augusztus 24. 234. sz.,
augusztus 24.
234. sz.,
234. sz.,
Gyulai Pál úr annyira megrestellte magát a Zichy–Ágai ügyben szcenírozott polémia balkimenetele miatt, hogy immár szégyell a saját neve alatt írni, hanem Riedl Frigyes álnév alatt támadja meg Jókainak »Egy az isten« című regényét az öreg »Pesti Napló« két tárcájában.
Eleinte azon hitben voltam, hogy ez a Riedl Frigyes úr valami új név, amit a regény ellen felhozott érvek idétlensége is sejtetett, de elvégre is fölfoghatatlanná vált, hogy a »Pesti Napló« miért közölte volna másképp, ha nem egy tekintélyes név »balgatagsága«? Aztán ilyet csakis a fekete elvakult irigység és epe szülhet. Egyszóval konstatálni lehet, hogy Gyulai Pál úr ismét megindult bogarászni az irodalom tarlójára…
No, de térjünk át a regényre. A címet nem bántja… Egy az isten. Hm, nem rossz. Egy az isten és egy az »irodalmi pápa«…
De bezzeg a többi aztán nem ér semmit. Jókai most már nem is jó elbeszélő, nincs stílusa. Egészen elhanyatlott. Oda van. No, de minthogy már megírta ezt a regényt, hát Riedl úr nem átallja vele foglalkozni… Torockó vidéke szépen van festve, de túlzott, a párbeszédek egyénesítéséhez nem ért, s erre példát is hoz fel, megróván, hogy az inas nagyon bátran és okosan konverzál Zbórói Jankával. Mindenkinek és mindig másképpen kellene beszélnie; az inasnak például ostobán, mint egy inashoz illik.
Ha Gyulai úr ez a Riedl Frigyes úr, akkor ő valóban érti azt a mesterséget, mint kell egyszer gyarlón, máskor okosan lerántani egy irodalmi terméket.
Jókai jellemfestései rosszak, a lélektani indokolásai gyengék, mondatait többnyire a »meg« és az »és« sat. köti össze, minélfogva nem lehet jeles elbeszélő, mert ehhez a »tehát«, »azért« és »minélfogva« kötszók kellenek…
De legislegrosszabb – úgymond – a regény legislegjobb részlete, a »Solferinói csata«. Itt Riedl úr ráidéz Jókaira a császári királyi Generalstabs Bureau által kidolgozott »Olasz háború« című műből, hogy nem igaz, amit Jókai leír, mintha a Scoperta tele volna ültetve ciprusokkal: csak kevés ciprus van ott, aztán az se igaz, mintha annyi halott lett volna, amennyit Jókai mond, – sok felocsúdott azokból. (Hát ugyan madárfészek nem volt-e azokon a ciprusfákon, édes Riedl úr?)
Egyszóval, ha Jókai máskor csatát akar leírni, másolja le szóról szóra a k. k. Generalstabs Bureau könyvéből!…
Riedl úr legfigyelemreméltóbb és legszakavatottabb állítása egyébiránt az, hogy Jókai művének első része azért viseli a címet: »Egy regény, mely a végén kezdődik« – hogy ennélfogva ne legyen kénytelen a kezdet nehézségeivel megküzdeni.
Ezen gaukléria által tehát egyszerre bent találja magát a regény végén. Azért könnyű Jókainak regényt írni. Mégsem tud.
