262. sz. november 20. A BOSNYÁK TÖRVÉNY
262. sz. november 20.
A BOSNYÁK TÖRVÉNY
A BOSNYÁK TÖRVÉNY
Kemény tusa volt, de mégis a kormánypárt, a Tisza Kálmán győzelmével végződött. Nincs köszönet a miniszterelnök diadalában. Mi nem köszönhetjük meg, de még a mindennel megelégedett bérenc sajtó sem, mert a Bosznia és Hercegovina közigazgatásáról szóló törvényjavaslat nemsokára mint törvény, alkotmányunk egyik sarkalatos elvét ingatja meg olyképp, hogy ezentúl csak félve, remegve nézhetjük azt a megrengetett alkotmányt mely hasonló rázkódtatásból aligha képes még csak egyet is kiállani.
No, de Tisza Kálmánnak sem igen telhetik öröme a nemzetre erőltetett e legújabb vívmányában. Pyrrhusi győzelem volt az övé, még egy ilyen, és el van veszve. Tizenkilenc szavazat mentette meg a bosnyák törvényt és ezzel Tisza Kálmánt a bukástól. Tizenkilenc szavazat, s azok közül 16 pénzügyi előnyökkel kecsegtetett horvát képviselőé, 8 miniszteré és 2 államtitkáré. E köteles vótumok híja untig elég lett volna a viszony megfordítására, a nemzet diadalára.
Különben vigasztal a tudat, hogy ettől már nem messze vagyunk. Ez alkalommal 85 kormánypárti képviselő maradt távol a szavazásról, jóllehet tűzzel-vassal citálták be Tiszáék híveiket. Legközelebb könnyen távol maradhat 102, vagyis tizenkilenccel több, és akkor majd csak az elnök szava menti meg Tiszta Kálmánt a kimúlástól. Ő ezzel is be fogja érni, neki nem kell már, úgy látszik, a többség se, csak az egzisztálhatás legsoványabb föltétele, a Bécsben kedves törvényeknek a nemzetre való erőszakolása.
Bizony a bosnyák törvényjavaslat elfogadása alkalmából nagyon ráillik Tiszára az az örök, bár kopott, igazság, hogy akit az isten büntetni akar, annak előbb az eszét veszi el. Valóságos esztelenség volt fölfelé, Bécs felé ily vastag szemérmetlenségre vállalkozni. Bécsben kevesebbel is megelégedtek volna, mint amire Tisza Kálmán vállalkozott, sőt a bosnyák törvényjavaslat erőltetése teljesen fölösleges volt ily áron. Az ár végtelenül nagy még Tisza Kálmánnak is. Egészen lehetetlenné vált lefelé. Ami kis népszerűsége, igazabban vett bizalma volt még ezideig, azt mind föltette most egy kártyára és el is vesztette szerencsésen. Ez a hazárd játék elkerülhetetlen átka.
Azt hisszük, mainapság Tisza Kálmán maga sem sokat tart már hatalmának szilárdsága felől, mellyel eddig oly fönnen hivalkodott, avagy hivalkodtak helyette beszélő gépei. Oly lejtőn áll, melyen már csak lefelé haladhat, de fölfelé semmiképpen, bármily erőltetés árán sem. A nagyhatalmú Pester Lloyd is levette róla a kezét. Még most csak úgy félhangon mondja neki, hogy »kiszolgált« és takargatja keserű mondását »ha úgy, meg amúgy«-féle kétes értékű cukros ostyába. Hanem ez már csak nyújtása a nyilvánossá lett betegségnek és válogatása a különféle gyógyszereknek. Egyik sem fog használni. Contra vim mortis, non est medicamen in hortis. A nemzet türelme kifogyott és a nemzet képviselői, bármily hosszú ideig és bármily bűnös közönyösséggel húzták is eddig a Tisza Kálmán igáját, bizonnyal fölébrednek nem sok idő múlva arra a tudatra, hogy nagyon kell sietni az új éra teremtésével, ha az ország bajait is nem akarjuk gyógyíthatlanná tenni.
