40. sz., február 19. SZEGED, FEBRUÁR 18.
40. sz., február 19.
SZEGED, FEBRUÁR 18.
SZEGED, FEBRUÁR 18.
Elejétől fogva százszor hangsúlyoztuk minden alkalommal, hogy Szeged újjáalkotásának kérdését úgy is, mint kiváló helyi ügyünket, úgy is, mint fontos nemzeti érdeket fölébe helyezünk[!] minden képzelhető melléktekintetnek. Ahol a kérdés bármelyik, kisebb vagy nagyobb, jelentéktelenebb vagy jelentősebb részletéről van szó, ott – akárhányszor bebizonyítottuk – elnémul bennünk a pártemberek szava, ott pusztán szegediek és magyar emberek vagyunk.
Ha kinek ezt tagadni tetszik, arra nem adunk semmit. Valamint hogy nem fogadunk el szépítő magyarázatot sem a Szeged rekonstrukciójára hivatott királyi biztosság hivatalos közegeitől, sem pedig az ezek szavát gyakorta átvevő laptól. Mi tudjuk, látjuk, tisztában vagyunk vele, hogy mit és miként végez a királyi biztosság, és e teljesen megbízható tudomásunkhoz képest mondjuk el nézeteinket és kifogásainkat ma is, holnap is.
Nem tartozik ránk, hogy a másik helyi lap milyen forrásból meríti az ő – maga által mindig csalhatatlannak árult – híreit, az sem, minő véleménnyel van a saját értesüléséről. Felőlünk hirdetheti azokat szenteknek, jóknak, egyedül üdvözítőknek. Egyetlen egyszer sem jutott még eszünkbe, hogy Tamásai legyünk, hogy Tamásokat neveljünk az ő hitének, vagy tán helyesebben: az ő szavának. Semmi gondunk rá, mennyibe veszi laptársunk, mennyibe a közönsége azt, amit beavatott emberek mondanak el neki hivatalból. Hanem viszont engedje meg a tisztelt laptárs, hogy mi meg a saját közönségünknek, Szeged polgárainak, akik szavunkra hallgatnak, csak a magunk legsajátabb nyelvén beszéljünk. Hogy beszéljünk őszintén, nyíltan, legjobb meggyőződésünk szerint.
No, hogy ezt tesszük-e, annak megbírálását nem bíztuk senki másra, mint a közönségre, mely legjobb hitét adja a mi legjobb hitünkért.
Amit tegnap mondtunk, azt ismételjük ma is. A királyi biztosság, főleg pedig a műszaki osztály, elkésett munkájával. Nincs az ellen érv. Maga a tény, hogy húsz nappal a katasztrófa évfordulója előtt egyetlen egy ember sem tudja még, vajon az ő telke csakugyan övé-e, elég sajnosan igazolja az elkésést.
A késedelem tehát, azt hisszük, kézzel fogható. És csak azt a további kérdést kéne már most megvitatni, emberi erővel lehetett volna-e a műszaki munkálatokat hamarabb elvégezni. Igenis, lehetett volna. Ez rá a válaszunk nekünk is, de hozzáértő szakembereknek is. Elejétől fogva nagyobb, megfelelőbb munkaerőt kellett volna alkalmazni, főleg pedig helyesebben kellett volna a munkát beosztani. Ha így történik, bizonnyal nem lavírozunk még mindig a városépítés kezdetén innen.
A dolog ily fölfogása késztetett arra, hogy a műszaki osztályt munkái lehető forszírozására buzdítsuk. Sőt késztetett az a meggyőződés is, hogy mostantól kezdve is jóval gyorsabban célt lehet még érni sokszorozott igyekezettel. S ha laptársunk mai vezércikkéből azt szabad kiolvasnunk, hogy a biztosság műszaki osztálya minket lefőzni készül, hogy magánfelek »csak azért is« hamarabb, sokkal hamarabb rendelkezhetnek majd az építkezés felől május elsejénél, – ennek mi örülnénk legjobban, mert egyrészt fölszólalásunk sikereit látnók benne, másrészt pedig az előttünk lebegett cél valósulna meg némileg.
Csak némileg. Mert nem ismételhetjük elégszer, hogy a késedelem tényleg fönnáll. Amihez holnap, holnapután, vagy egy pár hét múlva fognak, mindazon most már túl kellene lennünk, akárhogy tiltakoznak is ez ellen a hivatalos közegek. Itt ma már csak a mulasztások helyrehozásáról lehet szó. Ha ebben serény lesz a királyi biztosság, akkor még igen sokat jóvá tehet; a hólyag fölfúvásának üres példája azonban egy ütet taplót sem ér, ha mindjárt a »Times« szedeti is ki ciceróból.
Öles magyarázgatásnál, hiú mellverésnél és »izzadó fők« ránk citálásánál többre becsüljük az első kijelölt fundust, melyre idején építhet Péter vagy Pál polgártársunk két-három szobás állandó hajlékot.
(A névtelen vezércikk első mondatai a SzN-nak a város újjáépítése időszakára vállalt programjára utalnak: Krk 57. köt. jegyzeteinek bevezetése. – Ezt a programnyilatkozatot – bizonyára Enyedivel egyetértve – MK fogalmazta. Ugyancsak MK-nak az újjáépítés állítólagos késlekedésével kapcsolatos kitételei ismétlődnek meg a következő sorokban: »Amihez holnap, holnapután, vagy egy pár hét múlva fognak, mindazon most már túl kellene lennünk…« V. ö.: Töprengések Krk 57. köt. 83. 1. – E párhuzamosságok önmagukban azonban még nem adnak biztos alapot ahhoz, hogy a cikket teljes bizonyossággal MIK írásának tekintsük.)
