Számszeríjj. Kézíjj.
Számszeríjj. Kézíjj.
Szintén a fekete sereggel hozható kapcsolatba a számszeríjj vagy XV. századbeli nevén szomorszerigy (zomorserig), számszirigy nagyobb elterjedése, mely gyalogságnak volt a fegyvere, míg a lovasság tovább is a könnyű kézíjjat használta. A XV. századbeli számszeríjj (43. 12.) fő alkatrészei, az ív és agy fából készülteik, vasszerkezet csak a későbbi időkben fordul elő; az ívre kétfelé hasított karvastagságú fát használtak, középrészéből zsinórral erősen hozzáfűzött vaskengyel állt ki, melynek az volt a rendeltetése, hogy felhuzáskor a harczos a lábát bele téve, az ívet a földhöz szorítsa, miközben vaskampóval húzta fel a húrt vagy ideget, melyet egy az agy közép részén levő s bevágással ellátott koronghoz erősített; ennek magyar neve talán «kakas» volt, a mit később a puskára vittek át, a németek s francziák «nuss»-nak, «noix»-nak vagyis «dió»-nak nevezték, a mely névnek azonban nálunk semmi nyomát sem találom. A korongalakú kakas az agy belsőrészében egy emeltyűszerű ravaszszal volt kapcsolatban, melynek az agy alsó felén kiálló végével a felajzott íjjat elpattintották. A számszeríjjnál használt nyilvessző négyélü nehéz vashegygyel volt ellátva (43. 8.), vadászatnál nagy vadra, zergére a villaalakú nyilhegyet is használták (28. 21. v. ö. 43. 12, b.); a rövid nyílvessző puha fából készült s alsó végén kétfelöl vékony fakéregből álló szárnynyal volt ellátva. A járomalaku régi kézíjjak helyett a kétféle fából készült vagy csonttal bélelt s a fa hajlatával ellenkező irányban görbített török íjjak a XV. századtól kezdve mindinkább elterjedtek (45. 2. – 47. 5.); a tegezt és puskát most is az ővre erősítve jobboldalt s nem a hátukon hordták.*
A szájszeríjjról lásd Tagányi K. Századok 1893. 316. l. – Legrégibb okleveles emlékét 1417-ből ismerem: «tres arcos vulgo zamscirig vocatas.» Teleki Okl. l. 317. – V. ö. Boeheim: Waffenkunde. 405 s köv. ll. Viollet le Duc id. m. V. 20 s köv. ll. A Schlägli szójegyzék sz. a balista vagyis a parittyaíjj a. m. «tekerwin fekes nyil»; a subtelum-ot (Beszt. sz. fekes nyil) «tornar»-nak nevezi; a «tegez»-t (faretra), melyben a kézíjjat tartották, megkülönbözteti a nyilvesszőtartó corintustól (corytus, köcher), melyet «puzdorá»-nak nevez, de a catapulta is a. m. «puzdra», holott ez tulajdonkép a számszeríjj; részei: arcus = iv, amentum = ideg, telum = nyil, hamus = horog.
