VIII.
VIII.
Az 1507-ik évi országgyűlés. A királyi tanács szervezete. Országgyűlési végzés az oligarchák túlkapásai ellen. II. Lajos megkoronázása az 1508-iki országgyűlésen. A Zápolyai-család terveinek meghiusulása. Pártok küzdelme az 1511-iki országgyűlésen. Az 1513-iki országgyűlés. Werbőczi politikai szereplése. Megjutalmazása.
A REMÉNYEKET, a miket a köznemesség az 1505-ik évi rákosi végzéshez csatolt, csakhamar megingatta egy váratlan esemény. Megalkotása után nyolczadfél hónapra, Anna királyné fiúgyermeket szűlt.
A nemzeti királyság helyreállításának reménye a közel jövőben kétségessé vált. Ez újabb ok volt, hogy a nemzeti párt vezérei a köznemesség politikai hatalmának megszilárdítására czélzó törekvéseikben ne lankadjanak. Az 1507-ik évben tartott országgyűlésen az irányban több fontos intézkedés történt.
A királyi tanács szervezetére nézve megállapíttatott, hogy az négy főpapból, négy országnagyból és tizenhat ülnökből fog állani, kik három évre választatnak, évi fizetést húznak és esküvel fogadják, hogy a király érdekeit, az ország szabadságát és a közjót soha szem elől nem tévesztik; az ezek ellen vétő tanácsost az országgyűlés személyében és javaiban bünteti. A király köteleztetett, hogy a tanács mindegyik ülésére meghívja a köznemes ülnököket, az országos ügyeket az ő hozzájárulásukkal intézze el; sőt kimondatott, hogy a határozatok, a melyek az ő mellőzésükkel hozatnak, érvényteleneknek tekintendők.
18. ZÁPOLYAI JÁNOS ERDÉLYI VAJDA PECSÉTJE.*
Zápolyai István pecsétje Dörre Tivadar rajza az Országos Levéltárban lévő eredetiről. Körirata: S(tephani) de zapolia co(mi)tis.
Egyik törvényczikkely szokatlan kiméletlenséggel lép föl az oligarchia túlkapásai ellen. «Mivel – így hangzik az – ekkoráig találkoztak némely hatalmasok, kik az ország törvényeit nyiltan és vakmerően megsérteni merészlik, határoztatott, hogy azok jövőben, ha egyházi személyek: javadalmuktól, ha világiak: jószágaiktól fosztassanak meg és az országból száműzettessenek. A mennyiben a király ezen büntetéseket végrehajtani elmulasztaná, a kevésbbé hatalmasokat a fő- és alispánok fékezzék meg, a hatalmasabbak ellen pedig az országbíró, vagy az országos főkapitány haderőt vezessen.»
Az 1508-iki országgyűlésen; mikor a király két éves fiát, Lajost, megkoronáztatni kívánta, a nemzeti párt ez elé nem gördített nehézségeket. Ezen eredménynek létrehozására döntő befolyást gyakoroltak Werbőczi István és Szobi Mihály. Kilencz évvel utóbb a trónra jutott II. Lajos a köznemesség ezen két vezérének javára adománylevelet állítván ki, nem szorítkozik azon általános kifejezésekre, melyekkel az adományosok érdemeit szokták magasztalni, hanem különösen kiemeli azon jó szolgálatokat, a melyeket az ő megkoronáztatása érdekében tettek. Midőn azonban akképen a gyermek Lajos részére a trónöröklést teljesen biztosították, azon voltak, hogy Zápolyai János részére a kiskorú király mellett a gyám tisztjének elfoglalására kilátást nyissanak és ezért a királytól igéretet eszközöltek ki, hogy fiát idegen fejedelem gyámsága alá nem helyezi, hanem Magyarországban a rendek gondviselése alatt hagyja.
Ulászló ezt a föltételt elfogadta. Azonban leánya kezét Zápolyai Jánosnak adni állhatatosan vonakodott, sőt Miksával titkos szerződést kötött, mely kettős házassági frigy létesítését állapította meg; az egyiket Lajos és Miksa császár unokája Mária főherczegnő között, a másikat Anna magyar herczegnő és Miksa egyik unokája Károly vagy Ferdinánd főherczegek között. Ezen titkos sakkhuzással egy időben az udvari párt nyilt csapást is mért a Zápolyaiházra, a menynyiben kivitte, hogy Corvin János özvegye a leánya és Zápolyai György között létesült eljegyzést fölbontottá, leányának kevéssel utóbb bekövetkezett halála után pedig ő maga György brandenburgi őrgrófnak, Ulászló unokaöccsének, nyujtotta kezét, a Hunyadiház várai és uradalmai dús hozományával.
Ellenben Zápolyai János tekintélyét és hatalmát jelentékenyen gyarapította erdélyi vajdává kineveztetése 1510 őszén és nővérének Borbálának Zsigmond lengyel királylyal 1512 elején kötött házassági frigye, a mit az udvari párt erőfeszítései megakadályozni nem birtak.*
A velenczei követ 1510 október 30, 1512 január 8-iki jelentése.
A következő években a két párt küzdelme az országgyűléseken tovább folyt. Az 1511-ik év tavaszán a Rákos mezején egybegyűlt köznemesség a királytól kívánt egy forintnyi adó helyett csak hetven dénárt szavazott meg, azt is azon föltétel alatt, hogy a saját kebeléből választott két kincstárnok hajtsa be, és szintén választott biztosok járjanak el az ország végvárainak megvizsgálásában és helyreállításában.
19. GYÖRGY BRANDENBURGI ŐRGRÓF.*
György brandenbnrgi őrgróf arczképe egykorú festmény a porosz királyi ház birtokában. Fénykép után. Felirata: ETATIS SVE ANNO 39
Az 1513 február havában tartott országgyűlés előtt pedig a nemzeti párt körében azzal a tervvel foglalkoztak, hogy a testi és lelki erejében mindinkább hanyatló király mellé kormányzó választását fogja kivinni. Ezen terv nem került tárgyalás alá; hanem két országos főkapitány választása határoztatott el, a kik az ország védelméről és biztonságáról gondoskodjanak. A főkapitányi állások betöltésénél compromissum jött létre:* a két párt vezére: Perényi Imre nádor és Zápolyai István választattak meg.*
A velenczei követ 1511 május 3. és 9-iki jelentései. Ugyanaz, több héttel az országgyűlés megnyitása előtt márczius 19-ikén jelzi, hogy nagy tömeg fog egybegyűlni «desiderosi supra modum de novita, barbari et penitus irrationabili.»
A velenczei követ 1513 február havi egyik jelentésének kivonata Marino Sanutonál.
Werbőczinek ilyen compromissumokban való közremüködése teszi érthetővé azt, hogy a míg a nemzeti párt élén a nagy politikai actiót vezette, az udvar kegyeit sem játszotta el.
20. ZÁPOLYAI JÁNOS NÉVALÁIRÁSA.*
Zápolyai János névaláírását az Országos Levéltár egy 1519 márczius 8-án kelt eredeti okleveléről vettük. Olvasása: Johannes comes et waywoda manu p(ro)p(ri)a.
Mint itélőmester az udvari párt egyik vezérférfiának, Péter szentgyörgyi grófnak oldala mellett működött. És mikor 1510 őszén ez a főúr az országbírói állást megtartván, lemondott az erdélyi vajdaságról, melyet Zápolyai János nyert el: Werbőczi mind a két zászlósúr között osztotta meg hivatalos tevékenységét. Ettől fogva «az országbíró és az erdélyi részek itélőmesterének» czímét vette föl.*
Királyi oklevelekben: «Judicis curie et parcium regni nostri Transsilvanorum protonotarius» neveztetik. Werbőczi 1513 október 21-ikén Bajoni Jánosnak irja, hogy közelebb Erdélybe megy a nyolczadi törvényszékre (Nemzeti Múzeum). 1514 jan. 29-ikén Kolozsvárt mint békéltető működik. Teleki-oklevéltár. II. 321. l.
Werbőczi nemcsak ettől a két főnökétől, hanem közvetlen a királytól is kapott ismételten rendkivüli megbizatásokat.
Az 1510-ik év augusztus 21-ikén a Komáromban időző Ulászló előtt megjelentek Dóczi Ferencz és Ravaszdi Péter, hogy bizonyos nógrádmegyei birtokok tárgyában folytatott perük eldöntését kérjék. Mivel ez a helyszinen foganatosított vizsgálat nélkül nem látszott lehetségesnek, Werbőczi megbizatott, hogy a vizsgálatot végezze, azután a felek között igyekezzék egyességet hozni létre, ha pedig ez nem sikerül, a «ráruházott királyi tekintély erejénél fogva» hozzon itéletet. Figyelemre méltó, hogy az erről szóló királyi oklevél eredeti példányát Werbőczi maga, egészen sajátkezűleg állította ki.*
Országos Levéltár 22061. szám alatt.
Az 1513-ik év nyarán Werbőczit a király a Dócziak és a bányavárosok, a Dócziak és jobbágyaik között támadott perekben bíróúl küldte ki. A következő év tavaszán pedig királyi biztosnak rendelte a bányavárosok között dúló viszályok kiegyenlítésére.*
Az 1513. julius 20. és 23-ikán kelt királyi rendeletek ugyanott, 22447. és 30871. szám alatt.
Sokkal jelentékenyebb volt az a feladat, melyet a király már korábban bízott reá: egy jogkönyv szerkesztése, a mi életpályájának legnevezetesebb és legmaradandóbb hatású ténye lett.*
Az 1514 ápril 12-ikén kelt királyi rendelet ugyanott 22606. szám alatt.
