53. sz., szeptember 29. SZEGED, SZEPT. 28.
53. sz., szeptember 29.
SZEGED, SZEPT. 28.
SZEGED, SZEPT. 28.
A svédeknek van egy szép legendájuk az üdvözítő hét sebéről, melyeknek mindegyike megszólalt a keresztfán éjfélkor a tizenkettedik órában különféle nyelven.
Itt is elkondult a tizenkettedik óra!
A haza testén ütött sebek megszólalnak ma.
De ne szólaljanak meg különféle nyelven.
Ne zavarjuk össze mindazt, ami eszünkbe jön ma, ami fáj ma, amint tegnap fájt és holnap is fájni fog.
Ne beszéljenek most a haza testén ütött vérző sebek szabadon arról, amit a fájdalom sugall, ne legyen szó most azokról a gyógyfüvekről, melyek azokat talán behegesztenék. Hosszú sor az. Évtizedek panasza fogja azokat elősorolni, s századok enyhítő, gondos keze fogja csak elsimíthatni.
Rosszakaratú kuruzslók állnak mögöttünk és sarlatánok… Ezeknek ne mutassa ütőerét a nemzet, s ha feléjük nyújtja is kezét – csupán azért tegye, hogy arcul üsse őket vele.
Minden seb panasza egy közös kiáltásba gyűljön: hogy mindenekelőtt vegyék le a nemzet testét a keresztfáról: szüntessék be mindenekelőtt a szerencsétlen boszniai és hercegovinai háborút.
Azután pedig távolítsuk el a kuruzslókat és a sarlatánokat.
S ekkor beszélhetünk majd csak a sebek gyógyításáról.
Ezzel – azok után, amiket tegnapi cikkünkben mondottunk – önkényt ki van jelölve azon fontos föladat, mely a mai fővárosi népgyűlésre vár.
Megfélemlíteni a bécsi kamarilla kezét.
Hátha megzsibbad!
Megtapintani a kamarillával egy kézre dolgozó államférfi testén azt a helyet, ahol a szív van, mely felénk vonta őt valaha. Hátha átmelegszik ott az az elhidegült, az a megállított húsdarab e tapintástól, s újra elkezd dobogni értünk!
Egyszóval véget kell vetni a keleti politika mai irányának s legrosszabb esetben pressziót kell gyakorolni az országgyűlésre, hogy tegye félre a személyes összeköttetést és a pártállást, s nyilatkoztassa ki, hogy a hadsereg visszahívását követeli.
S ha ezt kimondja az országgyűlés – kettőt mond ki.
Megpecsételi a Tisza-kabinet bukását is.
Jól tudjuk, hogy az országgyűlés nem fogja ezt tenni. Nem azért, mintha nem lenne elég bátorsága opponálni akár a bécsi kamarillának, akár Andrássynak. A mameluknak az a természete, hogy a hatalomtól nem fél, ha messze esik. De igenis nem fog merni semmit tenni az országgyűlés Tiszáék ellen.
Márpedig e tényezők közül bármelyikkel szembeszállni annyit tesz, mint Tiszát megbuktatni. A kamarilla, Andrássy és Tisza olyan szentháromság, olyan három dogma, melyek közül, ha az egyik rossz, rossz a többi kettő is.
A mai népgyűlés eredménye tehát előreláthatólag nem az lesz, hogy Andrássyt, Tiszát és a keleti politikát kompromittálják a fejedelem és a világ előtt, mint az tervezve van, hanem a többség fogja kompromittálni magát és az országgyűlést a nemzet előtt.
Ez lesz szerintünk a mai népgyűlés eredménye.
S ez sem utolsó eredmény.
Legalább meg fogjuk tudni, milyen parlamentünk van.
S az is jó lehet még valamire!
