Paizs.
Paizs.
A paizs a XIV. században Európaszerte átalakult s a korábbi háromszögű paizsokat más formák váltják föl. Nálunk legáltalánosabb volt az a fönt szélesebb, alul keskenyebb négyszöghöz közeledő forma, melyet alakjáról a latin-olasz «quadrigale» után kotorgálnak, kotorgárdnak neveztek. Ez a változat könnyű lovagpaizs volt, teknőalakuan volt meghajtva s a felső jobb széle bevágással a lándsa megtámasztására. (25. 1. 26. 1–2. IX. A. 6–7. XI. 7., XII. 6.) Mint az előbbi korszakban, most is igen gyakran czímert festettek rá s csak a következő században találunk a piazson czímer helyett virág- s más egyéb festett díszítményt. A már föntebb említett Suchenwirt Péter Nagy Lajos sisakja mellett paizsát is leírja. Mint az emlékekből is jól ismerjük, a paizs két részre volt osztva, jobb felől nyolcz piros-fehér pólyával s gyöngyökkel és rubinokkal kirakva; a balfelőli égszinkék mezőt az Anjouház arany liliomai foglalták el.*
Boeheim W. Waffenkunde. 176 s köv. ll. – Századok. 1893. 315. l. – Melich J. Kotorgárt. Nyelvtud. Közl. XXV. 1895. 122. l. – Sucherwirtet l, Századok. 1899. 808. l. A kotorgárt alakjára l. még Arch. Ért. XV: 1895. 65.
