A REIZNER-ÜGY A FEGYELMI BIZOTTSÁG ELŐTT
A REIZNER-ÜGY A FEGYELMI BIZOTTSÁG ELŐTT
Már kilenc órakor ott voltak a bizottsági tagok mindnyájan, a főispán, az ősz Vadász Manó, Muskó Sándor, Brüll póttag és Magyar. Csupán Fodor István hiányzott a hosszú zöld asztalnál, hol még Novák ügyész, Rosenberg vizsgálóbíró és a bizottság jegyzője, Vas foglalt helyet.
A főispán a szabályzat értelmében Brüll póttaggal pótolta a hiányzó Fodort, s elkezdődött a tárgyalás.
Komor ünnepélyesség ült az arcokon. Magán a főispánon is látszott a megilletődés a szigor mellett. Úgy érezte magát, mint Tell, kinek a saját fia fején kell megcélozni az almát.
Csak Muskó ült hidegen magas fekete bőrszékén és a ceruzáját faragta hegyesre… Vajon, kinek irányozza a hegyét?
Rosenberg Izsó volt az előadó. Egy nagy csomag akta kéklett előtte; volt legalább akkora halom, mint a »Kubinyi contra Darvas«. Ez az úgynevezett »Reizner-ügy«.
Lassú vontatott hangon vázolá Rosenberg, miként keletkezett a Reizner-ügy, miként nőtt mint a hógomoly, mindig nagyobbra, egészen addig a stádiumig, míg a közigazgatási bizottság elé került, hol ő bízatott meg a vizsgálattal.
Aztán fölbontá a percsomót s hozzáfogott a jegyzőkönyvek fölolvasásához. Ekkorára megérkezett Fodor is, s Muskó mellett foglalt helyet. Én úgy képzeltem magamban, hogy ez a baloldal.
Tíz órától tizenkettőig tartott a vallomások fölolvasása, a Kalmár vádja, a Reizner védelme, a terhelő és a »koca« tanúk különböző értékű vallomásai. A tanúvallomások legnagyobb része a J-inek kiszolgáltatott élelmicikkek körül forgott. Ez élelmicikkek értéke summa-summárum 25 frt. Két fontos részlet magasodik itt ki azokon kívül, miket lapunk közönsége már ismer. Egyik a Reizner védelméből az, hogy azért szolgáltatta ki az élelmicikkeket ipjának a bizottság hozzájárulása nélkül, mert annak álszeméremből nehéz lett volna elfogadnia a szükséges élelmet nyilvánosan, a másik Kalmár vallomásából az, hogy a Reizner elnöksége alatt álló élelmezési bizottságnak nem volt semminemű szabályzata az élelem kiosztására vonatkozólag. Még ehhez hozzájárul azon körülmény is, hogy Reizner az összes ellenkező vallomások ellenében az iratcsomóhoz csatolt községi bizonyítványokkal igazolja, miszerint a vidékre is küldetett élelem.
A vizsgálatot Rosenberg kitűnő pártatlansággal vezette, és oly kiterjeszkedőleg, hogy a legparányibb nyomot sem engedte át útvesztőnek.
Fölolvasása alatt, mely némely helyeken láthatólag élénkebb, nyomatékosabb lett, szinte megelevenedni látszék az egész »Oroszlány kávéház«. Alakról-alakra megjelentek az ottani stammgastok, hogy vallomásokat tegyenek ezen »kávéházi kriminális«-ban. Mint az ős Nibelungok kardjainak csattogása, úgy pergett le vallomásuk a Rosenberg ajkain. Szinte rá lehetett ismerni az asztalokra is. (Hiába, mégis legtöbbet ér a belső hosszú asztal! Ott az igazi politika!)
A »mondják«, »úgy hallottam« nagy szerepet játszik e két aktában, melyekben néhol a rózsaszínű humor is fölcsillan.
Komikus például annak a hordó zsírnak eltűnése, mely a városház folyosóin várt gazdára. A vallomásokból nem tűnik ki, hogy ki vitte el a hordót, de az meg nagyon kitűnik, hogy nincs ott a folyosón. A harmadik vád pedig, mely a ruhakiosztás visszaélését is nyakába sózná Reiznernek, egyetlen figyelmet érdemlő szóban sem talál támogatást.
A bírák a legnagyobb figyelemmel hallgatták végig a jegyzőkönyveket. Elég tanulságot és gondolkozni valót vetettek azok fölszínre. Vadász és Muskó szorgalmasan jegyezett. Magyar nyugalmasan szítta szivarát, hol gyengén, szelíden, hol pedig nagy füstmacskákat eregetve, amint a tényálladék egy-egy új vallomás folytán vagy erre vagy arra billent.
Végre az utolsó jegyzőkönyv szavai is elhangzottak, s a Novák főügyész indítványa következett.
Novák ügyesen gruppírozva a vallomásokat, három részre osztja föl a Reizner-ügyet, a ruhakiosztási, a zsír-elviteli és az élelmicikk-kiosztási visszaélésekre. A két első vádat a tanúk zűrzavaros és semmitmondó állításait csoportosítva, merő alaptalanoknak tartja, az utolsó váddal szemben pedig, miután Kalmár beismeri, hogy a kiosztásra vonatkozólag nem volt semmi rendes szabályzat, szinte nem látja megállapíthatónak a hivatali visszaélést, de még a szabálytalanságot sem, minélfogva egyszerűen kéri az ügy megszüntetését és Reizner fölmentését.
A fegyelmi bizottság tagjai erre visszavonulnak, s félórai tanácskozás után, melyben élénk vita merült föl afölött, Brüll van-e jogosítva szavazni, ki Fodor helyettesének nyilváníttatott, vagy pedig maga az időközben megérkezett Fodor, végre Fodor István hozzájáruló szavazata mellett kihirdetik a határozatot.
A határozat az: Reizner ügye, mivel tényálladéka olyan vád körül forog, mely a büntető törvényszék hatáskörébe tartozik, mint nem illetékes helyről, a közigazgatási bizottságtól áttétetik a fenyítő törvényszékhez. Egyúttal kimondatik Reizner hivatalától való fölfüggesztése is.
Novák főügyész nem jelentett be föllebbezést a három marasztaló szavazattal kimondott végzés ellenében.
