11. sz., március 13. A HÉT TÖRTÉNETE
11. sz., március 13.
A HÉT TÖRTÉNETE
A HÉT TÖRTÉNETE
Őfelsége Budára érkezvén, 8-án Szlávy miniszterelnök beadta az összes minisztérium lemondását, melyet a király legmagasabb elhatározásával vonakodott eddig elfogadni, míg népe kívánalmait az új minisztérium alkotásával szemben meg nem hallgatja. S az történt, ami még soha eddig, hogy őfelsége magához híván 9-ére Sennyeyt az ókonzervatívok, Ghyczit a középpárt vezérét, Bittót a képviselőház elnökét, másnapra pedig Kerkápoly, Majláth Deák-párti államférfiakat és Tisza Kálmánt, a baloldal vezérét, hogy mindezek elmondván saját és pártjuk véleményét, külön audencián őfelségét ismertessék az ország bajával s az orvossággal, mellyel kigyógyítni reménylik.
Az uralkodó, ki mindnyájunk helyett gondolkozik és érez az ország sorsáról: még ezzel sem elégedett meg, hanem a beteg Deák Ferencet is meglátogatta, hogy az ő mindig bölcs véleményét most is meghallgassa – mielőtt határozna.
Hogy miről beszéltek, nem tudni, mert a felség egyedül, tanúk nélkül beszélt a haza bölcsével, s mondják, midőn elbúcsúzott tőle s kilépett az ajtón, meghatottság festekezett arcán.
Budapesten lázas nyugtalansággal néznek elébe a válság kifejlődésének s mohó rohamossággal kapkodják a lapokat, melyek azonban semmi bizonyosról nem írhatnak, s így a »Magyar Néplap« sem. E percben, midőn e sorokat írjuk a koalíció majdnem bizonyosnak látszik, véleményünk szerint, s Tisza és Ghiczy minisztersége kérdésen felülinek. Sennyeit, mondják, szinte bevonni kívánják az új kabinetbe, mégpedig a pénzügyi tárcával. Miniszterelnöknek Szlávy maradna meg. Arról is van szó, hogy Tisza Kálmán csupán a belügyi tárcára kész vállalkozni s némelyek már azt is tudni vélik, hogy Ghyczy Kálmán vallás- és közoktatásügyi miniszter leend.
Mi biztos kútforrásból állítjuk, hogy ez mind csak tapogatózás s eddigelé a fentebb elmondottak is csak találgatás – de a legtöbb alappal bíró találgatás.
Egypár nap múlva meghozza rá a király elhatározása a feleletet: hogy jól találgattunk-e?
Addig is kívánjuk, hogy azok, kik közel állanak a trónhoz, tanácsosai a királynak s azon helyzetben vannak, hogy egy nemzet kívánatait tolmácsolják, jól gondolják meg, mi a kötelességök, midőn az egyikről beszélnek a másiknak, s jól gondolják meg, hogy ha pártfogultságból s önzésből megrövidítik az egyiket, vétkeznek a másik ellen is…
