185. sz. augusztus 19. SZEGED, AUGUSZTUS 18
185. sz. augusztus 19.
SZEGED, AUGUSZTUS 18
SZEGED, AUGUSZTUS 18
Ferenc József visszaállítá a magyar alkotmányt, esküt tett reá és esküjéhez hű volt minden tettével.
Még ilyen magyar király születésnapját ünnepelhetjük, addig a magyar alkotmányosság is élni fog.
Örülni mégsem tudunk. Az alkotmányos éra óta az ország gyengült erőben, tekintélyben, vagyonban. A szív hűségét az aggodalmakkal egyesítve tekintünk tehát a trón felé ez ünnepélyes napon, mely a válságok napja is.
Andrássy bukása kétségtelen már. De az általa teremtett rossz politika nem bukhatott meg vele. Az okkupációt már nem lehet nem történtté tenni most, azt már folytatni kell, akárki üljön is Andrássy helyére.
Itthon maradt Tisza, s benne az Andrássy politika filiáléja. Itt a szabadelvű párt azon elemei, kik a régi Deák-pártból kerültek ki, csak azért követték tüskön-bokron keresztül Tiszát, mert Andrássyban bíztak. Most, hogy Andrássy megy, Tisza állása is meginog, s bármely elkeseredetten is fog küzdeni, bukása elkerülhetetlen.
Mi fog történni? Ki tudja? A mostani viszonyok csak rombolásra alkalmasak, alkotásra nem. A mostani parlament csak zavarni tudja a helyzetet, tisztázni nem. A pártválság tehát elmaradhatatlan. – Párttöredékek ideig-óráig tartó szövetségére, személyes klikkek alakulására, s ideiglenes átmeneti kormányra lehet csak kilátásunk. – 1874 óta a kényszerhelyzetek kormánya uralkodott egész máig. Most pedig a lehetetlenségek kormányai fognak majd következni, lejárt emberek, lejárt pártokkal, eszmék nélkül, egymással meghasonolva, tanácstalanul. Ez a közel jövő képe. Túl rajta Magyarország sírja látszik csak.
Mily szomorú kilátás egy születésnapon.
Az isten éltesse fölséges királyunkat! – de a haza nagyon beteg.
Szegednek nemcsak királya I. Ferenc József, de a legnagyobb jóltevője is.
Itt járt királyi lábnyomain virág fakadt a szomorú pusztaságban.
Egyetlen kegyes szavával föltámasztá Szegedet sírjából.
Azóta él, lélekzik és remél…
A király tanácsosai azonban, kik az igének testté változtatásával lettek megbízva, nem vették a szót komolyan, olyan igazán, amint mondva volt, amint az érezve volt.
S mi méltán felsóhajthatunk ez ünnepen:
Az isten éltesse fölségedet, – de Szeged még nagyon beteg.
