27. sz., augusztus 30. HONVÉDEINK A HATÁRON TÚL
27. sz., augusztus 30.
HONVÉDEINK A HATÁRON TÚL
HONVÉDEINK A HATÁRON TÚL
A pohár csordultig megtelt. Nem volt elég a közös hadseregből az összes magyar ezredeket kiszemelni és azokat vinni Bosznia kietlen sziklasivatagaiba éhezni és elvérezni, nem volt elég éppen ezen nyomorgó országból kivonni a munkaerőt aratás idején, midőn családjának egész esztendőre szokott kenyeret keresni a szegényember. Nem volt elég, még honvédeinkre is szükség van. Az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül szolgálatra rendeltetnek az ország határain túl.
Azon erő, melyet kímélnünk kell mint e nemzet legdrágább, pótolhatlan kincsét, mely erőt csak akkor véltünk aktív szolgálatra parancsolandónak, ha a Kárpátoktól Adriáig fog harsogni: »A haza veszélyben forog« – azon erő oly rongyos tartományok megvívására fordíttatik, mely egy fél század lefolyása alatt sem fizetheti meg a nemzetnek a már eddig is hiába ontott drága vért.
A rendelet ugyan csak a határszéleken teljesítendő szolgálatokról szól. De tudjuk már, hogy Tisza Kálmán szava mennyit ér.
Nem-e a 60 milliót is úgy szavaztatták meg a delegációval, hogy az nem szolgáland Bosznia elfoglalására, nem nemzetellenes célok érvényesítésére? Nem-e proklamálták, hogy Bosznia elfoglalása békés úton fog végrehajtatni, és arra már ki van nyerve a porta beleegyezése? Ámítások és csupa ámítások.
Ki lehetne oly elfogult, hogy hihetne még Tisza Kálmán ígéretének? A honvédek túl fogják lépni a határt, úgy, mint a közös hadsereg kiegészítő része. Talán éppen azon granicsárok egyikének fővezérlete alatt, kik a magyar faj esküdt ellenségei.
Folyni fog a magyar vér, eret vágnak a nemzeten, hogy szabadságszeretete és önállóságának büszke érzete ne okozzon többé neki vértódulásokat. Oly olcsó lett a magyar ember élete, mint a lopott jószág tolvaj kezekben.
A reakció könnyű győzelmet remél arathatni ezen kiaszott, népességében megfogyott ország fölött.
Csalatkozni fog. Annyi erő mindig fog e nemzetben maradni, hogy ha másképp nem, dicsőségben meg tudjon halni a reakció elleni harcában. De azon csatában nemcsak a magyar nemzet fog elvérezni, az könnyen lehet egyúttal az Osztrák–Magyar Monarchia végórája.
