szeptember 9. 250. sz.,
szeptember 9.
250. sz.,
250. sz.,
Az 1852-iki év Franciaországot egy törvénnyel ajándékozta meg, mely azt mondja, hogy aki a törvényes hatalom kezelője elleni sértésért egy havinál hosszabb fogságra ítéltetik el, öt évre elveszti az aktív és passzív választási jogot.
Ez a törvény nagyobb találmány a vasútnál, nagyobb a perpetuum mobilénél, s felruházta az emberi elmét a jövőbelátás isteni erejével.
Ugyanis ezen törvényt olvasva – a vak is előre láthatja, hogy Gambetta Leont, ha ártatlan is, egy havinál hosszabb fogságra fogják ítélni.
Éljen a köztársaság!
Gambetta elestével azonban nem esik el a köztársaság ügye. Az akció reakciót szül. Franciaországban a pillanatok szülik a nagy embereket.
Ha Grévy nem lesz elég, támad más. Támad ezer… A szabad polgárok lélegzete megtermékenyíti a levegőt, s aki beszívja, újjászületik, naggyá válik.
Anteus meséje nem mese…
A földre gyűrt köztársaság új erőt merít a földből…
Kár Mac-Mahonnak az államcsíny lólábaival taposni meg azt a koporsót, melyben Thiers hideg, mozdulatlan holtteste nyugszik…
Kár Mac-Mahonnak a törvényszék elé hurcoltatni Gambettát és megparancsolni katonaszagú kardcsörtetéssel: »ítéljétek el!«
Gambettát megfoszthatják szabadságától, ő lesz a legszabadabb rab.
Franciaország sokszor tartja behunyva a szemeit, de nem alszik mélyen. Az a rablánc-csörgés könnyen felébresztheti. Szétnéz. Irtóztató lesz a tekintete és világfelforgató karjait kinyújtja, hogy összemorzsolja azokat, akik az ő jó szívével incselkedő játékot űztek. S az a szemfedő, melyet Broglie akart vinni Thiers koporsója után… zászlóvá válik… és mindenki leolvashatja: »Hol hárman-négyen együtt lesztek, ott én is köztetek vagyok.«
Thiers meghalt, éljen Thiers!
