ISKA KISASSZONY • vagy a »kis mameluk szív«
ISKA KISASSZONY •
vagy a »kis mameluk szív«
vagy a »kis mameluk szív«
Ő maga Iska írja magáról, hogy ő »kis mameluk szív«. És meglehet, hogy az, mert hiszen még csak tizenöt, legföljebb tizenhat éves. Addig tudhat mameluk lenni a női szív. De már azontúl forradalmak mozgó fészke az. Egész harminc évig.
Iska pedig tulajdonképpen mégsem lehet mameluk szív, mert ő egy kis költőnő, s versekben, ügyes gondolatokban fejezi ki lelki ragaszkodását, melyet Tisza Kálmán és a szabadelvű párt iránt érez.
Bizony az a picike szív jobb politikát is választhatna ideálnak. Szivárványban fürdő népdalok, melyek egykor szárnyaikra vették Tisza Kálmán nevét, lerázták azt onnan örökre, költők lantjára sem méltó tárgy az, hát még arra, hogy a kis Iska szíve földobogjon érte, hogy volna méltatható?
Az Iska név tulajdonképpen csak olyan írói rövidítés, mert Juliskának híjják a kis tizenhatéves poétát, kinek versét alább fogjuk közölni. És hát az egész politika, valljuk meg az igazat, onnan van, mert a kis Iska még csak az apját szereti: az apja pedig kormánypárti képviselő és kormánybiztos.
Mameluk poéta! No, ez hagyja magát hallani. Ezt már érdemes megcsodálni.
Ez éppen olyan, mint mikor Hugo Viktor hatalmas tollát egy bűnös közkatona védelmére forgatja meg:
Egy ártatlan szív a romlottságot veszi pártfogásba.
Mintha azt kérdeznők egy esztétikustól, hogy mi a legszebb tárgy a világon s ő erre azt felelné lelkesedéssel, hogy a Bakay Nándor orra. –
De lássuk magát a verset, mely egy habarékpárti úrhoz van címezve, s mely véletlenül jutott kezünkbe.
Íme így szólt:
Számon kértek tetteimért?
Minek erre felelet,
Hisz ti e szent szót, Igazság
Bizony meg nem értitek.
Csak beszéltek, bár egyik sem
Érti meg saját magát,
Mert ha értenétek tudom
Egy zászlóhoz állanánk.
Ti beszéltek szabadságról,
Én érette fáradok
S bármit szóljon rám az ármány,
E szent célnál maradok.
Nem mindig a pártoskodás
Volt-e hazánk ellene?
Pártoskodás helyett inkább
Kezet fogni kellene.
S egy szívvel és akarattal.
Nem kérdezve ki nyomán,
Küzdeni, hogy jólét legyen
E sokat gyötrött hazán.
(Cigény, okt. 21)
Minek erre felelet,
Hisz ti e szent szót, Igazság
Bizony meg nem értitek.
Csak beszéltek, bár egyik sem
Érti meg saját magát,
Mert ha értenétek tudom
Egy zászlóhoz állanánk.
Ti beszéltek szabadságról,
Én érette fáradok
S bármit szóljon rám az ármány,
E szent célnál maradok.
Nem mindig a pártoskodás
Volt-e hazánk ellene?
Pártoskodás helyett inkább
Kezet fogni kellene.
S egy szívvel és akarattal.
Nem kérdezve ki nyomán,
Küzdeni, hogy jólét legyen
E sokat gyötrött hazán.
(Cigény, okt. 21)
Ej, ej, kis Iska! Lássa milyen ravasz maga! Hogy belecsempészi a saját érdekeit a politikába!
Maga könnyen lelkesedhetik, ezért a pártért, mert biztos, hogy kormányra fog jutni, ha nem is még a jövő, de az ezutáni farsangon.
Maga nem lehet demokrata – mert maga nemsokára királyné lesz.
De hát nekünk, akik se királynék nem leszünk, se kormányra nem jutunk, engedje meg, hogy tovább is küzdhessünk a mamelukok ellen, a csudálkozhassunk azon, hogy a cigényi kastély ablakából október 21-én a hervadó természetben nem talált lantjához méltóbb tárgyat a mamelukság védelménél.
Nem állítjuk, hogy nem irigyeljük a párttól, mert irigyeljük: de azért mégis olyan ott maga, mintha egy petróleummal teliden tele töltött pohár tetején egy kis rózsaszirom úszkálna ringatózva, mint egy tündérszárny.
A petróleumos pohárnak ékessége lenne a színes rózsa szirma, de azért a pohár mégsem lenne rózsaillatú, hanem petróleum szagú.
