Csatabárd. Csákány. Fokos.
Csatabárd. Csákány. Fokos.
A csatabárd legtöbbször Szt. László képein látható. A XV. század első tizedeiben, mint pl. a derzsi falképen (31. 1.), a csatabárd egyágú s felső és alsó végén egyenletesen szélesedik ki az éle; a XV. század közepe felé Hunyady János és V. László aranyai, meg a nagy-szebeni oltárkép tanúságai szerint (34. 5., 37. 6.) az előbb tompa bárdfok tüskés ágba megy át, mely a vaspánczélzat átlyukasztására szolgált s minél jobban elterjedt a lemezes vértezet, a tüskés ág is annál nagyobb fontosságuvá vált, ellenben a széles bárdél, melynek a sodronyos pánczélnál volt meg a rendeltetése, elvesztette korábbi jelentőségét, a pánczél lemeze horpasztó és lyukasztó fegyver lett szükségessé, erre sokkal alkalmasabb volt a fokos vagy csákány (XV., 8., 43. 1.), mely a XV. század vége felé kezd Európaszerte feltünni.*
Arch. Ért. X. 407–408. l. – Az 1510 körüli csákány alakjára l. Horváth Márk siremlékét. Győri tört. és rég. füz. II. 192.
