Női viselet a XVI. században.
Női viselet a XVI. században.
A női ruha viselő, ünneplő és díszöltözetből állt. A viselő vagy házi ruha egyszerűbb formában, rázsa, angliai és más közönségesebb fajta posztóból készült s még a XVIII. század elején is csak a váll, meg szoknya (szobaszoknya) voltak legfőbb darabjai. Az ünneplő ruha kelméje nemcsak drágább volt, ú. n. finom posztó, skarlát, gránát, selyemposztó és sztanet, meg aztán selyem, kamuka, atlasz, tabit, tarczolán és bársony, hanem még felső köntös, suba, kis suba vagy mente is járult hozzá. A díszruhát ezenkívül skófiummal, arany-, ezüst- és selyemfonállal hímezték, gyöngygyel, klárissal, boglárokkal, islóggal vagy pillangókkal diszítették.
A XVI. századbeli női viseletre egész a hetvenes évekig alig egy-két emlék hozható föl, minők Izabella királyné († 1558) gyulafehérvári síremléke, s aztán Thurzó Elek († 1543) lőcsei síremlékén özvegye, ormosdi Székely Magdolna és három leánya. Mindegyik szoros kapcsolatban van az akkori nyugoti viselettel. Izabella királyné nyakig érő, a kéztő felé mindinkább szűkülő újjú, dudoros válló, fodros gallérú és kézelőjű hosszú felső köntöst visel, mely elől nyitva van s alja felé deréktól kezdve mindjobban szétválik, láttatván az alatta levő hímzett hosszú szoknyát; a dudoros váll és fodros gallér nélkül tehát, melyeknek igazi divatja csak ezután kezdődött (v. ö. 53. 2. 54. 3.), a köntös formája egyezik Mária özvegy királyné Sichen egykorú metszetén ábrázolt öltözetével (45. 9.). Thurzó Elekné a mellen négyszögben kivágott szoknyát visel, melynek kivágására az analogiát szintén Mária királyné egyik korábbi, még a mohácsi vészt megelőző időből eredő képén láthatjuk (45. 8.), kézelős bő újja ránczos; a szoknya kivágásánál a mellet az ingváll takarja; a hosszú felső köntös lecsüngő s részben hasított ujjú (v. ö. 54. 9. 57. 4, 5.); feje és álla régi német szokás szerint van körülkendőzve, mint a hogy Haller Ruprechtné valamivel korábbi képén (XVII. 8.) láthatni. A Thurzó-leányok hasonló szoknyában, felső köntös nélkül vannak ábrázolva; a szoknyaújj felső része bő és hólyagos, könyökön alul hosszú és szűk kézelőben végződik; fejükön könnyű kalap (barret) van.
