június 25. 174. sz.,
június 25.
174. sz.,
174. sz.,
(ez egyszer Kakas Mártonnak ajánlva.)
Kakas Márton az Üstökös mai számában »Egy kis félreértés« cím alatt egyikét közli ama szellemdúsan írt muszkatörténeteknek, melyek engem is arra csábítottak, hogy utána csináljam a »B. Napilap«-ban. Mert hát hiába, nem képzelhettem még akkor, hogy ilyen nagy galibába keveredünk.
Ha Kakas Márton nem lenne olyan gyenge regényíró, aminőnek Pétery és Degré mellett tegnapelőtt feltüntettem, azt mondhatnám erre az esetre, hogy magna ingenia conveniunt, de így csak egyszerűen konstatálom, hogy az a véletlenség esett meg, miszerint dacára, hogy soha össze nem beszéltünk, a mai áldott nap ugyanazon egy dologból csináltunk muszkatörténetet, s az illető lapokban az meg is jelent s kihordatott a t. c. közönség számára – az ő mulatságukra és épülésükre.
Biz én most egyszeribe el sem tudom sorolni: mi mindenféle baj történhetik ebből! Annyi valószínűnek látszik, hogy legalább elcsapnak a szerkesztőink, mint megbízhatatlan embereket, akik nyakra-főre erckmansatriánoskodnak s két szerkesztőtől veszik fel a honoráriumot egy históriáért.
De még ez csak a kisebbik vége a bajnak.
Kakas úr ugyanis egy szentpétervári bankárt vesz története hőséül. Mi is bankárnak ösmerjük el állására nézve. Kakas úr elnevezi valami Cumerlandnak, mi meg Szemenoffnak. (Mi igaz mármost?) Ez az úri ember egy kutyácskával kedveskedik Katinka cárnőnek. A kutya megdöglik s most lesz csak ebül a volt gazdája, mert a cárnő a bankár nevére keresztelvén el az állatot, annak kitömetését rendeli el, mit a szófogadó tisztviselő úgy magyaráz, hogy a bankárt kell kitömetni.
És ez eddig mind rendén volta, mert mi is úgy írtuk meg, hanem ami ezután következik, az már – nagy hiba.
A Kakas Márton muszkája szerencsésen úgy menekül a hínárból, hogy kutyabaja sem esik, míg ellenben én a magamét, ha már belefogtam, becsülettel ki is tömettem, s most ott pompázik valamely szentpétervári ritkaság-gyűjteményben.
Hanem hát mit mond ehhez majd a publikum? Kinek higgyen mármost? Mi történt hát valóban a bankárral?
Ez iránt ma már több kérdés tétetett hozzánk.
Én csak azt állítom, hogy az az igazi, az a hiteles, amit én írtam.
A Kakas Márton történetének pedig ne higgyen senki. Kakas Márton lojális ember, és a muszkával is kokettíroz; nem akarta, hogy orosz vér tapadjon a kezére: ezért hagyta élve a muszka Wodianert.
