10. sz., március 6. BUDAPEST, MÁRCIUS 6.
10. sz., március 6.
BUDAPEST, MÁRCIUS 6.
BUDAPEST, MÁRCIUS 6.
A válság még mindig tart. Annyi bizonyos még eddig csak, hogy a miniszterek a ma Pestre érkező királynak beadják lemondásukat. De hogy kik fogják őket követni, azt még eddig nem tudja senki. A tömérdek párt és azok különféle irányzatai mellett emberi ésszel alig lehet valamit előre kombinálni. A vacsorapárt (mintegy negyven ember) legtevékenyebben dolgozik a koalíció ellen, és Gorove, Horváth Boldizsár, de legkiváltképp Lónyai mellett, mit már csak azért is kárhoztatni kell, mert most, mikor egy szilárd, minden érdeket kielégítő kormány létrehozatala által a haza megmentése forog szóban, egyes személyeket igyekezni ráerőszakolni a nemzetre, több önérdeket mint hazafiúságot tanúsít. Ez az első eset, hogy előleges korteskedés útján akarnak bizonyos személyeket a király bizalmába csempészni, ami a parlamentarizmusnak semmi esetre sem válik díszére.
A Deák-párt egy része, s mondhatjuk: jobb része, még mindig bízik a koalícióban, s némely orgánumai, mint a »Pesti Napló« és az »Ung. Corr.«, bizonyosnak tekintik azt, habár biz annak nem igen lehet jövőt jósolni, mert az ellenzéki padokon is sok helyről ellenszenveznek a koalícióval. A balközép vezére Tisza Kálmán sem hajlandó – állítólag – abba belépni, de legkevésbé hajlandó átengedni őt a párt.
Legfontosabb jelensége a hétnek a baloldal célba vett csatlakozása a 48-as párttal, kik Kossuth egyik újabb levele folytán megkezdték egymás között a tárgyalásokat s bizonyosnak hiszik a tömörülést, melyet egy tervbe vett, Pestre összehívandó országos népgyűlés még jobban meg fog szilárdítani.
Mi magunk is, kik nem tartozunk a baloldalhoz, ez egyszer tanulhatnánk a baloldaltól, s siethetnénk megragadni az alkalmat, felejteni némi csekélyebb véleménykülönbséget, személyes nagyravágyást, abbahagyni a politikai bravúrstikliket, önfejűséget, párt-legénykedést, és kezet nyújtani egymásnak, hogy az összefogott kezek egy erős láncot képezzenek a haza teste körül.
Mert bizony nem tréfára való helyzetben vagyunk. Itt a példa, tanulhatunk belőle. Még fel sem száradt jól az a tinta, mellyel a 75 milliós kölcsönt aláírtuk, már megint egy új, hír szerint 16 millió ftos kölcsönről kell a kormánynak gondoskodnia, hogy ferde irányban haladó államgépezetünk fenn ne akadjon: annál is inkább, mert eddigi pénzkészletünk csak júniusig képes fedezni az állam napi kiadásait.
