201. sz., augusztus 31. A BIZTOSI TANÁCS FÖLOSZLÁSA
201. sz., augusztus 31.
A BIZTOSI TANÁCS FÖLOSZLÁSA
A BIZTOSI TANÁCS FÖLOSZLÁSA
A biztosi tanács befejezte működését és föloszlik, hátrahagyván maga után a szűkebb körű tanácsot, a még fennmaradt kisebbszerű teendők elintézésére.
A biztosi tanácstól Szeged városa és az ország sokat várt. A nagy várakozások azonban nem voltak teljesen igazoltak, mert a tanács hatáskörét meghatározó törvény olyan, hogy annak keretében állandó emlékű dolgokat véghez vinni nem lehetett. S ennek tulajdonítható legalább részben az, hogy a biztosi tanács önálló működésének nyomai alig látszanak, amiben vagy ahol pedig látszanak, ott a tanács, vagy annak egyes tagja a törvény által kitűzött határt túllépte, azon kívül cselekedett.
Hogy ez így van, az nem a biztosi tanácsnak róható föl hibául. A törvény Tisza Lajost oly hatalommal ruházta föl, hogy mellette a munkában vele osztozóknak csak másodrendű szerep juthatott. A közönség alkotást várt, míg ők csupán közigazgatási teendőkre utaltattak. Pedig Szegednek alkotásra volt szüksége és van még most is.
A biztosi tanács tehát nem is volt »tanács« a szó szoros értelmében, mert véleményét csak akkor kérte ki a királyi biztos, amikor már tanácsra nem volt szüksége: ő tanács nélkül hozta meg határozatait. Így jött létre, a könyöradományok kiosztását szabályozó kulcs, melynek kidolgozására ugyan egyes tanácstagok befolytak, de amelynek számos részlete a biztosi tanács ellenvéleménye dacára lett foganatosítva. Így épült a körtöltés a tanács meghallgatása nélkül. Így született Szeged újjárendezésének terve, melynél a tanácsnak legföllebb a keresztkoma szerepe jutott.
Ami mindezekben jó, az nem a tanács érdeme, ami pedig rossz, nem az ő bűne.
Mi is volt tehát ez a tanács? S minek kellett volna lennie?
A tanács a talapzat volt, melyre a királyi biztos állt, hogy nagyobbnak látsszék.
A tanácsnak teendői roppant egyszerűek voltak. Elsősorban teljesítette az árvízi károk becslését és összeírását. Ez kilenc havi időt vett igénybe. Tagadhatlan az, hogy óriási munka volt, de [olyan] munka, melyet egyebütt alárendelt városi vagy megyei tisztviselőkkel végeztetnek, s mely nem is fér tulajdonképpen össze a tanácstagoknak a társadalomban elfoglalt állásukkal. Ebben a működésében a tanács alkalmazása szomorú világot vet korrumpált társadalmi viszonyainkra. Az egyszerű közigazgatási munkára országos képviselők és más hasonló rangú férfiakat alkalmaztak csak azért, – hogy becsületesen teljesíttessék. Minő állapotok!
A kárbecsléseket követték a kisajátítások. A kisajátítások fájó sebeket ejtettek Szeged lakosságán. Ahol annyi érdek érintetett, sokat kellett sérteni. De a biztosi tanács itt is csak a királyi biztos és a kormány által elfogadott tervet hajtotta végre. Itt sem bűne az, hogy sok panasz orvoslást nem nyerhetett, de határozottan érdeme az, hogy legalább mindig igazságos akart lenni, ha nem is lehetett az mindig. S a lakosság meghajolt a rendezés szüksége előtt, panaszkodva, de tűrve, éppen azért, mert meggyőződött számtalanszor a biztosi tanácsosok igazságszeretetük- s igazságérzetükről.
Egyebet a biztosi tanács mint olyan, mint egész nem tett.
Amint a királyi biztos működésében, úgy szükségszerűen a tanács működésében is hiába keresnénk eszméket, vagy nagyobb koncepciót.
A királyi biztos előtt is Szeged rekonstrukciója csak egy megoldandó nagy közigazgatási probléma. Az általa fölállított problémát meg is fogja oldani. Szeged föl fog épülni, szebben, rendezettebben, mint aminő volt az árvíz előtt. De a szép házakban, a fényes külsejű palotákban szegény emberek fognak lakni. Mert semmit sem tett a királyi biztos és a tanácsa azért, hogy e fölépült város életképes legyen, hogy a szép hídon és rakparton megfelelő forgalom, a kör- és sugárutakon megfelelő műveltség honoljon.
A királyi biztos és tanácsa azt hiszik, bevégezték a városalkotás munkáját, ha néhány szép utcát és egy eladósodott várost és lakosságot hagynak hátra. Hidegek azonban minden kellék iránt, amitől a város valódi fölvirágzása, mívelődése és gazdagodása várható.
Szegedből várost akarnak alkotni és fáznak, ha arról van szó, hogy Szeged legyen a megye székhelye, hogy itt állíttassék föl a harmadik egyetem, hogy itt központosíttassanak egyéb államintézmények és engedik például azt is, hogy a pest–zimonyi vasút elkerülje Szeged határait.
Az állam Szegedért nagy áldozatokat hozott. De hiába hozta, ha nem képesít bennünket arra, hogy hivatásunknak megfelelhessünk és megérhetjük még fényes palotáink közt azt, hogy vágyódva és bánatosan kívánjuk vissza egyszerű kunyhóinkban és házainkban élvezett csendes boldogságot és jólétet.
Szeged jövője biztosítására még sok a teendő. Azonban hálátlan volna e város népe, ha el nem ismerné a már eddig is elkövetettek becsét. A biztosi tanácsnak Szeged köszönettel tartozik, ha nem is teljesíthette mindazt, amit tőle várt. Háláját a város és lakossága kétségkívül tudni fogja megfelelő alakban kifejezni. Ez kötelessége.
