LUKÁCS GYÖRGY
LUKÁCS GYÖRGY
szegedi kormánybiztos
Lukács György 61 éves, de legalább úgy néz ki, mintha 97 éves lenne. Tisza Kálmán nemrég azt mondta a parlamentben éppen Lukács kormánybiztosra célozva, hogy ő már 61 évvel is látott nagy dolgokat elkövetni.
Az meglehet. Lukács György miatt azonban bízvást behúnyva tarthatta egész életében excellenciás szemeit, mert Lukács György már 10 éves korában is túl volt a hatvanegy éven.
*
Lukács György arca olyan alakú, mint egy körte. S ha az emberiség elmondhatja, hogy egy alma miatt lett szerencsétlen, Szeged egy körte miatt lett az.
Homloka magas, de csak a hajdeficit tette azzá. A feje búbján egy nagy dudorodás van, egy töltés alakú kidomborodás fut végig.
Tisza Kálmán valószínűleg ebből eszelte ki, hogy akinek a fején is ilyen gát van, az lesz a legkülönb ember a szegedi gáton.
Mert hogy mi más incidens folytán küldte Szegedre komisszárusnak, a nyomozó történelem soha sem fogja kisüthetni.
*
Lukács György helyettes államtitkárnak három nevezetes dolgára fogunk Szegeden emlékezni.
Hogy igen édesdeden és igen sokat alszik. (Tehát jó lelkiismerete van.)
Hogy igen jó étvággyal bír (tehát még nem is olyan öreg), s hogy igen jól van mindenről értesülve.
Erről őfelsége a király is meggyőződhetett.
Lukács kormánybiztos szerepe tulajdonképpen ott kezdődött, mikor Herrich kezdett szerepelni. Ők ketten egészítik ki egymást, azzal a különbséggel, hogy Magyarországra nézve sokkal jobb lenne, ha Herrich lenne belügyminiszteri tanácsos, s Lukács a közlekedésügyi, dacára, hogy Herrich sokkal jobban érti a maga szakmáját, mint Lukács Györgyét, Lukács György pedig éppen annyira nem érti a Herrich szakmáját, hogy talán még magáét is jobban.
Hanem hát vannak esetek, amikor még az is baj, ha az ember túlságosan érti a maga dolgát.
*
Ha Lukácsra nem lehet is ráfogni a lángelmét, az az egy azonban bizonyos, hogy gondos stiliszta.
Ittléte alatt folyton egy plakátot fogalmazott a néphez, de hát ezen irodalmi remek sehogy sem akart sikerülni. Megírta kétszer, meg összetépte. Valami nagyon szépet akart. Végre is Herrich figyelmeztette:
Vigyázz, Gyurka! Még egyszer nyakadon vész az a plakát. Eltalálja borítani a víz a várost, s nem lesz hova kiragasztani.
Ekkor aztán megjelent a plakát utolsó fogalmazványa. Már csak legyen mégis valami kézzelfogható jele, hogy ő valamikor kormánybiztos volt.
Hanem az igaz, hogy nagyszerű is volt.
Egész Szeged úgy megijedt a stílusától, hogy nyomban kihurcolkodott.
Bakaynak azonban annyira megtetszett, hogy a posthumus makulatúrákat is elvitte és fölolvasta a »ház«-nak.
...................
De már most nem dicsérem tovább. Az a két Tisza dolga.
