QUODLIBET • Komoly históriák
QUODLIBET •
Komoly históriák
Komoly históriák
Szép tavaszi idő jár. Az öregurak kiteszik a chiffonnierban megpenészedett megyegyűlési atillát a napra, megborotváltatják magukat az öregbéressel, a harcsaorrú kordován csizmát kisámfáztatják a majszterral, hogy gavallérosabban álljon, az ősi cséza bomladozó kerekére pedig új ráfot vágatnak a kovácsnál, mi mind annak a jele, hogy megyegyűlés lesz.
Igenis lesz megint főispáni ebéd, – no, meg mellesleg egy kis megyegyűlés is közbe-közbe, hogy az ember belebeszélje magát a jó étvágyba.
Hogy mik lesznek e főispáni ebéd tárgyai, az még eddig a szakács titka – hanem a megyegyűlés tárgyait sikerült előre kiböngésznem, s azoknak, akiket ilyen csekélység is érdekel, el is mondom sorba.
…Tehát legelőször is bejelentik a tekintetes bizottmánynak az új miniszterek kinevezését: ami azért történik, hogy méltóztassanak különösen a hatalmas számmal megjelenő ellenzékiek nyilatkozni, ha vajon belenyugszanak-e ezen kinevezésbe, vagy pedig Cayenne-be kívánják deportáltatni az új excellenciásokat? Önöktől függ! Én részemről nem nyugodnék bele semmibe, mert aki nyüstje van a világnak! »semmit rólunk – nélkülünk«.
Következik a gyarmati középtanoda felállítása. Fráter Pál tartja székfoglalását. Az embernek szinte fáj a szíve, hogy egy pompás témától meg kell válnia. Eddig ebéd utáni diskurzusnak, ha a világ dolga rendesen folyt is, még mindig megmaradt a tanfelügyelő – hogy nem csinál semmit. Itt van ni! Most ez az öröme is odavan a baloldalnak. Egy egészen kész középtanodával rukkol elő, mely többet emel a megye szellemi érdekeinek előmozdításán, mint amennyit a tisztelt baloldal összesített működése ront. Én személyesen is tanúja voltam Pesten, mennyi sok akadállyal kellett Fráter Pálnak megküzdenie, mennyi sok kellemetlenségen keresztüllábolnia, míg fölfelé, de különösen »lefelé« elérte a kívánt sikert. No, de ez nem az ő érdeme: mert a pecsovics ember olyan, mint a veres hajú turista, aki félvén a predestinációtól, hogy »veres ember egy sem jó«, azért is elhatározta, hogy engedelmes, szófogadó, túlságig becsületes és szorgalmas lesz, s ha valami nehéz megpróbáltatásnak volt mint ilyen kitéve, mindig felsóhajtott: »Hiszen ne volnék csak veres hajú!« – – Meglehet, hogy mi, pecsovicsok is csak olyanok volnánk, mint a baloldal, dikcióznánk, cikkeznénk és – nem tennénk a közjóért semmit, ha nem állna mindig előttünk memento mori-nak ez a gondolat: »Hiszen ne volnék csak pecsovics!«
Miután pedig ezt a pecsovics epithetont annak »tartozékaival« egyetemben a baloldal hányja szemünkre, s ezzel arra ösztönöz, hogy különb hazafiak legyünk nálánál, ennélfogva az ő érdeme, ha ezen ernyedetlen hazafiság egyszer-smásszor gyümölcsöz valamit. Denique, quod erat demonstrandum, a gyarmati közép-tanoda is nem a Fráter Pál, hanem az ő vívmánya. Jegyzőkönyvileg köszönetet kell szavazni Plachy Tamásnak.
Menjünk tovább. Következik a hatodik járásbíróság felállítása. Ez kényes kérdés, megfontolva kell rá szavazni akár ellenkezőleg, akár pártolólag. Maga az eszme nem éppen rossz, hanem hm… először kipuhatolandó, hogy kik lennének ezen hatodik járásbíróságnál alkalmazva. – Ha aztán színről színre megösmerjük az érdemes bíró urakat, akik véletlenül magunk is lehetünk, könnyebb lélekkel szólunk a törvénykezés gyorsításának égető szükségeiről. Hüm! az a Pista fiam is már elég nagy kamasz… bátran elérte azt az időt, mikor egy kis hasznát is vehetné a betűvetés tudományának, amit belediktált a virgács valamikor…
De még a halászati jog is fontos kérdés ám, különösen a székvárosra nézve, mert az bizonyos, hogy ha az Ipolyt nem szabályozzák, Balassagyarmat városa helyén halastó lesz nehány év múlva. A leendő nógrádi Fertő halászati jogára nézve azt látnám célszerűnek határozni, hogy semmi sem kell határozni. A gyarmati zavarosban, bármiként intézkedjünk, mégiscsak mindig azok a »bizonyos urak« fognak halászni, kiknek az olcsó népszerűség hálójába saját érdemes személyüket sikerült beütni, »nyél«-nek. Persze megeshetik az a bolondság is egyszer, hogy a sok hal mind kimászik a partra, s azok a bizonyos urak – majd megmondja Csizmaffy – hogy mit fognak.
A legfontosabb tárgyat a központi állatorvos választását utoljára hagytam, mert az minket, a Nógrádi Lapok munkásait legkevésbé sem érdekel. Állataink nemcsak hogy nincsenek, hanem e tekintetben egészen ellenkező nézetben vagyunk a civilizált világgal. Nekünk például »leghasznosabb« háziállatunk a patkány: az a kedves szép pofácskájú patkány, melyet a lap negyedik oldalán a hirdetések között láthat lefotografírozva a nyájas olvasó. Isten őrizz! hogy a patkányok kivesszenek széles e hazában! No, ez a miénk hál'istennek, egészséges, a bajusza szép egyenesre van kifenve, mint valami németfaló ellenzéki szónoké, mikor még nincs hivatalban, és a farka alázatosan behúzva, mint ugyanazon ellenzéki szónoké, mikor már hivatalban van.
…A mi patkányunk okos állat, s nemcsak hogy jól jövedelmez, hanem még ki is figurázza az ellenpártot…s egyáltalán semmi szükségünk ezen egy állat kedveért állatorvosra: minélfogva egy cseppet sem ellenkezik érdekeinkkel, ha Sramko bácsi lesz a »vivát«.
Akkor aztán bátran jöhet a keleti marhavész az Ipoly partjaira! Nem »döglik« semmi.
