dass sie zu eilfertiger Aufgab schreiten müssen. (Melléklet az okt. 13-iki Referathoz.)
A selmeczi kamara okt. 8. jelentéséből u. o.
61 I. LEOPOLD SAJÁTKEZŰ ELHATÁROZÁSA.
Rettegve gondoltak arra, hogy Thököly elpusztítja a bányákat a császár, a lakosság s az egész környék «örökké pótolhatatlan kárára». A lakosság a három városban fenálló bányakamarákkal egyetértve minden áldozatra el volt szánva, hogy a vészt elhárítsa. Pedig Thököly sokat követelt. A selmeczi bányakamarától hatezer aranyat kért, az ottani bányapolgároktól ötezret, a várostól háromezret és így csak Selmeczbányától összesen tizennégyezer aranyat. Ily összeg rögtöni lefizetése nehezére esett volna a városnak. Alkudozott és könyörgött, hogy húzza az időt esetleg a segítség megérkezéséig. Emlékezteté Thökölyt arra, hogy a bányák sértetlenek maradtak az eddigi belzavarok alatt, hogy a legutolsó török háborúban még a pogány is megkímélte azokat a szultán jól felfogott érdekében, mert a szomszédos hódoltság nem bírná megfizetni az adót, ha a bányák nem dolgoznának. A bányavárosok lakói békés polgárok, a bányák után élnek és munkájokkal elősegítik az ország jóllétét.
)
Ily érvek nem igen hatottak Thökölyre. A bányák jövedelmét kiviszik az országból – így válaszolt a selmeczi követeknek – és Bécsből a törököt vesztegetik azzal a magyarság kárára. Mivel a magyar nem veszi hasznát a bányáknak, ő nem bánja, ha más sem élvezi azoknak jövedelmét.* Nem voltak e szavak puszta számításból mondva a küldöttség megfélemlítése végett. Némi őszinteséggel nyilatkozik azokban a magyarság ama régi panasza, hogy a bányák nagy évi jövedelme, mely kétszázezer forintot felűlhaladott, nem fordíttatik országos czélokra.*
Különböző mellékletek u. o.
Az összegre nézve l. Wolf: Die Hofkammer unter Kaiser Leopold I. (Sitzungsberichte der k. Akad. der Wissenschaften, Phil. Hist. Classe 1853. Bd. XI.)
De most a körűlmények nem kívánták Thökölytől fenyegetése teljesítését. Báró Kuslan, Beszterczebánya parancsnoka, el volt szánva a védelemre, állítása szerint «az utolsó csepp vérig». Azonban katonái megtagadták az engedelmességet, a polgárság és a kamara a bányákat féltették s így Kuslan kénytelen volt feladni a várost október 10-én tisztességes feltételek alatt.* Selmeczbánya meg sem várta az ostromlókat. Az ottani őrség élelmi szerekkel, takarmánynyal s még lőporral sem lévén ellátva, Zólyom eleste után rögtön menedéklevelet kért Thökölytől, hogy szabadon elvonúlhasson.* Körmöczbánya őrsége erősebb volt és gróf Kéri vezetése alatt a védelemre készűlt. A megijedt városbeliek kiűzettek, hogy az őrségnek terhére ne essenek, de midőn Thököly a város elé szállván, most már több ágyúval is rendelkező seregét az ostromra vezette, gróf Kéri jobbat gondolt és Kuslan példáját követte. Thököly ezután kedve szerint sarczolhatta a bányavárosok lakóit, kik nem bírván nyomban teljesíteni minden követelését, kénytelenek voltak túszokat tartani nála, ígéreteik beváltásáig.* A kamarák tulajdonára nézve a Beszterczebányával és úgy sejtjük, hogy a többi városokkal kötött egyezségben is Boham és Thököly megígérték, hogy a bányakamarák ingó és ingatlan javait bántani nem engedik. Nem tudjuk, hogy az átadás után mikép értelmezték a győzők kivált az ingó javakra vonatkozó ígéretet, csak annyi bizonyos, hogy a hutákat föl nem gyújtották. Thököly ez alkalommal a protestáns istentiszteletet visszahelyezte régi jogaiba, «mivel – úgymond – a magyar nemzet leginkább és majdnem egyedűl a protestáns templomok elfoglalása s a protestáns istentisztelet eltiltása miatt fogott fegyvert». Azonban a katholikusokat is meg akarta nyugtatni, jogaik kíméletét ígérvén nekik és csak azt kívánta, hogy a jezsuiták távozzanak el békében az elvonuló katonákkal együtt.* Az elvonúltak helyett magyar őrségeket hagyván a bányavárosokban, további foglalásokhoz látott.
Philipp Jacob Hasaeus, Einnem ber zu Neusohl in Hungarischen Bergstütten erinnert. 19. október 1678. (Kamarai levt. Bécsben).
Hofkriegsrath erinnert wegen das der Feldmarschall-Leuth. Gf. Würmb ordre hat 19. okt. 1678. (u. o.) és a bujdosók okt. 14-iki jelentése Telekihez. (Bujdosók Levéltára 85. l.)
Östr. Hofkanzley communicirt, was für ein schriftliche Andtwort und bescheidt der Hung. Rebellen – ankhommenter Abg. Paulo Szalay . . . 25. Dec. 1678. (Kamarai lev. Bécsben.) A Szalaynak adott válasz 10. pontja.
Philipp Jacob Hasaeus id. jelentésének melléklete. Történetíróink szerint Thököly ekkor 180,000 aranyat vitt el a bányavárosokból. Mi nem merjük átvenni WAGNER Historia Leopoldi czímű munkájából e kerek számot. Úgy sejtjük, hogy Thököly fenyegetésének hatása alatt nagyított hírek keletkeztek Bécsben a császáriak káráról és Wagner fentartá azoknak emlékét. Föltűnő, hogy Szalay Katona (XXXIV. 339. l.) nyomán a zsákmányolt ezüstből vert pénzeket említ, melyeknek körirata így hangzott volna: Thököly fejedelem s a magyar részek ura. 1678-ban ily köriratú pénzt nem verhettek; Szalay mondatából valahogy kimaradt a «később» szó. Még abban is kételkedünk, hogy Thököly ekkor «a maga nevére» pénzt veretett, mint Horváth állítja, mert tekintve Teleki és Apafy érzékenységét, aligha tartotta tanácsosnak önálló parancsnoksága ily fitogtatását. Wagner csak egyszerű köriratú pénzt említ a Thököly neve vagy képe nélkülit s Révérend, ki ugyanekkor Pozsony ostromát is említi, nem oly megbízható, hogy a más okokból kétesnek látszó tényt az ő tekintélye igazolhatná.
)
Rövid idő alatt minden erőfeszítés nélkűl elfoglalta Lipcsét, Saskőt, Revistyét, Breznóbányát, Korponát, Divényt, Gácsot és Kékkőt. A roszszúl fizetett őrségek többnyire kiszöktek a várakból az ellenség közeledtének hírére.* November első hetében Thökölynek már be kellett végeznie a nógrádi foglalásokat, mert akkor a császáriak közelsége miatt hátrálnia kellett. Würmb, Dünewald és Pálffy Károly grófok Lipótvárnál gyülekeztek október utolsó napjaiban, míg ugyanekkor gróf Esterházy Pál a nógrádmegyei Lest nevű falunál táborozott. «Oly szép és friss erős népét kegyelmes uramnak ő felségének együtt lenni nem láttam» – írta ekkor Koháry a lesti táborból.* Würmb november elsején ütközött össze valószínűen a lengyelországi segédcsapatokkal Bars-Szentkeresztnél. A császáriak győztek s újra övék lettek a bányavárosok. Thököly nem vett részt a szentkereszti ütközetben, már ekkor távol volt Barsmegyétől és midőn Esterházy november 19-én egyesűlt a német tábornokokkal, Thököly mind közelebb húzódott a Tiszához.*
Bujdosók Levéltára 87. és 88. l. s a bujdosók Telekihez Dobrovina okt. 30. (Forgách levt. Muzeum.)
Koháry Forgách Ádám grófhoz Lest október 21. (u. o.), a lipótvári gyülekezést a bujdosók id. dobrovinai levele említi; hogy Esterházy lehetett a lesti tábor parancsnoka, azt a Theatrum Europaeum XI. 1172. l. után gondoljuk.
A november 13-iki Dispaccio említi, hogy Szent-Keresztnél nagyobbrészt lengyelek, tatárok és németek fogattak el. «Li Signori di Tecle e di Boham loro Capi piů Considerati non si trovavano presenti» – írja Giustiniano s az egykorú levelekből is kivehető, hogy nem «Thököly fogadta el Szent-Keresztnél az ütközetet» mint Horváth írja. Esterházy és Würmb egyesülésének napját Schipkonak Walsegghez írt leveléből vesszük át, Lest nov. 19. (O. L. Lymbus.) A szentkereszti ütközet napjára nézve 1. Bujdosók Levéltára 278. l.
)
A bujdosók régi óhaját teljesítette Thököly, midőn a bányavárosokat elfoglalta. Igaz, hogy nem valósúltak a foglaláshoz fűzött remények; Teleki otthon maradt, a megyék nem sereglettek a fölkelők táborába és így a bányavárosokat rövid időn fel kellett adni, noha a bujdosók azt remélték, hogy «ez erősségek birtokában, ha compositióhoz kell is fognunk, annál nagyobb energiával lehet meg». De így sem maradt hatás nélkűl Thököly hadjárata az udvari körökre. Ily veszély és ily károk megújulását nagyon szerették volna lehetetlenné tenni és e hangulat bátorította a magyar főurakat a békítési kísérletek folytatására. Gróf Forgács Ádám országbíró még Zólyomra érkeztök előtt levelet írt a bujdosókhoz, melyben felszólítja őket, hogy ha nem elégszenek meg a kihirdetett amnestiával, küldjenek hozzá követeket további kívánságaikkal, és ő azokat át fogja adni ő felségének.* Ez előzékenység ily főrangú úr részéről hízelgett Thökölynek és a bujdosóknak. Azt is belátták, hogy hasznát vehetik a felhívásnak. Forgács a hozzá küldött követektől art izente a bujdosóknak, hogy küldjék el Bécsbe Szalay Pált az udvar ajánlatainak meghallgatására.* Az izenet tartalma, vagyis az a tény, hogy a fölkelők követe az udvarhoz mehet az országbíró felszólítására, nagy újitás volt az udvar békítő kísérleteinek eddigi módszereivel szemben. Lehetetlen volt föl nem fogni ez újítás jelentőségét és meg nem ragadni a jó alkalmat előnyök kivívására.
Bujdosók Levéltára 83. l. és Gr. Forgách levele a bujdosókhoz, (ács szeptember 19. (Forgách levt. Muzeum),
Bujdosók Levtára 86. l.
Thököly egyelőre oly előnyökre gondolt, melyek a fölkelés ügyét a legközelebbi jövőben megóvnák a hanyatlástól, mert sikerei közben is aggályai voltak e jövőre nézve. A császári csapatok két felől közeledtek s ha már sikerűlni fog a sereget épségben haza vinni, a téli szállások bajai következnek. A bihari szállások évről évre jobban pusztúltak és a kapzsi basák önkénye miatt igen költségesek voltak. Erdélyre sem lehetett számítani, 1678 elején elég baja volt Thökölynek Apafyval az Erdélybe húzódott hadak miatt. Hozzá még Lengyelországból is rossz hírek érkeztek. XIV. Lajos a császárral a béke iránt alkudozván, Béthune tanácsosnak látta előkészíteni az útat, melyen tisztességgel vissza lehetne vonúlni a magyar ügyben vállalt kötelezettségtől.* Már októberben tudták a bujdosók, hogy Béthune a lengyelországi segédhadakat ki fogja vonni az országból.* A török annyiszor ígért segítsége a jövő évre nézve is igen kétséges lévén, Thököly egyelőre fegyverszűnetet akart kivinni minél kedvezőbb feltételek alatt.
Acta Historica res gestas Polonia illustrantia vol. V. (Waliszewsky) 134. l. il estait avantageux de se reserver une porte honnete pour partir de l’engagement oů vous etes Sire d’assister les Hongrois.
Bujdosók Levéltára 90. l.
THÖKÖLY IMRE.
(Thomas egykorú metszvénye után.)
Ha Thököly most mint seregével szabadon rendelkező vezér küldheti Bécsbe Szalayt, talán mindjárt szabadabban lépett volna föl, de erdélyi honosságára nézve is tartózkodónak kellett lennie. Azért Bécsbe küldötte Szalayt «nem úgy, mint követet, hanem csak hallóját, értőjét német császár resolutiójának».* Szalay október 28-dikán érkezett Bécsbe és 31-én már visszaútazott.* Így tehát a szentkereszti ütközet napján Szalay már Pozsonymegyében lehetett. A haditanács ugyane napon felhatalmazta a tábornokokat a fegyverszünet megkötésére azon hozzátétellel, hogy ha a fölkelőkre érzékeny csapást mérhetnek, csak folytassák tovább mozdulataikat.* De mivel Würmb a szentkereszti nap után a bányavárosokat könynyen viszszafoglalta, nem akart tovább fáradni és november közepe táján megkötötte Thökölyvel a fegyverszünetet.*
U. o. 86. l.
Oesterreichische Hofkanzley erindert die Kais. Resolution wegen Ersetzung dem Hn. Christophe von Abele die ausgelegte Uncosten, ratione dem . . . Paulo Szalay 18. ápril. (Kamarai levéltár Bécsben.) Ez iratcsomóban található a Szalay első bécsi útjára vonatkozó vendéglői számla.
Hadi tanács parancsa 1678 nov. 1. a tábornokokhoz (Kriegsregistratur, hadi levéltár Bécsben) werden erinnert, dass wann Sie in denen operationen begriffen und eine apparenz wehre, denen Rebellen einen Streich zu versetzen tali casu hätten Sie in das armistitium nicht zu willigen, sondern die progressus fortzusetzen.
Bujdosók jelentése Telekihez Csege deczember 2. (Bujdosók Levéltára 74. l.) A kiadó ez iratot szeptember 2-iki kelettel közli, de kétségtelen, hogy deczember a keltezés hónapja.
Azonban Szalay korlátozott hatáskörű küldetése is rossz vért szűlt Erdélyben. Apafy nyugtalanná lett, azt hitte, hogy Thököly nélkűle akarja megkötni a békét, s igy a «caput rei», vagyis a díj, melyet a bujdosók támogatása fejében kivívni remélt, ki fog siklani kezéből.* Ugyane napokban a portáról is kedvező híreket hallott. Most már remélte, hogy a portától «parancsolatja lesz az ügynek gondviselésére tovább való hatalommal mint sem eddig». *És így, midőn Apafy Szalay küldetésének hírét hallotta, nem csupán attól félt, hogy e «tovább való hatalom » már későn fog megérkezni, hanem attól is, hogy a magyar mozgalom lecsendítése miatt a porta őt fogja felelősségre vonni. Azért igen keményen megfenyegette Thökölyt. «Kegyelmednek serio parancsoljuk» – írja neki november 3-án – azon dolgot míg újontanában vagyon, teljes tehetsége szerint supprimálja, mert ha a magyarok dolga a miatt boldogtalaníttatik, erdélyi jószágaira számot ne tartson; ha penig Isten után a mi alkalmatosságunkkal boldogúlni fog, még a magyarországi jószágaitól is elesik». *
A «caput rei»-re nézve l. levelét Telekihez 1678 szept. 7. Bujdosók Levéltára 181 l.
Az idézett szavak Sárosi János kapitiha november 12-iki leveléből (Szilády és Szilágyi: Török-Magyarkori Államokmánytár VI. kötet 28. l.). Igaz, hogy a levél november 12-én kelt s mi fent csak az október végén történtekről szólunk. De Apafynak okt. 22. Telekihez írt leveléből (Bujdosók Levéltára 183. l.) kivehető, hogy már ekkor voltak ily reményei.
Bujdosók Levéltára 262. l.
Teleki még ekkor kevésbé gyanakodván Thökölyre azon volt, hogy megnyugtassa Apafyt és megírta Thökölynek a fejedelem nevében, hogy a fegyverszünet iránt alkudozhatik.* Így Thököly újra felküldhette Szalayt színleg a béketárgyalások előkészítése végett, de valójában azért, hogy a királyi Magyarország területén néhány megyét jelöltessen ki az udvartól téli szállásúl hadai számára. Szalay most november 29-től deczember 29-ig tartózkodott Bécsben az udvar költségén.*
U. o. 76. l.
Az udv. kanczellária ápril 18-diki fent idézett átiratának melléklete. Szalay az arany keresztnél lakott és két bécsi útjára az udvar 1158 frt s 30 krt költött.
A helyzet olyan volt, hogy Thököly küldöttje Leopold minisztereinél ügyesebb diplomatának mutathatta magát. Tulajdonkép az udvar eljárásában nem volt semmi diplomatia. Gyanították sokan, hogy mire törekszik Thököly, hogy csak a téli szállásokat akarja s hogy Szalay előzetes tárgyalásaival az udvart félrevezeti.* De visszafojtották a gyanút, hogy ne legyenek kénytelenek lemondani reményeikről. A török Czeherinnél győzött, gondolható volt, hogy elfoglaltsága nemsokára véget ér és hogy ekkor megragadva a magyar fölkelés által nyújtott jó alkalmat, a vasvári békét nem fogja meghosszabbítani. Nagyon jól esett az udvarnak a remény, hogy a török útjából eltávolíthatná e csábító alkalmat a magyaroknak teendő engedmények által. Azért igen előzékenyek voltak Bécsben Szalay iránt. Úgy gondolták, hogy az udvar méltóságát is megóvják és egyszersmind a magyarokat is kielégítik, ha a bécsi conferentia különben már kihirdetett határozatait közlik Szalayval, válaszúl küldőinek kívánságaira. A határozatok közől a legfontosabb, az országgyűlés összehívásának ígérete, elnémíthatott minden követelést, mert a kormány szerint csak az országgyűlésen lehetett törvényes úton orvosolni a fenforgó sérelmeket.* De Szalay, úgy látszik, többet kívánt, szóba hozta az elfoglalt templomok rögtöni visszaadását is.* Különben követelései és a reá adott válaszok csekély jelentőségűek a végeredményhez képest. Az udvar megerősíti a fegyverszűnetet, továbbá kijelöli Bereg és Ung vármegyéket téli szállásúl a fölkelőknek. Az egyetlen mód, melylyel az udvar a fölkelést a végkimerűlésig sújthatta volna, abból állott, hogy a téli szállásokat minél szűkebb körökre szorítsa akár üldözés, akár a basák megvesztegetése által, de most még aránylag ki nem pusztított terűleteket jelölt ki az udvar a megszorúltaknak. Remélte, hogy viszonzásul a fölkelők 1679 február végéig, vagyis a fegyverszűnet leteltéig teljhatalmú követeket fognak küldeni a béke megkötésére. Leopold még mentegetőzött, hogy nem fogadhatta audientián Szalayt, mivel a régi szokás szerint a még fegyverben álló ellenség követét nem lehet fogadni, de mihelyt a békét megkötik, színe elé fogja bocsátani őt és követtársait.*
Giustiniani deczember 11-iki dispacciójában beszéli, hogy az udvar nem bízik a fölkelők őszinteségében »essersi fatti» – így folytatja- «il riccorso da essi, per assicurarsi del Quartiere nella Invernata».
Oesterreichische Hofkanzley communicirt, (id. h.).
Giustiniani deczember 4-iki dispaccioja: la restitutione delle Chiese, et in particolare quella di Posonia con la facolta d’elleger il Palatino sono le conditioni piu importanti, che difficultano la conclusione di convenire. Szalay (V. 186.) Wagner után írja, hogy Thököly követe a bányavárosoknak a töröknél való elzálogosításával fenyegetőzött az udvar megfélemlítése végett. Magában is igen valószínűtlen állítás, de Szalay Pál követségei chronologiájának megállapítása után világos, hogy a fenyegetésnek már Szalay első bécsi útja idején sem lett volna értelme.
Admisisset etiam Sua Mtas Caes. Regiaque ad augustalem praesentiam et conspectum ablegatum Szalay, nisi et antiquissima contra hostes hactenus probe observata consvetudo obstitisset. (L. Oest. Hofkanzley communicirt id. h.)
I. APAFY MIHÁLY FEJEDELEM.
(Egykotú olajfestményről, mely a herceg Esterházyak fraknói képtárában őriztetik.)
Szalay még Bécsben tartózkodott, midőn egy váratlan eset megzavarta a beállott fegyverszűnetet. November vége felé Leslie kigyógyúlt és átvette a fővezérletet. Leslie talán hevesebben gyülölte helyettesét, Würmb grófot, mint a fölkelés vezéreit. Már a nyáron mindent ellenzett, mit Würmb jónak látott. «Az Isten szerelméért» – írta ekkor Leslie egy bécsi miniszternek – «vagy ez embertől, vagy hivatalomtól szabadítson meg excellentiád, mert úgy látszik, hogy az egyikkel több bajom lesz, mint a másikkal.»* Most, hogy Würmbnek sikerűlt Leslie távollétében visszaszorítani az ellenséget, Leslie a helyettesétől kötött fegyverszűneten töltötte ki bosszúságát. Azt izente a fölkelőknek, hogy reá nézve nem kötelező Würmb egyezsége és hogy felbontja a fegyverszűnetet, ha a fölkelők vissza nem adják a kezökben maradt Divényt, Tornát és Szalánczot. Az udvar kénytelen volt a főtábornok részére állani és Szalay útján szintén visszakérte a várakat. Sőt Leslie meg is kezdte Divény ostromát, de a Bohamtól oda rendelt franczia tiszt megvédte ellenében a várat. Leslie ezután bizonyára Esterházy Pál ösztönzésére nem folytatta tovább a támadásokat és elfogadta a fegyverszünetet. Miatta tehát szabadon küldhették volna a fölkelők az udvarhoz teljhatalmú követeiket.*
Leslie levele Liptó-Szt.-Miklós julius 27-én (Hadi levéltár).
L. a bujdosók Apafyhoz küldött követeinek utasítását Debreczen, deczember m. 1678. (Bujdosók Levéltára 78. l.). A kiadó ez utasítást szeptember 11-éről keltezi, de Thököly Imrének ugyancsak Deák Farkastól kiadott leveleiből (Levelek 29., 30. l.) kétségtelen, hogy a keltezés hónapja deczember. A fentiekre nézve l, még Boham levelét Telekihez decz. 4. (Teleki levtár.)
