A puska.
A puska.
A puskát Mátyás király serege kezdte használni. A török ellni hadi fölszerelésének egykorú német jegyzéke a különböző fajta ágyúkon kivül két ezer kézi puskát (Handtpusche) és három ezer szakálas puskát (Hackenpuchse) említ. A kézi puska (scopitus) Boeheim szerint arasznyi hosszuságu csőből állt, mely hátul rudban folytatódott s gyürüben végződött; az olaszoknál a könnyü lovasság 1460 körül kezdte használni, nyakbavetett szíjon hordta s lövéskor bal kézzel tartva egy a nyereg előkápájára erősített villára helyezte és kanóczczal sütötte el. Mivel azonban ilyen módon a puska erősen rugott, hogy azt ellensulyozzák, a cső nyilása alatt a puskát erős kampóval látták el, a miről az ilyen puskákat őseink «szakálas»-nak, a németek «Hakenbüchse»-nek nevezték el s az volt a rendeltetése, hogy lövés alkalmával a falra vagy fatörzsre fektetett puska rugását feltartsa. 1470 körül kezdték a puskát faágygyal ellátni. Nálunk a puska legrégibb ábrázolását Kánthor B. 1509-ki czímeres levelében (44. 2.) találjuk.*
A kézi lőfegyverről vagyis a puskáról l. Boeheim Waffenkunde 445 s köv. ll. – Mátyásnak a török elleni fölszereléséről szóló egykorú melki kéziratot l. Monum. Habsburgica. Bécs. 1855. II. k. 78. l. Van még egy müncheni és florenczi kézirat is. V. ö. Szendrei Hadtört. Eml. 79 s köv. ll. és Magyar hadiélet (Magy. Műkincsek. II. 86, 89, 115, 129. l.) A tüzi fegyverek (ágyúk) készítése különben egész a XIV. század derekáig megy vissza; Pozsony Nagy Lajos 1354 oklevele sz. már el volt látva tüzi fegyverekkel, volt egy «Püxenhof» nevü fegyvertár is, de a városi tüzérek még 1434-ben is idegenek voltak s csak 1440 után kezdtek helyben is készíteni ágyúkat, bombákat s 1442-ben már kartácsokat is; az 1454-ki városi számadások sz. Hunyadi Jánosnak egy 1171 font súlyú sárgarézből készült ágyut küldtek, melyek «Csóka» (Tarraspüxen Zoka) volt a neve. Estei Hyppolit egri püspök egri és szarvaskői várában az 1508-ki számadások sz. 360 puska és 29 ágyu volt. 1525-ben Thurzo elek számadásai említik a szakálas és kézi puskát s taraczkot: «Michaeli Kwnowyth castellum castri Batha pro deferendis. . . . . . pixiribus barbatis et manualibus, tribus Bombardis traczk vocatis, plumbo, sulffure et saletro.» Századok. 1875. X. füz. Arch. Ért. 1876. 10. köt. 24–28, 106. l.
