46.sz., február 22.
46.sz., február 22.
Azt tudja az ország, hogy Zsedényi rendkívül takarékos egy ember volt.
Azt mondják, hogy takarékos volt privát háztartásában is. Nem tudom. Ez nem is tartozik ide. Annyi igaz, hogy luxusadót nem fizetett. Az is igaz, hogy a Zsedényi susztera és szabója éhenhalhatott. Egyetlen egy luxuscikket fogyasztott: hajfestéket.
Hanem ami országos takarékosságát illeti, ehhez a hírnévhez nagyon olcsón jutott.
Voltak az öregúrnak bogarai, hogy ezt, meg amazt nem szavazza meg.
Ilyen volt a bécsi kiállításban való részvételre a magyar budget-ben fölvett összeg; a zeneakadémia, a mintarajztanoda stb.
Az ilyen bogarak mellett aztán kardoskodott erősen. Más helyen megszavazta szó nélkül a milliókat.
S ha aztán deficit volt, ha rossz pénzügyi helyzetünkről beszéltünk, önérzettel mondá:
Lám, mondtam én mindig! Nem kellett volna annyi költséget megszavazni. Most lássák, hogy vagyunk!
Az öregúrnak kora előjogánál fogva szabad volt így kitörni.
De igaza nem volt, mert a krajcárokban takarékoskodott, de a milliókat megszavazta. Trefortnak egyetemi építkezéseit számtalanszor megtámadta, de a bécsi közgazdasági kiegyezést nemcsak megszavazta, hanem védelmezte is.
Azért vannak érdemei a pénzügyek körül.
*
Volt Zsedényinek »egy« kalapja, melyhez hasonló nem létezett. Egyszer valaki megszólítja: »Ugyan kedves bátyám, hogy járhat ilyen kalappal?« Zsedényi azt felelte: »Miért ne járhatnék? Hisz engem itt úgyis mindenki ismer.«
Egyszer ugyanez a valaki találkozik Zsedényivel Párizsban, s megint az a kalap van a fején. »Hát itt is ezzel a kalappal jár, urambátyám?« Zsedényi mosolyog: »Hát mért ne járnék, mikor engem itt senki sem ismer?«
*
A pénzügyi bizottság legutóbbi tárgyalásain Zsedényi mint elnök eleinte nehányszor megjelent, noha már nagyon beteg volt, s orvosai megtiltották neki, hogy a tárgyalásokra elmenjen. Zsedényi mégis elment, mert fontos dolgok voltak napirenden. Látszott rajta a betegség. Összeesett, kedélye nyomott volt, s többször epésen kitört s régi szokásait követve, mindenben akadékoskodott. Egy ízben a honvédelmi minisztérium egyik nyugdíjtételénél haragosan kiáltotta: »Ez sok!« Szende Béla igyekezett kapacitálni az öregurat, s előhozta, hogy a nyugdíjasoknak joguk van a nyugdíjakhoz, s azokat ki is kell fizetni.
Zsedényi epésen mordult Szendére: »Hát azok közül a nyugdíjasok közül senki sem hal meg?«
A bizottság több tagja sajátszerű benyomást érzett e szavakra. S előérzetük beteljesült. Zsedényire, ki azért haragudott, mivel mások nem halnak meg, a halál már akkor rátette kezét.
*
A honvédfőparancsnok mellé egy adlátusi állomás rendszeresítését javasolta 1876-ban a honvédelmi miniszter.
Zsedényi sehogy sem akarta megszavazni. Új állomást ő nem teremt.
A pénzügyi bizottság több tagja azonban meg akarta szavazni.
Zsedényi, mikor látta, hogy a kérdés föltevése elől nem térhet ki, így tette azt föl: »Azok, akik azt hiszik, hogy van miből megszavazni, álljanak föl!«
Azért a tétel megszavaztatott. Az 1876. évi 30 milliónyi deficitből kitelt.
*
A pénzügyi bizottságnak egyik fiatalabbik tagját, mikor beválasztották a bizottságba, Lukács Bélát így buzdította Zsedényi:
Aztán öcsém, jól viseld magad… és ne szavazz mindig a kormánnyal!
Mikor aztán Lukács Béla néhány törlési indítványt tett, melyek nem fogadtattak el, Zsedényi így vigasztalta:
Mindnyájan mamelukok, hanem te mégis a kisebbek fajához tartozol.
