78. sz., október 29. SZEGED, OKT. 28.
78. sz., október 29.
SZEGED, OKT. 28.
SZEGED, OKT. 28.
Az osztrákok fölülmúlnak férfiasságban. Ez a léha nép, mely az alkotmányhoz csak úgy per sundám-bundám jutott valahogy, jobban tud azzal élni, mint mi, akik azzal szerettünk dicsekedni, hogy az alkotmányhoz hozzá vagyunk nőve.
Az osztrák válság még folyton tart. A De Pretis-kabinet úgy lebeg a levegőben, mint a Mohamed koporsója. Az osztrák föld visszataszító erővel löki azt minduntalan vissza a magasba. Az osztrák parlamentáris pártok olyan tömören állnak az annexionális politikával szemben, mintha egy szál ember volnának. A De Pretis politikáját senki, de senki sem fogadja el, – míg itt, Magyarországon a mamelukok hada szervezett tömegekben ordít éljent a politika embereinek, kik, mikor a politikát keresztülvitték, államcsínyt követtek el.
Nagyon természetes dolog, hogy az osztrák frakciók és Herbst úr úgynevezett »machivellismusá«-nak ellenállási sikere nagyban függ a magyar országgyűlés magatartásától.
S szégyenpír futhatja el mindnyájunk arcát, ha meg kell gondolnunk, hogy ezúttal – talán először, mióta a történelem emlékszik – mint fekélyes testrész, mi magyarok leszünk gátjai annak, hogy Ausztria népei szuverenitási jogukat gyakorolhassák.
Ausztria ellenállási ereje nyomban megbénul, mihelyt a magyar országgyűlés, a magyar kormány ezirányban előterjesztéseit tudomásul fogja venni, ami a fölirati vitánál mindjárt meg fog történni, hacsak valami jó nemtő föl nem rázza azokat, kiket a magyar ideiglenes kormányelnök már eddig is magával angazsírozott, egy, a Jóisten mondhatná meg, hol végződő útra, szövetséges társakul.
Az osztrák taktika az általános elégedetlenséggel szemben ugyanaz, ami a magyar. A delegációk útján kívánnak elbánni a törvényhozó testületekkel, illetve a népekkel. Látszik, hogy egy kézben kovácsoltatnak e tervek, átlátszó üvegből. Andrássy fog kilépni a fórumra, ki mint egy bájait elhullatott vén, kokett hölgy, elég hiú arra, hogy még egyszer megpróbálja szétszéledt udvarlóit visszahódítani. Ki tudja, hátha a régi lábikrák mutogatása, ügyes megvilágítás mellett; most is nagy szenzációt fog kelteni.
Ha nem sikerülne a delegációkat megszelídíteni, az esetben már ki is van találva a módus, mely mellett az annexió kecskéje is jóllakhat, s az alkotmány káposztája is megmaradhat, s ez egy parlamenten kívülálló minisztérium lenne, melynek élén, hír szerint, Taaffe gróf fogna állani, ki csupa cseh államférfiakat(!) boldogítana tárcákkal.
A birodalmi tanács fölosztásáról s több mindenféle rendkívüli intézkedésekről is rebesgetnek, ami világosan mutatja, hogy Ausztriában is éppúgy, mint Magyarországon, az okkupácionális politika erőszakos keresztülvitele által kivétetett a talapzat a kormányok lábai alól, melyen az alkotmányos követelményekkel szemben megállhassanak.
Ausztriában jelenleg nincs minisztérium, nincs párt, nincs parlament, csak Herbst van és a káosz: Magyarországon ellenben van ugyan parlament, de e parlamentben magában van bent a káosz.
Hogy Ausztriában mire készülnek az intéző körök, az immár nyilvánvalóvá kezd lenni, ott az alkotmány lényegszerűségének fönntartása csak addig céloztatik, míg az az intéző körök akaratának superál; – azonkívül aztán könnyen elbánnak vele.
Magyarország ellen is bizonyára van már készülőben valami ilyenforma »rendszabály« azon esetre, ha a parlament Tisza ellen fog szavazni. Hogy mi az, még nem lehet tudni. Mivelünk nem olyan őszinték, mint az osztrákokkal.
De hogy nem fognak visszarettenni semmitől, csakhogy az annexió politikája keresztülvitessék, az kétséget nem szenved.
Úgy képzelik, hogy az alkotmány olyan, mint a bunda, amellyel ők ruházták föl a népeket, s ha nekik tetszik, módosíthatják azt kisebbre, nagyobbra, szétszedhetik, a szőrét borotválhatják, vagy pedig elvethetik egészen tetszés szerint.
És az meglehet, hogy úgy is van az osztrákokkal szemben.
De a magyarnak alkotmánya, az is olyan, mint a bunda, olyan akkor, mint az oroszlán bundája, mely hozzá van nőve a bőréhez, melyet ha el akarnak tőle venni, elevenen kell tőle elvenni.
Márpedig ez a nemes vadállat szelíd, mert fejedelmi, türelmes, mert lomha, de ha egyszer indulatba hozzák, hatalmas és irtóztató, szétrugja a neki készített ketrecet könnyedén, s darabokra marcangolja a vele incselkedő komédiásokat.
