I.
I.
Wese János lundi érsek. Békeközvetítése János király és Ferdinánd között. Martinuzzi György. A váradi békekötés. Bírálata.
FERDINÁND és JÁNOS királyok között egy évtized óta dúló trónviszály kiegyenlítésének föladatát V. Károly császár egy külföldi főpapra bízta. Ez a Dániából jött Wese János lundi érsek volt, ki a mikor hazája a protestantismushoz csatlakozott, érseki székét elhagyván, a császár diplomatiai szolgálatába lépett.
A hűség hitéhez és meggyőződéséhez, a melyért előkelő javadalmat áldozott föl és a hontalan élet gyászát vállalta el, alkalmas volt arra, hogy bizalmat keltsen önzetlensége és megbízhatósága iránt. Egyúttal, mint egy távol éjszaki ország szülötte, a magyar és német elem mélyen meggyökerezett érzelmi és érdekellentéteivel szemben, az elfogulatlanság előnyével dicsekedhetett.
Wese érsek, miután hosszabb ideig a bécsi udvarnál tartózkodott volt, 1536 június havában a Váradon időző János király udvarához jött.
Itt az ő igyekezeteit kiváló buzgalommal támogatta Werbőczi, a kit a békepárt fejének tekintettek.*
Ezt Thurzó Eleknek 1537 márczius 31-ikén Ferdinándhoz intézett leveléből tudjuk. (A bécsi állami levéltárban.)
Azonban az ő befolyása uralkodójának személyére és politikájának irányítására jó idő óta csökkenőben volt. Mindinkább háttérbe szorította őt az a rendkivüli egyéniség, a ki most már a hatalmat egészen magához ragadta: Martinuzzi György. Ez a horvát származású pálos-szerzetes, ki mint a sajóládi kolostor perjele 1527 nyarán ismerkedett meg János királylyal, annyira meghódította bizalmát, hogy tanácsosává lett, 1534-ben pedig váradi püspökké és kincstárnokká neveztetett.
Ő benne épen azok a tulajdonságok voltak kiváló magas fokon kifejlődve, a miket Werbőczi nélkülözött: erély és szívósság, furfang és ravaszság, párosulva administrativ és pénzügyi képességekkel.
Az eszközökben nem válogatva, a török szövetségnek híve volt, a melytől azt várta, hogy János királyt egész Magyarország urává teszi. De a mikor reményeiben és számításaiban csalódott: a Ferdinánddal való kibékülést igyekezett lehetővé tenni és örömmel karolta föl az alkalmat, a mely erre Wese érsek megjelenésével kínálkozott.
A két fél álláspontjának az 1535-ik évi bécsi értekezletek alkalmával jelentkezett ellentétei most is nagy nehézségeket támasztottak és több ízben a tárgyalások megszakítását vonták maguk után. Sőt az 1537-ik év őszén Ferdinánd újból megkísérlé a megoldhatatlannak látszó csomót fegyverrel vágni ketté. Csakhogy serege, Eszék ostrománál, a törököktől súlyos vereséget szenvedett s így hajlandóbbá lett az engedményekre. Az év végén a lundi érsekkel Sárospatakon tárgyaltak: György barát, Frangepán érsek, Brodarics püspök és Perényi Péter. Majd az 1538-ik év első napjaiban Váradra mentek át, hol Werbőczi és Statilio erdélyi püspök szintén részt vettek az értekezletekben, melyek ekkor eredményre vezettek. Február 24-ikén János király aláírta a szerződést.
A váradi békekötés a tényleges birtokállomány alapján köttetett, úgy hogy mind a két uralkodó teljes felségjoggal tartja meg azt az országrészt, mely hatalmában van; Jánost egész Erdély, Ferdinándot egész Horvát- és Szlavonország uralják. Azonban János halála után, még ha törvényes fiörökösöket hagy is hátra, a magyar korona egész területe osztatlanúl Ferdinándra és örököseire száll, viszont a Habsburgház férfiágának kihalta esetében, a trónörökösödés joga Zápolyai Jánost és férfiörököseit illeti meg. Ha János királynak fia születik, ez szepesi herczeg czímével a Zápolyaiak összes családi javait örökli és osztrák főherczegnőt kap feleségűl. A két király örök békét, szövetséget és testvériséget fogad; külső és belső ellenség támadásai ellen teljes erővel védelmezi egymást. A belső nyugalom, a közbiztonság, a kereskedelmi forgalom fenntartására, a foglyok kölcsönös szabadon bocsátására vonatkozó több rendelkezés vétetett föl a szerződésbe.
BEKÉNY BENEDEK JANUS PANNONIUS-KIADÁSÁNAK AJÁNLÓLEVELE.
99 WERBŐCZI IMRE LEVELE VÁRALJAI SZANISZLÓHOZ.
Werbőczi Imre 1543 május 2-án kelt levele az Országos Levéltárban.*
Debrőköz, 1543 máj. 2.
Reverendissime domine et tamquam pater observande. Praemissa salute ac seruitii commendatione. Notum esse reverendissimae dominationi vestrae, qualiter nobis se eandem comendavit, in quo profecto nihil dubitamus. Nos quoque reverendissimae dominationis vestrae tales boni filii sumus, quales nos eidem sepius obtullimus (sic!), igitur reverendissimam dominationem vestram rogamus sumopere, velit saltem pixidariis triginta duos bonos et vigintiquinque equites, si plures fieri non poterit, ad feriam sextam proxime sequentem huc ad Debrekezth mittere, nam Turci haramye hanc terram statim passim circumvenient, si tempestive non prouiderimus. Scimus vero locum et mansionem talium haramyarum, vbi forsan, deo iuvante, aliquid lucri super illos habere poterimus. Quam rem nos a dominatione vestra reverendissima ex animis seruire volumus; neque talibus petitionibus nunc dominationem vestram reverendissimam molestaremus, sed quia pedites nostri passim sunt divisi, pedites igitur nunc paucos habemus et exinde a dominatione vestra reverendissima optatam ac citisimam expectamus relacionem, quam et felicissime valere desideramus. Ex arce nostra Debrekezth in vigilia ascensionis Domini 1543.
Deditissimus filius Emericus de Werbewch, comes comitatus Tholnensis.
Külczím: Reverendissimo domino Stanislao electo episcopo Quinqueecclesiensi ac comiti perpetuo comitatus de Baronya domino et patri nobis observatissimo.
János király és tanácsosai attól tartottak, hogy ha ezen békekötés, mely egyúttal a török ellen irányuló szövetség volt, a porta tudomására jut, a szultán hadjáratot indít ellenük. Ezért azt kívánták, hogy a míg a császár és Ferdinánd az ellenállásra magukat elég erőseknek nem érezik, a békekötés föltételeit titokban tartsák s csak azt hozzák nyilvánosságra, hogy egy évre szóló fegyverszünetet kötöttek.
100. PERÉNYI PÉTER NÉVALÁÍRÁSA.*
Perényi Péter névaláírása 1540 szept 8-án kelt oklevélen az Országos Levéltárban. Olvasása: Petrus de Perin manu p(ro)p(ri)a.
A lundi érsek ez ellen nem tett kifogást, mindazáltal Ferdinánd megnyugtatása végett, János király hat tanácsosától, kik a váradi tárgyalásokat vezették, okiratot állíttatott ki, melyben kötelezték magukat, hogy a kihirdetés alkalmával befolyásukat a föltételek végrehajtása érdekében felhasználják.*
Ezt a tanácsosok egyike, Frangepán érsek, 1540-ben a pápához írt levelében említi. BUCHOLTZ, V. 133.
A váradi békekötés, akár mint politikai tényt, akár mint államjogi szerződést tekintsük, azoknak, kik megalkották, nem válik becsületükre.
Frater Györgynek, ki János királyra a döntő befolyást magához ragadta, legnagyobb része volt benne. Azonban Werbőczinek elég tekintélye és súlya maradt meg, hogy a magyar államjog alapelveit érvényre emelje és azokkal ellentétes törekvéseket meghiusítson. Csakhogy ezt meg sem kísérlette.
A nemzeti párt vezérei ebben a békekötésben leteszik a fegyvert, melylyel négy évtizeden keresztül a független magyar állam és a nemzeti királyság megalapításáért küzdöttek.
Az 1505-ik évi végzés megállapította, hogy idegen uralkodóházak sarjai a magyar trónt soha se foglalhassák el. Ezt pedig a végből tette, hogy ily módon a Habsburgházat a magyar koronára tartott jogigényeitől megfoszsza.
Ellenben az 1538-ik évi békekötés azt állapította meg, hogy János király halála után a magyar trónt sem az ő fia, sem más magyar ember ne foglalhassa el. Ezt pedig a végből mondta ki, hogy a Habsburgháznak az osztatlan magyar állam trónjára jutását biztosítsa.
Az 1505-ik évi végzésben a nemzet törvényes képviselői – az ország rendei – a nemzetet megillető királyválasztási jogot csak annyiban szorították meg, a mennyiben elhatározták, hogy idegen származású trónkövetelő nem választható meg.
Az 1538-ik évi békekötés a királyválasztási jogot úgyszólván teljesen megsemmisítette; a mennyiben akképen rendelkezett, hogy János király halála után királyválasztásnak helye nincs, hanem az ő országrésze elismeri uralkodójának Ferdinándot; ennek halála után egész Magyarország osztatlanúl férfiutódaira, ezeknek kihalta után Károly császár férfiutódaira, ezeknek kihalta után János király férfiutódaira száll; csakis ezen négy ág kihalta után lép a nemzet újból királyválasztási jogának birtokába. Így tehát azon eshetőség ellen sem volt a váradi magyar politikusoknak kifogásuk, hogy ha Ferdinánd fiága kihalna, Magyarországban – a spanyol király uralkodjék!
A békekötés erről intézkedő czikkelyének szövegében különösen feltűnő az a részlet, a melyben kimondatik, hogy Ferdinánd halála után fiát Miksát «az ország egyértelműleg királylyá megválasztani tartozik.»* Annak a megállapodásnak, hogy a rendek előre megjelölt személyt egyhangúlag kötelesek megválasztani – értelme nincs; mert ha a trón elfoglalására hivatott személy ki van előre jelölve – választásról szó sem lehet.
«Filium nostrum, quem regnum istud communi consensu in regem eligere tenebitur».
Továbbá, ha a János oldala mellett levő magyar államférfiak szükségesnek látták hazájuk megmentése érdekében politikai multjokkal szakítani, – ezért a törvényesség kellékeinek mellőzésére sem szükségük, sem joguk nem volt.
Már pedig a békekötés oklevelének szövege szerint a trónörökösödés ügyét János király önhatalmúlag, önkényesen intézi el, kijelentvén, hogy ő «megnyugszik abban (ad hoc condescendit), hogy az ő halála után nem az ő fia, hanem Ferdinánd és örökösei uralkodjanak Magyarországban.»
Valóban rejtély az, hogy a békekötésben közreműködő államférfiak mikép tarthatták János királyt feljogosítottnak arra, hogy önhatalmúlag szabályozza a trónörökösödést? Miképen feledkezhettek meg arról, hogy az 1490. és 1526-ik évi királyválasztó országgyűlések a Mátyás király és Fridrik császár, az Ulászló király és Miksa császár között létrejött szerződéseket, melyek a trónörökösödést hasonló módon szabályozták, érvényteleneknek tekintették?
Arról, hogy a trónöröklés szabályozására vonatkozó megállapodást országgyűlés elé kell terjeszteni s hozzájárulását kieszközölni, említés nem történik.
Egyik czikkely mindazáltal a a trónörökösödési rend megszilárdítása,* úgyszintén Ferdinánd király és Károly császár megnyugtatása,* tehát nem a megállapodás jogi érvényességének biztosítása végett, bizonyos rendszabályokat állapít meg. Kijelenti, hogy a békekötés kihirdetése alkalmával a főpapok, zászlós urak, előkelő nemesek, köztisztviselők, városi hatóságok stb. kötelesek lesznek (tene buntur) Ferdinánd király és V. Károly császár irányában hűségesküvel lekötni magukat.
«Ad roborandam hanc successionem.»
«Ut securiores reddantur.»
101. MAGYAR HARCZOS a XVI. SZÁZADBAN.*
A XVI. századbeli magyar harczost ábrázoló kép az Ernst Lajos tulajdonában levő eredeti metszetről készült.
János király tanácsosai e szerint uralkodójukat feljogosítottnak tekintették arra, hogy az ország rendeit a két idegen uralkodó trónörökösödési jogának elismerésére kötelezzék. Egyúttal erre vonatkozólag sem okultak azon, hogy Mátyás király Corvin János érdekében, II. Ulászló pedig Miksa javára a rendeket szintén ilyen módon egyenként igyekeztek lekötni; de ezen kötelezettségek jogi érvényességét a későbbi országgyűlések el nem ismerték.
Szokatlan a hűségi esküre vonatkozó rendelkezés. Az ország rendei a békekötés kihirdetése alkalmával kötelesek letenni olyan hűségi esküt, melynek kötelező ereje függőben marad, a míg «a szepesi herczegségre vonatkozó alább kifejtendő föltétel» teljesíttetik.
Ez a föltétel a következőképen volt formulázva.
Ha János király fiúgyermek hátrahagyása mellett talál meghalni, az általa bírt országrész kormányát Ferdinánd csak akkor veheti át, új alattvalói csak akkor kötelesek neki meghódolni, a mikor Szepes vármegyét és a Zápolyai-család összes birtokait, vagyis a megalakítandó szepesi herczegséget, János király fiának tényleg átadja.
E szerint János király esetleg születendő fiának a szepesi herczegség birtokába való jutást a békekötésben akképen akarták biztosítani, hogy ettől tették függővé Ferdinándra nézve a belépést az egész ország birtokába.
János király törekvése, hogy a maga családját, mikor a királyságból önként kizárja, az ország rendei sorában az első helyre állítsa, kétségkivül jogosult volt.
Azonban nem igazolható a magánérdeknek az ország legfontosabb érdekeivel való összebonyolítása, vagyis az a forma, melyben a családi politika érvényesül; mert veszélyes bonyodalmakra nyitott tért.
Ugyanis a békekötés kihirdetése bizonytalan időre, vagyis akkorra, mikor V. Károly császár és Ferdinánd király a török ellen erős hadsereget állíthatnak ki, halasztatott el. Már pedig a kihirdetés végett egybehívandó magyar országgyűlés volt hívatva a Zápolyaiház idegen kezekre jutott birtokainak kiváltásáról rendelkezni és a kiváltás foganatosítására Ferdinánd királynak két esztendő engedtetett.
Ha tehát János király, fiú hátrahagyásával, a békekötés kihirdetése előtt talál elhalni, az ő alattvalói Ferdinándnak nem hódolhatnak meg; mert be kell várniok az országgyűlést, melyen a békekötés kihirdettetik és az ország rendei a hűségesküt leteszik, azután pedig azt az időpontot, a mikor a szepesi herczegség a fejedelmi gyermeknek átadatik.
102. V. KÁROLY NÉVALÁÍRÁSA.*
V. Károly névaláírása 1523 aug. 15-én kelt oklevelén a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Olvasása: Carol(us).
Ezen idő alatt ki fogja János király országrészének kormányzását vezetni? Mi fog történni, ha Ferdinánd az országgyűlés befejezésétől számított két esztendő alatt a szepesi herczegséget átadni nem képes, vagy nem hajlandó? Vajjon ebben az esetben János király alattvalói elhunyt királyuk fiát tartoznak uralkodójuknak elfogadni, vagy szabadon választhatnak királyt? Mindezen kérdések elintézésére a békekötés oklevelének szövege támpontot nem nyújtott.
János király az ő esetleg születendő fiának a szepesi herczegségen kivül még Ferdinánd egyik leánya kezét kívánta biztosítani.
A békekötés erre vonatkozó czikkelyének szerkezetéhez szintén sok szó fér. Abban el van mondva, hogy három esztendő előtt V. Károly császár János király követeinek kijelentette, hogy uralkodójuk esetleg születendő fia részére Ferdinánd király egyik leányát feleségűl megszerezi; most pedig János király a kölcsönös szeretet és barátság megszilárdítása végett «a császári felség ajánlatát elfogadja és megvalósítani óhajtja».
Ez a sajátszerű forma János király és hívei hiúságának kívánt hízelegni, úgy tüntetvén föl a tényállást, hogy János király a főherczegnő kezét fia számára szívesen fogadja, de nem kérte s nem is kéri. Azonban más részről a czikkelyt épen ez a forma fosztotta meg a tartalomtól. Mert abban nincs és nem is lehetett kimondva, hogy Károly császár kötelezve van a főherczegnő kezét a szepesi herczegnek megszerezni; az sincs megállapítva, hogy mi történik azon esetre, ha Ferdinánd vonakodik leányát a szepesi herczegnek nőül adni?
Általán a békekötés egész szövege azt a gyanút támasztja, hogy megalkotói lehetőleg sok ajtót igyekeztek nyitva tartani, a melyek egyikén végrehajtása elől, ha a körülmények megengedik, menekülhessenek.
Nem kevéssé meglepő, hogy Ferdinánd és V. Károly császár a váradi békekötést örömmel fogadták és haladék nélkül megerősítették. Igaz, hogy a megelőző örökösödési szerződéseknél előnyösebb volt, mert annak alapján, János király halála után, még ha fiúgyermeke is marad, házukra volt szállandó egész Magyarország; azonban természetszerűen fel kellett merülni lelkükben annak a gondolatnak, hogy a magyar nemzet, miután a Frigyes és Miksa császárokkal kötött szerződések által nem hagyta magát jogai gyakorlásától megfosztani, a váradi békekötés irányában sem fog nagyobb tiszteletet tanusítani.
Az államférfiúi bölcseség és a politikai megbízhatóság hiányának, a váradi békekötésben megnyilatkozó tüneteivel szemközt, mintegy enyhítő körülménynek, sőt a jellemek tisztulásának jelenségét kell méltányolnunk azt a tényt, a mely szerint a Ferdinánd és János között éveken át folytatott ezen tárgyalásokban legalább az egyéni érdekek rugói nem működtek, a köznapi opportunismus sugallataihoz piaczi szempontok nem csatlakoztak. A lundi érsek nem tett kísérletet, hogy János király bizalmas embereit megvesztegesse, ezek pedig nem állottak elő követelésekkel.
Werbőczi még azt sem kívánta, hogy Ferdinánd király területén levő birtokai, melyektől megfosztatott volt, neki visszaadassanak. Csak is egy várra nézve fordult ilyen kérelemmel Ferdinándhoz. Ez a vár a zólyommegyei Dobronya volt, mely a mohácsi vész idején menedékhelyűl szolgált volt néki. És erre a lépésre sem vagyoni, hanem biztonsági érdekei késztették; azzal okadatolta azt, hogy egyéb várai, török támadás esetén biztos oltalmat neki és családjának nem nyújtanak, s így ha a Ferdinánd és János között tervezett békekötés török háborút von maga után, szüksége lesz erődített helyre olyan vidéken, mely az ellenség támadásának kitéve nincs.*
Werbőczi, a lundi érsek útján előterjesztett kérelmére utal levelében, melyet 1539 május 14-ikén intéz Ferdinándhoz. (A bécsi levéltárban.)
