V.
V.
Werbőczi vagyoni gyarapodása. A kor vagyongyűjtési láza. A királyné, Perényi Imre nádor és Bakócz kapzsisága. Werbőczi birtokszerzeményei. Politikai integritása.
POLITIKAI jelentőségének emelkedésével lépést tart Werbőczi vagyoni gyarapodása. 1498-ban kapja az első jószágadományt Szobi Mihálytól Nógrád megyében. Másfél évtized multával, az országnak már minden részében vannak uradalmai, falvai, részbirtokai.
Nem tartozott azon kivételes egyének fajához, kiknek lelkét a közérdek egészen betölti, a közjó előmozdítására tett szolgálatok tudata kielégíti.
Az időnek, melyben élt, jellemvonása: a vagyonszerzés lázas vágyának uralma. Ezen vágy kielégítésére a fejedelem bőkezűsége nyújtja a legegyszerűbb módot. Emellett, míg a középkor örökségét képező erőszakos jószágfoglalások szűntelenűl foglalkoztatják a bíróságokat: a jószágokkal való üzérkedés és hitelműveletek sokféle nemei honosultak meg. Ugyanekkor általánossá válik a pénzajándékoknak, tett vagy teendő szolgálatokért, adása és elfogadása; gyakran a megvesztegetés leplezetlen czélzatával egy részről, nem ritkán a koldulás és zsarolás cinismusával más részről. A magas állás sugallta jogosult büszkeség, sőt a köznapi szemérem szava is elnémul; ezzel az utolsó korlát, mely előtt az önzés tétovázva megáll, leomlik.
Ezen szomorú tünetek Európa minden államában egy aránt jelentkeznek. A jellemző esetek bőven fordulnak elő a történeti művekben. A legnevezetesebb ezek között kétségkivül V. Károlynak német császárrá megválasztatása; mert a megelőző tárgyalásokra vonatkozó levelezések mellett a számadások is fenmaradtak, a melyekben a választó fejedelmek, birodalmi rendek, befolyásos államférfiak részéről kikötött évdíjak és pénzajándékok tételei föl vannak sorolva.*
A számadás ki van adva: Jahrbuch des Historischen Vereines zu Schwaben-Neuburg, XXXIV. kötet. V. ö. Deutsche Reichstagsakten. Jüngere Reihe I. 75., 117. és köv. ll.
A Magyarországban működő velenczei követek jelentései a leghitelesebb adatokat szolgáltatják annak feltűntetésére, hogy a kór nálunk is mennyire el volt terjedve a társadalom legfelsőbb rétegeiben,* sőt az udvart sem kímélte meg.
Surriano 1516 deczember 18-ikán benyújtott záró jelentésében általánosságban így jellemzi a magyar urakat «Hungari tutti sono avidi al danaro, e vorriano beccar, e in questo il padre lo fa al fiol, e il fiol al padre.»
1504 január 10-ikén Ulászló királyt szélhűdés érte, de a korán közbejött orvosi segítség megmentette életét. Még csak alig kezdett a király lábbadozni, mikor január 24-ikén reggel a királyné magához hívatta Velencze ügyviselőjét, Zuan Francesco Benedettit és így szólt hozzá: «Hogy a király úr állapotáról biztos tudósításokat küldhessetek, ma ebéd után, mikor a főpapok és zászlósurak nincsenek az udvarnál, jöjjetek velem ő felsége látogatására, bizalmasan, az udvari szertartások mellőzésével; óhajtom, hogy a fenséges köztársaságnak örömömben része legyen.»
A kitűzött órában a királyné bevezette a királyhoz az ügyviselőt, ki néhány szóval tolmácsolta a köztársaság örömét ő felsége felgyógyulása fölött. Ulászló rekedt hangon, nehezen ejtette ki e három szót latin nyelven: «Legnagyobb veszedelemből menekültünk.» Aztán fáradtan intett, hogy hagyják magára.
De Anna királyné ekkor franczia nyelven így szólt férjéhez: «Ne feledkezzetek meg a tízezer aranyról, a mit nekem ajándékozni akartok.» Mire a király a velenczei követhez a következő szavakat intézte: «Megnyugszunk benne, hogy a tízezer forintnyi első részlet,* a mit (Velenczéből) küldeni fognak, a fenséges királynénak fizettessék ki.»
A velenczei köztársaság ugyanis kevéssel előbb évi 30,000 forintnyi összeget biztosított a királynak, a török elleni háború czéljaira.
A királyné pedig, mielőtt az olasz diplomatát elbocsátaná, felszólította, szerezzen neki Velenczéből egy fehér papagályt a király számára. «Irjátok meg az én kedves komámnak (a dogénak), hogy mindenesetre küldje el ezt az ajándékot.» És tréfásan hozzá tette: «Illő, hogy ezt megtegye; hiszen a köztársaság fogadott leánya vagyok!»*
Benedetti 1504 január 24-iki jelentése, melyet kivonatban Marino Sanuto tartott fönn. Történelmi Tár, XXIV. 114.
Az 1510-ik év őszén Ulászló király Sziléziába utazván, Perényi Imre nádort helytartójává nevezte ki. Ezen alkalommal Bakócz Tamás primás azt ajánlotta a velenczei köztársaság követének Pasqualigónak, hogy igyekezzék őt ajándékkal lekötelezni. A követ a Budán megtelepedett velenczei kereskedők egyikét bizta meg, hogy nevében 250 arany forint értékű ruhakelmékkel kedveskedjék az ország első zászlósurának. Véletlenűl kevéssel előbb nádor megjelent volt ugyanazon kereskedő boltjában és nagy kedvet mutatott bizonyos bársony- és brokátkelmék megvásárlására. Ezekből a kelmékből hozott neki a kereskedő 65 rőföt, a signoria nevében ajándékúl. A nádor nem titkolta örömét. «A míg élek, – így szólott – nem fogom engedni, hogy a királyi felség és a fenséges velenczei állam között fennálló barátságos viszony meglazuljon.» A követhez intézett, meleg hangon irt levélben mondott köszönetet* és legelső találkozásuk alkalmával biztosította őt, hogy «Velencze híve marad holtiglan.»*
Pasqualigo 1511 márczius 15-iki jelentése és ahhoz mellékelve a nádor 1515 február 10-ikén kelt levele. (Kiadatlanok.)
Pasqualigo 1511 május 1-én kelt jelentése.
41. ANNA KIRÁLYNÉ PECSÉTJE.*
Anna királyné pecsétjét a bécsi udvari levéltár eredeti példányáról rajzolta Fahrnbauer I. G. Körirata: × ANNA × DEI × GRACIA × REGINA × HVNGARIE × BOEMIE × ET C(etera). A paizs jobb felén W(ladislaus), balfelén A(nna) betűk olvashatók.
Néhány hónap mulva a nádor értesíté Pasqualigót, hogy a király a velencei segélypénz terhére 2000 frtt utalványozott részére s kérte, hogy ezen összeget rögtön fizettesse ki néki.
Pasqualigo a signoriának azt javasolta, hogy a nádort «az ingatag és falánk (birvágyó) új barátot» mielőbb ki kell elégíteni.* Perényi Imre nem sokára ez után Budára jön és a velenczei követ előtt hangsúlyozza, hogy «a leghűségesebb ügyvéddel és ügynökkel (procurator et factor) bir benne a signoria, a mely minden időben csak úgy rendelkezhetik vele, mint bármelyik ügynökével (agente)».
Pasqualigo 1511 szeptember 15-iki jelentése.
Kérte, hogy fiát az erdélyi püspököt a köztársaság fogadja «szent Márk fiává», és megújította a 2000 forintra vonatkozó kérését, a melynek tárgyában a következő hónapok folyamán nem restelt ismételten, néha minden nap, leveleket irni és személyesen lépéseket tenni.*
Pasqualigo 1511 október 22., deczember 26., 31, 1512 január 15., márczius 22-iki jelentései. (Kiadatlanok.)
42. PERÉNYI IMRE PECSÉTJE.*
Perényi Imre pecsétjét az Orsz. Ltárban levő eredetiről Dörre Tivadar rajzolta.
Bakócz Tamás prímás szintén, különféle czímeken vette igénybe a velenczei köztársaság kincstárát, valahányszor javára befolyását érvényesítette.*
Erre vonatkozólag érdekes részleteket tartalmaz e sorok irójának munkája: «Erdődi Bakócz Tamás élete». (Budapest, 1887.)
Mikor királyné, nádor és prímás ilyen eszközökhöz nyúltak, hogy jövedelmi forrást nyissanak meg maguknak: természetesnek kell találnunk azt, hogy a szegény ugocsamegyei köznemes, a ki tudja, hogy nagy részben vagyoni helyzetétől függ politikai súlya, nem igen válogatós, nem túlságosan scrupulosus a vagyonszerzés módjainak keresésében.
Azok közé tartozott, kik a koronára szállott birtokok adományozásáért legsűrűbben ostromolták kérvényeikkel a királyt. Magánosok háladatosságára szűntelenűl talált jogczímeket. Bonyolult peres ügyek rendezését vállalja magára megszabott jutalom fejében. Csere, kölcsön- és zálogüzletekben nagy jártasságot tanúsít. Politikai befolyását kölcsönös örökösödési szerződések megkötésében értékesíti. Az erkölcsi presszió eszközeinek felhasználásától sem riad vissza, néha egészen jelentéktelen előnyök biztosítására.
Nagy mértékben feltűnő, hogy az ellenzéki vezérférfiú királyi adományokban sűrűen részesül.
1502-ben kapta – miként láttuk – a legelső királyi adományt: a magtalanúl elhunyt Fogas István ugocsamegyei birtokait. Két évvel utóbb Almási Gáspár magvaszakadtával, a nógrádmegyei Puszta-Almás falu felerésze jut neki.* 1507-ben Henczhidai Benedek magvaszakadtával Biharmegyében négy falut, Békésmegyében két falu felerészét.* 1508-ban Cséri Antal és Tamás magvaszakadtával Pestmegyében egy falut és egy pusztát, Külső-Szolnokmegyében egy falut;* 1510-ben egy és ugyanazon napon Veresszentmiklósi Margit és Nagyzsarnai Vitéz Péter magtalan halála után Temesmegyében tíz pusztát;* 1511-ben Kun Péter magvaszakadtával Hevesmegyében egy birtokrészt,* Trombitás Péter magvaszakadtával pedig Hontmegyében egy birtokrészt* és Nógrádmegyében egy birtokot kapott; a kétnejűség miatt jószágvesztésre ítélt Hodosi Jákó Ferencz bihar- és szatmármegyei összes birtokait nyerte el;* 1513-ban Söreg Balázs magvaszakadtával gömörmegyei összes birtokait;* Pani György és Kristóf magvaszakadtával Pestmegyében. egy falu felerészét;* 1514-ben a pórlázadásban való részvételért jószágvesztésre ítélt tiszavidéki tizenkét köznemes összes birtokait és tizenötnek összes birtokaiból a félerészt;* 1515-ben Csáni Albert magvaszakadtával Pestmegyében egy birtokrészt* és Bodoni Csuda Miklós magvaszakadtával nógrádmegyei összes birtokait kapta.* Sőt közbenjárása saját udvari embereire is képes volt kiterjeszteni a királyi bőkezűség kedvezéseit. II. Ulászló 1515 június 27-én kelt adománylevelével Kutasi Berkes Máténak Kutason és Középkalondán levő részbirtokát, mely magszakadás miatt a koronára szállt, Werbőczi István hűséges szolgálatai miatt a szolgálatában álló Géczy Andrásnak s feleségének, Erzsébetnek, adományozta.*
Egy 1505 ápril 3-ikán kelt oklevél tanusága szerint. Országos Levéltár. 21438. sz.
Az 1507 augusztus 14-kén kelt királyi adománylevél ki van adva: Békésmegyei oklevéltár 119.
Az 1508 november 23-iki adománylevél az Erdődy grófok vörösvári levéltárában.
Az 1510 márczius 15-ikén kelt adománylevelek ugyanott.
Az adománylevél dátum nélküli töredéke HORVÁTnál 158.
A beiktatási rendelet ugyanott. 160.
Az 1511 márczius 12-én kelt adománylevél Vörösvárt.
Az 1513 február 24-én kelt adománylevél ugyanott.
Az 1513 ápril 1-én kelt adománylevél ugyanott.
Az 1514 október 20-án kelt beiktatási parancsok HORVÁTnál. 166., 169.
Az 1515 június 16-án kelt adománylevél Vörösvárt.
Ezt Werbőczinek 1516 márczius 2-án kelt okleveléből tudjuk. Hazai Okmánytár. II. 402.
Az adománylevél Vörösvárt.
Ezen királyi adományoknak kétségkivül nem az volt egyedüli feladatuk, hogy Werbőczinek az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemeit jutalmazzák; hanem arra czéloztak, hogy Werbőczi politikai tevékenységét befolyásolják. Ugyanez a czél lebegett Szatmári György pécsi püspök, királyi kanczellár, az udvari párt egyik vezére szemei előtt, mikor 1506-ban – a Miksa császárral kötött szerződés idejében – pozsonymegyei hat faluban levő birtokrészeit Werbőczinek engedte át.*
Az 1506 szeptember 7-én kelt adománylevél a Batthyányi grófok köpcséni levéltárában.
Ellenben kétségkivül épen ezen törekvéseket igyekezett ellensúlyozni Szobi Mihály az ő adományaival, melyek értékre nézve amazoknál még jelentékenyebbek voltak. 1507-ben kapta tőle Werbőczi Temes megyében Cseri várát, két mezővárossal és tizenkilencz faluval;* a következő években Torda megyében Vécs várat, egy mezővárossal, tíz faluval és hat faluban fekvő birtokrészekkel;* Nógrád megyében Petény falut, a mely gyakran szolgált Werbőczinek tartózkodási helyűl.*
Az 1507 május 27-én kelt adománylevél Vörösvárt.
Mikor kapta ezeket, nem határozhatjuk meg, 1518-ban már rendelkezik (mint látni fogjuk) Werbőczi ezen birtokokról.
Mikor kapta, nem tudjuk, 1515 február 2-án onnan ir levelet. (Károlyi-oklevéltár III. 91.) Hogy Szobitát kapta, Ilméri Imre váradi prépostnak 1550-ik évi okleveléből tudjuk. (Országos Lvtár.)
Peres ügyekben tett jó szolgálatokért jutalmúl kapott Werbőczi 1499-ben Szentei Sebestyéntől Nógrádmegyében egy birtokrészt;* 1507-ben Kusali Jakcsi János özvegyétől Pestmegyében négy puszta felét;* 1508-ban Toldi Miklóstól Nógrádmegyében egy birtokrészt;* 1511-ben Tabi Gergelytől Heves megyében egy birtokrészt;* 1514-ben Kerekgedei Temmel László özvegyétől Nógrádmegye három falujában birtokrészeket.*
A beiktatási parancs HORVÁTnál. 125. l.
Az 1507 május 8-án kelt adománylevél Vörösvárt.
Az 1511 márczius 26-án kelt adománylevél ugyanott.
Az 1511 január 11. és február 2-án kelt adománylevelek ugyanott.
Az 1514 márczius 25-iki adománylevél ugyanott.
1504 Kusali Jakcsi János özvegye 136 forint kölcsönért zálogba veti neki Pestmegyében egy pusztáját, mely, ha a kölcsön ötödfél hónap alatt vissza nem fizettetik, Werbőczi tulajdonába megy át.* És ugyanezen időtájt Bajoni János Hevesmegyében egy birtokrészt* zálogosított el. 1512-ben Tabi Gergely Hevesmegyében fekvő Tab falu felerészét Werbőczinek engedi át 50 forintért és azon kötelezettség elvállalásáért, hogy a falu másik részét a leányágtól visszaperli.* 1513-ban Palotai Gergely Nógrádmegyében fekvő egy birtokrészét 50 forintért és egy másik szintén nógrádmegyei birtokrészért adja át.* 1515-ben szintén csere útján szerez meg Werbőczi Szabolcsmegyében Paksi Lászlótól egy birtokrészt.*
Az 1504 május 13-án kiállított oklevél Vörösvárt.
Ezt 1510 deczember 21-én a zálogösszeg lefizetése után, Werbőczi visszabocsátja. Az erről szóló oklevél az Országos Levéltárban. 22092. sz.
Az 1512 július 24-én kiállított oklevél az Orsz. Ltárban. 22323. sz.
Az 1513 november 28-án kiállított okirat a vörösvári levéltárban.
Az erről kiállított oklevél ugyanott.
1506-ban Werbőczi kölcsönös örökösödési szerződést köt Terjéni Radnóti Györgygyel,* a kinek 1515-ben magtalanúl bekövetkezett halála után Hont és Nógrád megyékben fekvő négy faluja Werbőczi birtokába jut.*
Az 1506 június 27-én kelt szerződés és a deczember 6-án kelt királyi megerősítő-okirat Vörösvárt.
Ezt egy 1515 július 7-én kelt okiratból tudjuk. Ugyanott.
Sajátszerű üzlet az, a mit Werbőczi 1506 november 10-ikén és a következő két napon Csekekátai Balázszsal és Jánossal kötött és négy okiratba van foglalva. November 10-ikén Werbőczi egyik nógrádmegyei birtokrészét cserébe adja egy külső-szolnokmegyei falu negyedrészéért Csekekatai Jánosnak, a ki a következő napon a nógrádmegyei birtokrészt 200 forintért és hálából a vett jó szolgálatokért visszaadja. November 11-ikén Csekekátai Balázs és János Nógrádmegye két falujában fekvő birtokrészüket adományozzák Werbőczinek, ki az egyik birtokrészt Csekekátai Jánosnak engedi át cserében a külső-szolnokmegyei falu másik negyedrészeért. A következő napon pedig Csekekátai János ezt a nógrádmegyei birtokrészt is visszabocsátja Werbőczinek, 200 forintért és hálából a vett jó szolgálatokért.*
Az okiratok ugyanott.
1505-ben Zovardfi György özvegye óvást emelt az ellen, hogy kiskorú fiát Ferenczet ugocsamegyei két faluban fekvő birtokrészei átengedésére Werbőczi rábeszéléssel és igéretekkel törvényellenes módon birta rá.* Mennyiben felelt meg ezen állítás a valóságnak, nem dönthetjük el. Annyi bizonyos, hogy az adományozás nem emelkedett jogerőre; mert 1509-ben ugyanazon birtokrészeket zálogczímen szerezte meg Werbőczi.*
Az óvás HORVÁTnál. 140.
Az erről szóló okirat a leleszi konvent levéltárában.
43. VÉCS VÁRA.*
Vécs várát fénykép után Cserna Károly rajzolta.
Ezen acquisitiók mellett apró ajándékok elfogadásától, sőt kérésétől sem tartózkodott.
Az egri püspökség 1507-ik évi gazdasági számadásaiban az a tétel fordul elő, hogy «István ítélőmester» részére kétszáz kéve tavaszi gabonát szolgáltattak ki, a mit a tiszt azzal okol meg, hogy «István ítélőmester maga kérvén ezt az ajándékot, nem tagadhatta meg tőle, mert az országban, főképen a népnél, nagy a hatalma.»*
«Dono petiit, et quia potest multa in regno et maxime in plebe, non potui denegare.» Századok. 1870. évfolyam: 3559. l.
És több évvel utóbb az egri püspökségtől tizedeket bérelvén, mikor 175 forintnyi bérhátralékának lefizetésére szólíttatott föl, az összeg felerészének elengedését kérte, a mit a javadalom kormányzója a püspöknek azzal a megokolással ajánlott, hogy «István mester sokat tehet és jó szolgálatokat képes tenni, – ha akar.»*
Bonsagni egri kormányzónak 1520 június 17-én Budáról Estei Hippolythoz intézett levele a modenai állami levéltárban.
Mindazonáltal a Werbőczi vagyonügyi viszonyairól fönnmaradt történeti emlékek az ő politikai integritásáról is tesznek tanuságot, hogy nevezetesen Corvin János trónigényeinek, majd Zápolyai János hatalmi törekvéseinek önzetlenűl (parlamenti használata által irodalmi értekűvé lett kifejezéssel) «ingyen» szolgált. Nem találjuk annak nyomát, hogy akár a könnyelműségig menő nagylelkűségéről híres Corvin Jánostól, akár a Zápolyai István özvegyétől ajándékot vagy adományt kapott. Zápolyai János pedig csak évek múltával, 1514 végén szánta el magát arra, hogy háláját Werbőczi irányában bebizonyítsa. Ekkor magasztalásokkal halmozta el az ő «buzgó és kitűnő szolgálatait, a miket már számos éven át, oldala mellett, a rábízott ügyekben, nevének és tekintélyének felmagasztalása érdekében, lelkiismeretes hűséggel teljesített és kétségkivül teljesíteni fog a jövőben».
Ezen hangzatos frázisoknak kevéssé felelt meg a valóság. Zápolyai János mesés étékű vagyonából semmit sem akart feláldozni. Arra szorítkozott, hogy Werbőczi javára lemondott jogigényeiről Közép-Szolnokmegyében fekvő három falura, melyek valamikor Magyar Benigna asszony (Kinizsi Pál özvegye) halála után, királyi szentesítéssel ellátott szerződés értelmében, rá fognak szállani!*
Az 1514 deczember 11. és 1515 október 1-én Zápolyai János által kiállított, egyenlően formulázott oklevelek az Országos Levéltárban, 22720. sz. alatt. Figyelemreméltó, hogy a másodikat Werbőczi sajátkezűleg irta.
