I. A SZKITHA-SZARMATA VISELET.*

Teljes szövegű keresés

I. A SZKITHA-SZARMATA VISELET.*
Dr. Boncz Ödön: Vázlatok a magyar viselet történetéből. (Az Arch. Ért. 1886. évfolyamából.) 1887. 1–16. l. – Neumann Károly: Die Hellenen im Skythenlande. Berlin. 1885. 287 s köv. ll. – Weisz Hermann: Kostümkunde. Geschichte der Tracht der Völker d. Alterhums. II. Abth. Stuttgart. 1860. 544–573. – Hottenroth Friedrich: Trachten der Völker alter und neuer Zeit. 2. Aufl. Stuttgart. 1884. I. k. 86–89. l. 62–63. tábla. – Hope Thomas: The Costume of the Ancients.Vol. 1. London. 1875. 13, 26–28, 36. – Demin August: Die Kriegswaffen. 4. Aufl. Lipcse. 1893. 195–196, 217. l. és Ergänzungsband. 33, 49, 52, 60. l. – A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor I. k. CCLVII. s. köv. 11.
Azon a területen, hol a történelem derengő világánál legelőbb tünnek föl a magyarság körvonalai, az ókorban a szkithák vagy szittyák viselete volt általánosan elterjedve. Herodotus Kelet-Európa néprajzi viszonyainak leirásánál több népről világosan megjegyzi, hogy bár a szkitháktól különböző nyelven beszéltek s egyáltalában nem tartoztak a szkithákhoz, de szokásaikban és ruházatukban a szkithákat követték; ilyenekül említi pl. a Dnyeszter, Bug és Dnyeper forrásvidékén tanyázott neurokat s a felső-don- és volgamenti androphagokat és melanchlainokat, meg a nyugot-szibériai argimpaiokat.*
«A neurusok szkitha szokások szerint élnek.» Herod. VI. 105. Az 51. fejezetben világosan megkülönbözteti a szkithák és neurok földjét. Az ujabb kutatások szerint a neurok valószinüleg a szlávok ősei voltak. – Az andorophagok «egy külön és semmikép sem szkitha nép»; a «szkithákhoz hasonló ruhában járnak, de a saját nyelvükön beszélnek.» Herod. IV. 18 és 106. – «A királyi szkithákon túl északra a melanchlainok laknak, egy más népfaj, mely nem szkitha»; «mindannyian fekete ruhában járnak, innen van a nevük is, különben szkitha szokások szerint élnek». Herod. IV. 20. és 107. – Az argippaiok «saját nyelvükön beszélnek ugyan, de szkitha ruhában járnak». Herod. IV. 23.
A szkithákat megszoktuk a magyarok őseinek vagy legalább is az ősmagyarokkal közelebbi rokonságban levő népnek tekinteni, míg a német tudósok, főleg a szkitháknál használatban levő nevekre támaszkodva, több mint félszázad óta ugy vélekednek, hogy a szkithák az árja vagy indo-europai népcsaládhoz, még pedig ennek irán-perzsa ágához tartoztak. A szkithák életmódja azonban, valamint szokásaik, lelki és testi tulajdonságaik és észjárásuk egyes fenmaradt nyilvánulásai, alig mutatnak valami hasonlóságot az iránok vagy a történelem különböző korszakaiban ismeretessé vált bármelyik árja nép hasonló természetü sajátságaival; ellenben mindannyiszor ismétlődnek az ókori irók által följegyzett szkitha jellemvonások, valahányszor egy-egy addigelé ismeretlen hatásoknak legkevésbbé kitett s kezdetleges életviszonyaik közt megmaradt ural-altáji törzseknél. Nagy okunk van tehát kétségbe vonni a német nyelvészek következtetéseinek helyességét s bár szorosan véve nem tartozik is ide a szkithák nemzetiségének kérdése, egy pár szóval mégis kellett érintenünk. A szkitha viselet ugyanis, mely alapja a kelet-európai népek viseletének, bármilyen nemzetiséghez tartozzanak is különben s a melynek egyes elemei, pl. a gatya, egész napjainkban megmaradtak a magyar népviseletben, nem csupán ebből a szempontból foglal helyet egy a magyar viselet egész fejlődését felölelő munkában, hanem, ha a szkithák ural-altájiak voltak, közelebbi szempontból is számot tarthat érdeklődésünkre. Mert ez eseten a szkitha viselet – a legrégibb ural altáji viselet, melyet ismerünk – egészben véve föltünteti a turán családhoz tartozó különböző néptörzsek ősi viseletét is Kelet-Európától kezdve Közép-Ázsián át egész Belső-Ázsiáig s igy a meddig csak visszafelé nyomozhatjuk a magyar viseletet, legeredetibb és legrégibb alakját a szkitha néven ismeretes viseletben kell keresnünk. Ilyen szempontból tekintve a szkitha viselet, épen nem csodálkozhatunk azon, ha pl. az Altáji hegység délkeleti részén tanyázó turkoknál még a Kr. u. VIII. században is ugyanazt a sajátságos, hátul lefelé kanyarozó s a nyakszirtet is elfödő süveget találjuk 4. 6–7., minőt a feketetengermelléki szkithák csaknem ezer esztendővel előbb viseltek, sőt némely kirgit és mongol törzsnél ma is használatban van.*
E kérdést tüzetesebben A szkithák nemzetisége. Budapest. 1895. (Külön lenyomat az «Ethnographia» 1894. évfolyamából) cz. tanulmányomban tárgyaltam. V. ö. még Budapest régiségei. V. k. 1897. 89–90. l. Vogul-osztjákféle ugoroknak, tehát a magyarral közelebbi rokonságban levő népnek tartja a szkithákat Fiók Károly Az árják és ugorok érintkezéseiről. Budapest. 1894. cz. tanulmányában.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT