Buzogány.
Buzogány.
A buzogány-nak többféle alakja volt a XV. században. A bunkós fejű nyugoti macz, mocsk (math, mochk) mindinkább helyt ád a csillagos vagy tollas és gerezdes török-tatár buzogány-nak. A csatacsillag a régebbi forma s rendesen 4 nagyobb és 8 kisebb háromélű tüskés hegygyel volt ellátva (42. 14.). A tollas buzogány 7 vagy 8 háromszögű lemezből volt összeállítva (42. 1., XV. 7.); nálunk legrégibb emlékét a mezőtelegdi Szt.-István képen (29. 2.) találom a XV. század első feléből; nevezték tollas botnak is. A XV. század vége felé s a XVI. század elején a gerezdes fejű buzogányok terjednek el (45. 3., 46. 3., 50. 1., XVII. 11.), melyek a tollas buzogánytól abban különböztek, hogy félkorong alakú lemezekből voltak összeállítva, úgy hogy a fej körvonala gömbidom s ezenkivül a lemezek vastagabbnak is, nagyobb számuak is, (12, 16, 18, 24 stb.), mint a tollas buzogányoké. Ugyancsak a XV. század második felében divatozott az ú. n. gothikus buzogány (42. 2, 4, 5., XV. 6.), mely végén kicsúcsosodó 4 lemezével közép helyet foglal el a csatacsillag és tollas buzogány között.*
A Kutya-Bagoson anjoukori tárgyakkal együtt lelt tollas buzogány a mező-telegdinél is korábbi. L. 179. jegyz.
