IX.
IX.
A beszterczebányai gyűlés. Ferdinand követei a magyarokat a csehektől el akarják választani. Ez nem sikerűl, mire az alkudozások megszakíttatnak. Bethlen Thurzó sürgetésére királylyá választatik.
Ily körűlmények között nyílt meg az ország rendeinek nagy részvéte mellett a máj. 31-ére hirdetett beszterczebányai gyűlés, melyre a szövetséges cseh-morva-sléz- és osztrák rendek képviselőin kívűl Fridrik cseh ellenkirály és Zsigmond lengyel király, valamint a török császár követei is megjelentek. Ferdinand, ki előtt nem maradhatott titokban, hogy Bethlen Konstantinápolyban lévő követei által a török segítségén kívűl annak beleegyezését is sürgeté Magyarország királyává leendő megválasztatásához, a beszterczebányai gyűléshez már eleve sem fűzött különös reményeket. Ő egyelőre csak időt kívánt nyerni, míg a szövetséges fejedelmek által ígért hadak mellette lesznek, s azért érdekében állott a gyűlést lehetőség szerint halasztani. Azon ürügy alatt tehát, hogy követei számára nem kűldettek meg a menedéklevelek, ezek helyett David Pál knini czímzetes püspököt, Teuffel Györgyöt és a Bethlen által mindvégig letartóztatott Laminger Farkast kűldé a gyűlésre, általok kijelentendő, hogy bár rossz néven veszi, hogy Bethlen a fegyverszünet ellenére segélyt kűldött a cseheknek, követeit mindamellett hajlandó útra bocsátani, mihelyt a menedéklevél megkűldetik. Figyelmezteti továbbá a rendeket hűségesküjökre hazájok javára, melyet tekintve, abbeli reményének ad kifejezést, hogy a rendek minden igyekezetöket a béke helyreálltára fordítandják, annál is inkább, minthogy ő is kész sérelmeiket megorvosolni, méltányos kívánalmaikat teljesíteni. Kívánta végűl, hogy a mühlhauseni német ligának a rendekhez intézett békére intő levele is olvastassék fel.
De mind a császár üzenete, mind a levél csak vajmi kis hatást gyakorolhatott az egybegyűlt rendekre azon hírrel szemben, mely szerint junius elején egy kozák had Ferdinand hadaival egyesülendő, Árva- és Trencsénmegyén át tűzzel, vassal pusztítva vonúlt végig, Miksa bajor király pedig a császár szövetségeseinek hadával Ausztriába tört.
A fegyverszünet ily nyilván való megszegése a rendeknél nagy méltatlankodást szűlt, mely szinte ingerűltséggé fokozódott, midőn Bethlen jul. 3-án tartott előadásában számot adván a pozsonyi gyűlésen reáruházott kormányhatalom kezeléséről, egész meztelenségében adta elő Ferdinand eddigi eljárását, melyből csak vajmi kevés reményt lehet meríteni arra nézve, hogy a béke háború nélkűl megszerezhető legyen. Szükséges tehát, hogy az ország is védelméről, megmaradásáról kellően gondoskodjék. Tudván, hogy a rendek között számosan vannak, kik Ferdinandhoz szítanak, a fejedelem alkotmányos szabású beszédében finom tapintattal hangsúlyozá, hogy a tanácskozások szabad folyását mindenképen meg fogja védeni. Gondja lesz rá, hogy az ellenkező vélemények is szabadon nyilvánúlhassanak, egyedűli kívánsága csak az, hogy egy értelemben végezzenek: ha lehet a békét, ha kell a háborút, melyre minden körűlmények között készűlniök kell. Előadása fonalán számot adott továbbá a három főkövetségről, mely a pozsonyi gyűlés határozata értelmében a csehekhez, a lengyel királyhoz és a portára volt kűldendő. A cseh követségről már korábban tett Thurzó Imre személyesen jelentést, azt tehát előadásában csak futólag említé a fejedelem. A lengyel követség a viszonyok kedvezőtlen volta miatt elmaradván, szükségesnek látszik, hogy a lengyel király jelenlévő követei illő válaszszal bocsáttassanak el. A török követséget illetőleg, melyről Korláth István tett jelentést, hangsúlyozá, hogy a már korábban megválasztott követeknek a szövetséges tartományok követeivel együtt leendő mielőbbi útnak indítása annál szükségesebbnek látszik, minthogy Ferdinand is «Caesar Gált nagy sok ígéretekkel, kincscsel, ajándékokkal sietve bocsátotta be a fényes portára» nyilván nem oly szándékból, hogy ott «Magyarországnak csendes állapotát tractálná ő felsége». Szükségesnek véli továbbá a fejedelem, hogy a gyűlésen jelenlévő számos idegen követségekkel való fontos tárgyalásokra szűkebbkörű bizottságok választassanak, melyeknek jelentése után – főleg, ha a szövetséges országok követei a lengyel király és Ferdinand követeivel a tárgyalásokon együtt jelen nem lehetnének – könnyebb leend a rendeknek egy értelemben határozniok. Végűl ajánlja a rendeknek, hogy azon személyekről, kiknek ügye a pozsonyi gyűlésről a mostanira halasztatott, s kik azóta is – daczára a fegyverszünetnek – nem szűntek meg az ország ártalmára működni, végleg határozzanak.*
KATONÁ-nál: XXX. 405. és kk. l.
A fejedelemnek ezen előadásai felett rögtön megindúltak a tárgyalások, melyeknek legközelebbi eredménye az vala, hogy a fejedelemmel újabb szoros szövetség köttetett, s egyszersmind határoztatott, mikép mindazok, kik a szövetséghez járúlni nem akarnának, száműzettessenek, javaik elkoboztassanak, a kath. papság pedig a világi ügyekbe való befolyástól megfosztassék. Minthogy pedig Ferdinand követei, bár részökre időközben a menedéklevél is megkűldetett, még sem jelentek meg, a rendek a háború folytatásához megkívántató eszközöket is tanácskozásaik körébe vonák. Ezt most annál készségesebben tehették, mert csak az imént érkezett egy török követ Budáról, hírűl hozó, hogy a szultán kész a magyarokat és szövetségeseiket minden erejével segíteni, mihelyt Bethlent királylyá választják.
Ennyire haladtak az ügyek, midőn végre julius utolsó napjaiban megjöttek Ferdinand meghatalmazottjai: gróf Collalto Raimbold, Cziráky Mózes tanácsos és Ferenczffy Lőrincz kir. titkár, kikhez a császár előbbi küldöttei David, Teuffel és Laminger is csatlakozának. A követek augustus 1-én jelentek meg a gyűlésen, hol a király képviseletében gróf Collalto foglalta el a királypártiak helyeslése közt kivont karddal a fejedelem számára készített menyezetes széket. Habár ezen esemény határozott visszatetszést szűlt a rendeknél, annak semmi további következménye nem vala. Maga Bethlen a császár méltósága iránti tiszteletének kifejezést adandó, fedetlen fővel hallgatta végig Collalto előadásait. Minthogy azonban a követek megbízó levelében a szövetségesekről, említés sem tétetett s a rendek Collalto előadásából is világosan érthették, hogy Ferdinandnak czélja nem egyéb, mint az, hogy őket a csehektől elszakaszsza, a tárgyalások csakhamar ismét fennakadtak. Néhány nappal később Ferdinand a megbízottak számára s felterjesztésükre újabb felhatalmazványt kűldött ugyan, követeit azonban ebben sem hatalmazá fel a csehekkel való alkudozásokra; a miért a dolog ez által sem nyert lendűletet. Míg a magyarok határozottan kijelentették, hogy szövetségeseik nélkűl semmiféle alkudozásokba bocsátkozni nem akarnak, addig a császár megbizottjai váltig azt vitatták, hogy a csehek ügye a birodalmi gyűlés elé tartozik, s hogy valamint Pozsonyban is csak a magyarokkal folyt az alku, úgy a fegyverszünetre vonatkozó okmány hatodik pontja értelmében itt is az ügyek csak velök lettek volna tárgyalandók és elintézendők. De a magyarok a külön alkudozásba semmikép sem akartak ereszkedni, minélfogva a megbízottak végűl kijelentették, hogy a gyűlést a király nevében feloszlatják, annak határozatait érvényteleneknek nyilvánítják, isten és az egész keresztény világ előtt óvást tévén az ártatlan vérontás és a dolgok el nem intézéséből eredhető minden rossz ellen.*
KATONÁ-nál: XXX. 454. és kk. l.
A császár megbízottjainak ezen kijelentésével vége szakadt az alkudozásoknak s a béke reményének utolsó szikrája még azok keblében is kialudt, kik annak lehetőségében mindeddig hittek. Ezek közé tartozott maga Thurzó Imre is. Ő, ki már a csehekkel folytatott tárgyalások alkalmával Prágában időzése alatt sem tudta sehogysem felfogni, hogy Ferdinand a csehek számára sürgetett fegyverszünetet ezektől megvonhatná; ki e miatt – mint láttuk – már-már maga is kételkedni kezd vala a fejedelem közbenjárásának őszinteségében; ki az utolsó pillanatig remélte, sőt meg volt győződve, hogy a császár, ha látja a cseheknek hajlandóságát a békére, ennek létrehozása érdekében a fegyverszünetet elvégre is engedélyezni fogja: most személyesen győződhetett meg a császár makacsságáról, meg arról, hogy Bethlen helyesen ítélt, midőn hozzá intézett leveleiben váltig állítá, hogy a béke tisztességes feltételek mellett csak a háború által lesz megszerezhető. Ferdinand ezen következetes makacssága, meghatalmazottjainak fennhéjázó magaviselete a büszke főurat valósággal fellázíták. Ő reá nézve kiválóan becsületbeli dolog volt, hogy a csehekkel kötött szövetségszerződésben foglalt feltételeknek foganat szereztessék. Valamint tehát azokkal szemben, kik Ferdinand meghatalmazottjaival külön alkuba bocsátkozni készek lettek volna, főleg ő vala, ki a szövetség szoros megtartásának szükségét hangsúlyozá, úgy a királyi biztosok távoztával ismét főleg az ő erélyes sürgetésére történt, hogy Bethlen, miután az eleibe terjesztett feltételeket elfogadta, augustus 25-én királylyá választatott.
