16. sz., április 17. A MEGYÉKRŐL
16. sz., április 17.
A MEGYÉKRŐL
A MEGYÉKRŐL
A húsvét utáni ülésszak kell hogy a munka és nem a meddő viták kezdete legyen. Tömérdek a dolgozni való. Irtózatos azon mulasztások száma és minősége, miket kormányférfiaink és az országgyűlés elkövettek. Egyik jól értesült helyi lap megbotránkozva írja le az ország pénzügyeinek helyzetét Kerkápoly alatt, amint az most kitűnt, miután Ghiczy pénzügyminiszter az azelőtti helyzetet is tanulmányozta, hogy az ezutáninak irányt adhasson. Sokszor úgy állt már az ország, hogy csak három napra fedezhette szükségeit. Ilyen helyzetben aztán Kerkápolyi kénytelen volt mindenféleképp okoskodni, hogy az ország életét napról napra tengesse, s ezen okoskodásban annyira bebonyolította az ügyeket, hogy ember legyen, aki kimászik a zavarból. Lehet, hogy Ghiczy az az ember. De nemcsak Kerkápolyi után maradt ilyen rendetlenség, hanem Tisza Lajos után is. A mostani miniszter, Zichy olyan aktákra akadt, mik még 1870-ben lettek elintézve vagy szentesítve a király által, és még a mai napig is ott ette őket a por; mit még lesöpörgetni sem értek rá, de nem dologkerülésből, mert a minisztérium tisztviselői, s ezt egyáltaljában el lehet az egész ország közigazgatási közegeiről mondani, eleget dolgoztak és dolgoznak, csakhogy fájdalom a rendszer olyan rossz, hogy munkájoknak nemcsak hogy látszatja nincs, hanem teljességgel inkább rossz, mint jó hatása van elannyira, hogy némely esetekben bízvást el lehet mondani azt a tréfás közmondást, amit Angliában alkalmaznak a szorosan magokat az alkotmányhoz tartó királyokra: az alkotmányos király nem tesz semmi rosszat, mert semmit sem tesz.
Tehát a rendszer az, mely közigazgatásunkat s ezzel együtt az egész államgépezetet megzsibbasztja, az államgépezet küllőibe fogódzik s gátolja forgásában. A rendőri igazgatás botrányos, az államutak iszonyú költekezések dacára is végképp rosszak, az adóbehajtás annyira lassú és bizonytalan, hogy az állam ezen kétségkívül főjövedelmére számítani biztosan nem lehet, a népnevelés az önálló tanfelügyelőségek alatt nevetséges lábon áll, s még maga a törvénykezés is egyike a legutolsóknak Európában. Csak néhány nap óta is a sajtóvétségekre a lehető legnagyobb hatáskörrel felruházott esküdtszéki intézmény olyan két bakot lőtt, minőre csak Franciaországból emlékszünk, midőn másfél év előtt egy orgyilkost felmentettek azon indokból, mert a meggyilkolt porosz születésű volt. E két botrányos ítélet az, mit a kassai és a pozsonyi esküdtszékek hoztak (az utóbbit a Nyitra megyei tisztikar Simonyi Iván szerkesztő elleni ügyében).
A mai naptól fogva senki sem kételkedhet többé rajta, hogy a mi népünk nincs még megérve bizonyos más nemzeteknél nagy szolgálatot tevő, de a mi műveltségünket messze túlhaladó intézmények élvezésére. A fokonkénti, habár gyors haladásban is még senki sem kopott el, de az ugrásokban már nem egy embernek roppant meg a dereka. Haladjunk, ha lassan is, de biztosan, ez a mi elvünk, de ne ugráljunk divatból egyes előrehaladott nagy nemzetek után; mert az átugrott térnek mélység a neve. Már Montesquieu régen megmondta, hogy: a bölcs politika nemzedékek műve, kik mindennap egy lépést tesznek a célhoz, nem törekedve egy perc alatt egy ugrással érni oda.
Mainap már odajutottunk, hogy ezt belátjuk, és ez már magában is nagy nyereség, mert hisszük, hogy tettek fogják követni a belátást.
Az sem szenved kétséget, hogy ha új épületet akarunk vagy építeni vagy megszilárdítani, azt alulról kell kezdeni: s így az államháztartás célszerűsítésének előmozdítója is legelső esetben csak a megye lehet.
Erre nézve kívánjuk olvasóinkat egyelőre a 9-es bizottság munkálatával és terveivel megismertetni.
Ezen terv szerint a megyei főispánság megszűnik méltóság lenni, hanem sok képességet és nagy munkálkodást igénylő hivatallá lesz. A főispán a kormány által kinevezett feje lesz a megyének, ki többé nem lévén a felsőháznak tagja, a megye székhelyén lesz köteles lakni s vezetni a közigazgatást az állandó bizottság élén, melynek elnöke lesz. A 9-es bizottság terve szerint az állandó bizottmány helyét fogja pótolni a nehézkes közgyűlésnek apellatorium foruma lesz minden a megyénél felmerült ügynek. A tanfelügyelőség és az adóhivatal a megye fennhatósága alá helyeztetik s az adóbehajtás a községi közegek által a megye felelősségére fog eszközöltetni. Az iskolaszéki ügyek is az állandó bizottmányhoz lesznek föllebbezendők.
Hogy mint fogják ezt tudni összeegyeztetni egymással, arról a bizottság nem nyilatkozik részletesen. De reméljük, hogy erős akarat s egy kis praktikus életnézet hatalmas munkatársa lesz az országgyűlésnek, mely sohasem tehetett nemzetének oly hasznos szolgálatokat, mint most tehetne, ha félretéve a pártgyűlölséget, miniszteri helyeslő vagy haragos szemhunyorítást, baloldali ellentmondási viszketeget, csupán az ügyet tekintené, midőn az ügyről tanácskozik.
