II.
II.
János király házassága. Werbőczi követsége Krakóba. Izabella királyné. Werbőczi levele Ferdinándhoz. Martinuzzi politikája a váradi békekötéssel szemben. Maylát István lázadása. Martinuzzi konstantinápolyi követségének terve. János Zsigmond születése. János király halála. A váradi békekötés.
JÁNOS király ekkorig nőtlen maradt. Előbb Anna herczegnő, majd Ferdinánd király egyik leánya kezének elnyeréseért tett ismételten lépéseket; időközben a franczia és lengyel udvaroknál keresett menyasszonyt. A nagyváradi békekötés után újból Lengyelországba fordult s az alig húsz éves Izabella herczegnő kezét elnyerte. Az 1538. év végén fényes küldöttség indult útnak Krakóba. Élén az agg Werbőczi állott, ki ez alkalommal az út költségére, Ráskai István nógrádi főispántól 1500 forintot vett föl kölcsön.* Társai, Brodarics váczi püspök és Perényi Péter voltak,* kikkel az 1539-ik év január 29-ikén végrehajtott ünnepélyes eljegyzés után, Izabellát Székesfehérvárra kisérte.
Werbőczi 1539 ápril 4-ikén János király előtt vallja, hogy ezen összeget lengyelországi útja költségeire vette volt föl és a nógrádmegyei Terjén falut zálogosította volt el, most pedig egyéb szükségei fedezésére 224 forintot vett föl. Az oklevél eredetije az Országos Levéltárban.
Elutazásukról Aleander pápai követ Bécsből 1539 január 20-ikán értesíti Farnese bíbornokot. Nuntiaturberichte. III. 372.
Kevéssel a menyegző ünnepélyei után a portáról aggasztó hírek érkeztek a szultán fenyegető készületei felől, arról, hogy a határszélen török hadak gyülekeztek és betörést intéztek Slavoniába.
János király ekkor, május közepén, Frangepán Ferenczet Bécsbe küldötte. Az érsek Werbőczitől is vitt levelet, melyben – a török mozgalmakra utalva – Dobronya várának visszaadását újból szorgalmazta. Mivel ugyanis «a török császár szándékai iránt – úgymond – bizonytalanságban van,… hogy szükség esetén feleségét, gyermekeit* és csekély vagyonát ott biztosságba helyezhesse… a várat borral, gabonával, egyéb élelmiszerekkel, ágyúkkal és lőporral mielőbb fölszerelni kívánná».
«Consortem meam, cum liberis» írja Werbőczi. Kétségkivül nejének, az első házasságból származott gyermekeit érti. Mert nincs nyoma annak, hogy Werbőczinek második házasságából gyermekei születtek.
103. KRAKÓ.*
Krakó távlati képe eredeti hollandi metszet után.
Leveléhez okiratot csatolt, melyben Ferdinándot hűségéről biztosítja.*
«Promissionem vero fidelitatem meam, exinde vestre maiestati servandam et de facto jam prestitam, ex litteris meis obligatoriis, quas medio hujus reverendissimi domini archiepiscopi Colocensis et episcopi Agriensis, sigillo cirographoque meo consignatis, majestati vestre destinavi, clare intelliget.» 1539 május 14-iki levelének eredetije a bécsi állami levéltárban.
Ez a hűségi fogadás nem vonatkozhatott egyébre, mint a váradi békekötés föltételeinek megtartására és arra az alattvalói viszonyra, mely a Ferdinánd országrészében fekvő dobronyai vár birtokba vételével létesült volna. Werbőczinek azzal nem lehetett szándéka az árulás tényét követni el. Mert a benső ragaszkodás köteléke, mely őt János királyhoz csatolta, egy pillanatra sem lazult meg. Sőt Rorario pápai követ, ki ezen év őszén a budai udvarnál megfordult, a helyzetet úgy itélte meg, hogy János királynak Werbőczi «az egyetlen igaz barátja, míg a többi tanácsosán nem mulik, hogy mindennap százszor nyakát szegjen.»*
1539 deczember 7-ikén Budáról Rómába küldött jelentésében írja: «Non vedo che dal Cancellier infora habbi (il re) uno che da consigli al bene, ma tutti a romperli mille colli al di, se tanti ne havesse.» ÓVÁRI: 98.
Rorario a végből jött, hogy a váradi békekötés kihirdetését és végrehajtását sürgesse. Mivel pedig ezt Frater György ellenezte és veszélyesnek itélte, a pápai követ legalább annyit kívánt elérni, hogy az ország főurai esküvel erősített hitlevelet állítsanak ki, melylyel Ferdinánd és fiai trónöröklési jogát elismerik. A király ehhez, Frater György befolyása alatt, nem adta beleegyezését. A nuntius azt a benyomást nyerte, hogy a királynak és tanácsosainak utógondolatuk az, hogy ha Izabella fiúgyermeket szül, a váradi békekötésben elvállalt kötelezettségeken túlteszik magukat. Ennek bizonyítékát látta abban, hogy a király, Frater Györgyöt nagyértékű ajándékokkal a portára készült küldeni.
Werbőczi nem helyeselte ezt a politikát és a váradi békekötés végrehajtása mellett foglalt állást. Azonban a tanácsban elszigetelten maradt.*
Rorario 1539 november 9., 27. és decz. 7-iki jelentései Budáról. Ugyanott, 86–98.
Míg János király kétszínű és ingatag politikájával mind Bécsben, mind Konstantinápolyban a bizalmatlanság magvait hintette el, a melyekből nagy veszélyek sarjadzhattak: váratlanúl Erdélyben fenyegető mozgalmak keletkeztek. Maylát István és Balassa Imre vajdák Kendi Ferenczczel és többekkel János király megbuktatására szövetkeztek s Ferdinándhoz és a szultánhoz segítségért fordulván, a lázadás zászlaját kitűzték.
János, a mikor erről hírt kapott, 1540 márczius közepén Budáról útra kelt, hogy személyes megjelenésével a rendet helyreállítsa. Távollétének idejére helytartóvá Werbőczit rendelte,* a ki azonban már néhány héttel utóbb szükségesnek látta, hogy uralkodójához csatlakozzék. Oldala mellett találjuk május havában Tordán, hová az erdélyi rendeket gyűlésre hívta össze.*
1540 ápril 4-ikén kelt okiratban Werbőczi így czímezi magát: «In praesenti absencia regie maiestatis locumtenens eiusdem». Károlyi-Oklevéltár, III. 224.
Ezt Mindszenti Gábor, a király udvari embere följegyzéseiből tudjuk. Erdélyország történeti tára. I. 10.
Itt megjelent Balassa Imre. János a lábaihoz boruló, kegyelmet kérő lázadóhoz, valóban király ajkaira illő ezen nemes szavakat intézte: «Az áruláshoz hozzászoktattak ugyan, mint kegyelmed is tudhatja, a múlt idők; de azért ne higye, hogy szívünk lelkünk a fájdalomtól elszokott. Ez órában Isten tölt balzsamot szivünkbe s ezzel kegyelmed is kenje be sebeinket, hogy a múltat elfelejtvén, ezen óráról kegyelmesen megemlékezhessünk.»*
ACSÁDY: A magyar nemzet története. V. 138.
János király Tordáról május végén Gyulafehérvárra tette át udvarát, a hová Frater György és Werbőczi kísérték. Értésére esvén, hogy ellene Konstantinápolyban Maylát István és Ferdinánd követei fondorkodnak, sürgetően szükségesnek látta, hogy hatásuk ellensúlyozása végett Frater György, kit már az év elején a követséggel megbízott, haladék nélkül útra keljen. Ez azonban, ismételt felszólítás daczára, indulását különféle ürügyek alatt halogatta. A valódi ok, a mi őt erre az eljárásra bírta, a király kedvezőtlen egészségi állapota volt, mely szédülési és fuldoklási rohamokban nyilvánult, sőt egyízben szélhűdés tünetei mutatkoztak;* ő pedig a király közelnek látszó kimúlta idején nem akart távol lenni.
Ezt Verancsics junius 24-ikén írja Gyulafehérvárról.
Junius közepe táján az udvarhoz török csausz érkezett; a tudósítások, melyeket hozott, arra bírták Martinuzzit, hogy most már késznek nyilatkozott az elútazásra; sietséggel tették meg tehát az előkészületeket és biztosnak vélték az udvarnál, hogy junius végén elindul.* Azonban az utolsó órában ki tudta vinni a királynál, hogy őt a megbízástól fölmentse és a követséget Werbőczire bízza, a mivel nemcsak azt érte el, hogy ő maga az udvarnál maradhatott, hanem azt is, hogy Werbőczit onnan eltávolította. A nyolczvan éves aggastyán nem tudott ellenállani a barát rábeszéléseinek és a király kéréseinek, a küldetést elvállalta; jutalmúl Vecs várát, melyet ő hét év előtt Kendi Ferencznek elzálogosított és ennek lázadása következtében a király elfoglalt volt, visszaadták neki.*
Ezt szintén Verancsics imént idézett leveléből tudjuk.
Perényi Péter 1540 julius 13-ikán, János király udvarából kapott tudósítások alapján írja Bécsbe, hogy Frater György útra kelt Konstantinápoly felé, de alig jutott el két mérföldnyire, egy hirnök utólérte azzal a tudósítással, hogy a király súlyosan megbetegedett, mire visszatért és «effecit ut pauper cancellarius iret, cui propterea restituta est arx Vecs». (A bécsi állami levéltárban.) Verancsics már julius 6-ikán tudta, hogy György barát helyett Werbőczi megy Konstantinápolyba. Ekkor ugyanis felkéri, hogy öcscsét, Mihályt, vigye magával. Munkái, VI. 110.
104. MARTINUZZI GYÖRGY NÉVALÁÍRÁSA.*
Martinuzzi György névaláírása 1533 május 14-én kelt oklevélen a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában Olvasása: f(rate)r Georgius her(emzi)ta.
Ez Szászsebesen történt, hová a király, egészségesebb fekvésű helyet keresve, a két államférfiú kíséretében átment. Itt vette julius 7-ikén azt az örvendetes hírt, hogy neje Budán fiúgyermeket szült. Készületeket tett, hogy oda utazik. Azonban másnap újabb szélhűdés érte, mely életerejét végképen megtörte.
Érezvén a halál közeledését, gyermekét György barát és Petrovics Péter gondjaira bízta; amannak diplomatiai ügyessége, ennek katonai képességei biztosítékot látszottak neki nyújtani affelől, hogy örökösének érdekei meg lesznek óva. Werbőczit mellőzte; benne nem találta föl többé azon kellékeket, melyek vezérlő állás betöltésére képesítenek. Több napig tartó haláltusa után, julius 18-ikán múlt ki.
105. IZABELLA KIRÁLYNÉ NÉVALÁÍRÁSA.*
Izabella királyné névaláírása 1542 aug. 4-én kelt oklevelén a Magyar Nemzeti Múzeumban. Olvasása: Ysabella regina.
Werbőczit a mellőztetés nem keserítette el. Szolgálat- és áldozatkészségét csakhamar tényekkel bebizonyította. Ott virrasztott a király beteg ágyánál; mert nemcsak a személyes kegyelet, hanem a politikai érdek is követelte, hogy bevárja halálát, mely a portai tárgyalások czélját jelentékenyen módosítandó volt. Így tehát részt vehetett azon tanácskozásokban és megállapodásokban, melyek az ország politikai helyzetének alakulására döntő befolyást gyakoroltak.
Ugyanazok a magyar államférfiak, kik János király ravatalánál együtt voltak, hozták létre harmadfél esztendő előtt a váradi békekötést és külön is kötelezettséget vállaltak, hogy végrehajtása érdekében fognak működni.
Most tehát, a közjog szabályainak és a politikai erkölcstan törvényeinek erejénél fogva, mindenekelőtt Ferdinánd királyhoz kellett volna fordulniok, vele a békekötés végrehajtása ügyében érintkezésbe lépniök.
Azonban Frater György erre nem gondolt. A «salus reipublicae» álláspontjára helyezkedett. Meg volt arról győződve, hogy a szultán most János halála után még kevésbbé, mint életében, lesz hajlandó megnyugodni abban, hogy az egész ország Ferdinándot uralja. Attól tartott, hogy a váradi békekötés végrehajtása maga után vonja a török beavatkozást, mely az ország egységének helyreállítására czélzó törekvéseket örökre meghiúsítja. Ezért szükségesnek látta, hogy a váradi békekötés végrehajtása mindaddig halasztassék el, míg az az ország romlása nélkül foganatosítható lesz; addig pedig török pártfogás alatt János örökébe fia lépjen.
106. PETROVICS PÉTER PECSÉTJE.*
Petrovics Péter pecsétjét a Magyar Nemzeti Múzeum eredetijéről Mühlbeck Károly rajzolta. A czímerpaizs felett levő betük: P.(etrus) P.(etvovics).
Frangepán érsek és Perényi Péter nem osztoztak ezen felfogásban és a váradi békekötés végrehajtása érdekében emelték fel szavukat.* Azonban János király többi tanácsosai Frater Györgyhöz csatlakoztak. Köztük volt Werbőczi is, a kit állásfoglalásában kétségkivül főképen az a szándék vezetett, hogy a nemzeti királyság életét meghosszabbítsa. Nem hiányzott benne a gyenge jellemek és a középszerű politikusok az a tulajdonsága sem, mely arra képesíti őket, hogy folytonosan, a legutolsó perczig, váratlanúl bekövetkezhető eseményektől reméljék eszményeik megmentését, a mire maguk képtelenek.
Ferdinánd már 1540 aug. 18-ikán, tehát egy hónappal János halála után, írja Máriának, hogy Frangepán és Perényi ellenezték a János király fia érdekében elhatározott actiót. – Frangepán tüzetesen kifejtette álláspontját a pápához intézett levélben. BUCHHOLTZ, V. 133.
