JÓKAI SZEGEDEN
JÓKAI SZEGEDEN
Nagy regényírónk végre meglátogatta Szegedet. A tegnap déli vonattal jött, s mindjárt délután megnézte csolnakon a vasúti töltési munkálatokat.
Mikor a csolnak végigsuhant a rókusvárosi romok és düledékek közt, Jókai arcán a meghatottság látszott.
Ilyen nagy pusztulásról fogalmam sem volt.
Szebben van már ez leírva mondám – a »Kárpáthy Zoltán«-ban és az »Új földesúr«-ban.
Ellenkezőleg; csúnyább pusztulás ez a leírottnál, s éppen ezért sokkal szebb.
Midőn a csónak a vasúti hírhedt új töltés mellett járt, a szádfalon túl az éppen akkor kerekedett szélben ölnyi hullámokat hányt az ár. Jókai csodálkozva jegyezte meg, hogy a Balatonon még a legnagyobb viharban sincs ilyen hullámverés.
A töltési munkálatokkal meg volt elégedve, amit egy kormánypárti képviselőnél, aki még azonfölül Tisza Kálmánnak személyes barátja, nem lehet rossznéven venni. Visszafelé jövet, mintegy három perc alatt, lerajzolta albumába az Illovay-féle malmot.
Az Illovay-féle malom leginkább ragadta meg figyelmét.
Ha jó kép lesz szólt az első egy-két odavetett vonásnál , hazaviszem a Róza leányomnak, ha ellenben nem sikerül, jó lesz a képeslapomba, a »Népvilágba«.
Mivel azonban Jókai ügyes rajzoló (valamikor festőnek készült), olyan szépen oda teremtette a regényes düledéket a papírra, hogy bármely művésznek tisztességére válnék. A szomorú malom minden legkisebb részlete is híven kidomborodik a képen, mellyel hihetőleg nemsokára találkozni fognak a »Népvilág« olvasói.
Estefelé megnézte a többi látnivalókat, a töltéseket, a szivattyúzást. Leginkább a vasúthoz vezető töltésen levő barakkok érdekelték:
Ezek itt nagyon rossz helyre vannak építve mondá Tisza Lajos.
Nem is érdemli meg az ilyen tákolmány, hogy jobb kilátás legyen belőle ha úgy sincs belőle semmilyen kilátás (t. i. a barakk-házaknak nincsenek ablakai).
Nagyjában a következőket jegyezte meg állapotainkra vonatkozólag Tiszának. Szeged ma sokkal kevesebb a semminél. Mert ha csak semmi volna, legalább nyomban lehetne építkezni.
Majd ismét így szólt a királyi biztosnak:
Ne sokat törődj a házakkal, hadd legyenek a házak alacsonyak, szerények és kevésbé díszesek, csak a töltések legyenek magasak és erősek.
Az estét Jókai a »Hétválasztó« egyik szobájában tölté, hol a biztosi tanács tagjai közül is többen környezték (kikkel Jókai, mellesleg legyen mondva, nincs megelégedve). A vacsoránál Komjáthy Béla orsz. képviselő mondott rá toasztot.
Ma korán reggel a királyi biztos és tanácsosainak kíséretében az Öthalomra rándult ki a nagy író, de nem találta a helyet érdekesnek, talán azért mint mondá , mert ott egy tudós (Varázséji) mutogatta a tájékot.
Ebédre Tisza Lajos hívta meg: de nem fogadta el meghívását.
Szívesebben ebédelek a fiúkkal mondá , mert félháromkor úgyis indulnom kell.
Ebéd alatt, mely három egyszerű ételből, gyümölcsből s italnak az általa oly szépen megírt »Chateau Palugyai«-ból és Gieshübli vízből állott, derültebb kedélyhangulatba jött, mert Jókait kevés beszédű, komoly embernek lehet mondani, ki amily bőkezű szellemével, amikor ír, éppen olyan zsugori azzal, ha beszél.
Különösen a halpaprikás bájolta el; mégiscsak megérdemli ez a Szeged, hogy nagy város legyen, ha így lehet itt enni hétköznap.
Ebéd után véletlenül megindult orromból a vér.
Ugyan mennyibe kerülhet ebből a vérből, öcsém, egy liter? kérdé tréfásan.
Két óra után kikísértük az indóházba, hol már az öreg Keméndy bácsi várta a podgyászával.
Milyen szép dolog mameluknak lenni mondom Jókainak , rendőr kíséri mindenütt, mint a cárokat.
Az ilyen városban kevés annak a haszna, hol csak úgy esik lopás, ha maga a rendőr a tolvaj tréfálódzék Jókai.
Körben álltunk az indóház udvarán, hol lassanként egész udvar képződött Jókai körül. A közönség özönlött, hacsak távolról is látni Európa egyik legnagyobb és legszeretettebb emberének arcvonásait.
Hogy a kíváncsi szemektől és a tolakodóktól megkímélve legyen, figyelmeztettem, hogy a vonat még soká nem indul, jó lenne talán, ha benn az ebédlőben leülnénk, legalább nem fárad ki az álldogálásban.
Jókai mosolyogva veté ellen:
Még majd azt hinné a közönség, ha bemennék, hogy én önökkel rossz lábon állok.
A vonat elindulta előtt, miután megváltotta első osztályú jegyét (dacára, hogy ingyen jeggyel is utazhatna), Keméndy bácsit megkérte, hogy vegyen neki az útra egy-két újságot.
Meg is hozta az öregúr a »Lloydot« és az »Egyetértés«-t. A »Pester Lloydot« átvette tőle Jókai, hanem az »Egyetértés«-hez hozzá nem nyúlt.
Azt neked testálom mondá ; ilyenért nem adok pénzt. Mert hát engem eleget szidnak ingyen is.
