21. sz., augusztus 23. AZ ÉBREDŐ ORSZÁG
21. sz., augusztus 23.
AZ ÉBREDŐ ORSZÁG
AZ ÉBREDŐ ORSZÁG
Az alvó óriás megrázza magét és fölébred.
A nemzet, mely egy idő óta arccal a földnek fordulva, tompa elfásultságban, akarat nélkül mindig arra az oldalra feküdt, melyet a hatalom mutatott ki neki, fölriadt és elfordult a hatalomtól.
Az ellenzék diadalt ült Budapesten. Debrecen kezdte, Budapest bevégezte.
Két szív dobbanása lett egyforma. – S ez a harmónia nagy ünnep.
Pest hat kerülete közül négy ítélte el a jogfeladások gyalázatos politikáját.
És ez az ítélet annál sújtóbb, mert a győzelem reménye nélkül lett kimondva. És annál becsesebb.
Az érdek nem szólhatott így, annak oka volt némának maradni, a nemzeti önérzet felháborodása szólott itt, és annak szava mennydörgés.
Kár, hogy e mennydörgés most már a választások után nem hömpölyöghet végig az országon, hogy villámokat szedjen magába.
Kár, hogy csak egy arculütéssé zsugorodik össze, melyet meg nem éreznek azok, akiknek vastag bőrt rendelt hárítóul a gondviselés.
Mint éji távirataink jelentik, mind a két fővárosi pótválasztás az ellenzéknek kedvezett.
A belvárosban pártunk jeles tagja, Királyi Pál, a Ferencvárosban pedig Thaly Kálmán aratott fényes győzelmet.
Magyarország kétségkívül legintelligensebb kerülete, melyet Deák Ferenc képviselt, pártunk elvei mellett nyilatkozott.
Legyen ez új intés az országnak és legyen az erősítő biztatás magának a pártnak a küzdelmekhez.
A Deák Ferenc szelleme szólott »innen« a magyar nemzethez. Ne legyen elhangzó, legyen acélozója a tettvágynak és a honszeretetnek.
Mert bizony sohasem volt arra nagyobb szüksége a szegény hazának, mint éppen most.
Nehéz időket élünk. Benn zavar, künn veszedelem, lázas forrongás köröskörül.
S e nagy káoszban egyetlen ember kezében van a hatalom.
És milyen ember kezében?
A Tisza Kálmánéban. Az ő kezében, anélkül, hogy mérsékelhetné valaki, míg az országgyűlés össze nem jő.
Ez aggasztó körülmény ösztönözte pártunkat, hogy ma egyik vezére Ürményi Miksa nyílt homlokkal föllépjen, kérve a miniszterelnököt, hogy e nehéz időkben hívja össze azonnal az országgyűlést.
Ha nem akar abszolutizmust a miniszterelnök s ha nem tekinti a nemzet vezérét, lételét, jövőjét az önkényére bízott bitang jószágnak, engedelmeskedni fog e rendkívül súlyos körülmények közt Ürményi kívánságának, mely egy ember szava csak, de valamennyi helyett.
A miniszter, sejtjük, nem szívesen fog engedni. Vastag nyaka van. Ha nem hajlítja meg a kérelem, meghajlítja a parancsolat.
Támogassa Ürményit hát Magyarország minden fia, szólaljanak fel rendre a municípiumok… ébredjen föl a nemzeti közszellem impozánsan… ne aludjék el soha többé!
…És akkor Tisza elmehet – aludni.
