228. sz., október 2. ÚJ HELYZET
228. sz., október 2.
ÚJ HELYZET
ÚJ HELYZET
Messze tőlünk nemzetközi komédia folyik hetek óta. Vagy mi egyéb nagyobb szabású komédiánál az úgynevezett flotta-demonstráció, mely nagy idő óta előkészítve a bölcs európai diplomaták által, most foganatlan eszköznek bizonyul a kitűzött cél elérésére.
Ennyiből áll az európai nagyhatalmak sokat emlegetett tekintélye. Megcsinálták az úgynevezett tartós békét, a derék Montenegrónak odaajánlottak egy darab török birtokot és mert ennek átadása nem akart olyan éppen simán lefolyni, mint ahogy az előre ki volt kombinálva, a hatalmas Európa copfos diplomatái egy darabig ide-oda alkudoztak a Portával, míg végre, mikor már sem a jegyzékeknek, sem a nagykövetek befolyásának nem sikerült szép rendben lebonyolítani a dolgot, hatásosabb eszközhöz kellett nyúlni: ahhoz, hogy Európa hatalmasságai Dulcigno alá küldték hajóikat. Ami diplomaták nyelvén annyit jelent, hogy Montenegró »jogos« követelését egy világrész tekintélye támogatja.
Azonban az történt, hogy e világrész tekintélyére az albánok nem hederítenek semmit. A vitéz nép és a fényes Portának mellé álló katonái szilárdul el vannak tökélve, hogy bármi történjék is, ők nem hagyják magukat átadni se Montenegrónak, se másnak. – Nekik nem imponál se Montenegró európai szentesítéssel szerzett joga, sem pedig a szentesítő hatalmak egynehány hajója.
És a fekete hegyek sokszor dicsőített lakosai nem mernek beleharapni az erőszakba semmiképpen. Úgy tetszik, gyöngéknek érzik magukat szemben egy hazáját szerető nép vitézségével, melyet a flottakomédia meg nem tudott félemlíteni.
A kis Dulcigno előtt pedig ott vesztegel egy egész flotta tehetetlenül. Tengernagyok egymásra néznek, mutogatják egymásnak kormányaik határozatlan sürgönyeit, máról-holnapra halogató, változó utasításait, s csak nem történik semmi. A hírlapok tudósításai már szinte megnevettetik az embert, mikor egyik napon úgy, mint a másikon újabb és újabb halasztást olvas ki belőlük. S mikor már tegnapelőtt a hirdetett komédia »megmásíthatatlanul« utolsó napján meg csak az a hír érkezett Dulcignóból, hogy a hajóhad akciója ismét elhalasztatott, már most nem is nevetni, de aggódni lehet csak fölötte, vajon mi vége lesz a keleti kérdés e látszólag kisszerű ágbogának, melyet azonban a körülmények máris egészen komoly kezdetévé tettek a jövő dolgok beláthatlanságának.
Új helyzet állott be, ezt hirdetik máris szerte az újságok. No persze, hogy új helyzet, melyet azonban előre lehetett volna látni, ha a híres politikacsináló urak nem olyan furcsa szemüvegen nézik a világot. Meg volt mondva, csak el nem hitték; se Gladstone, sem a többiek; hogy az albánok életre-halálra ellene állanak Montenegró Európa által támogatott követelésének. Úgy vélték, a Porta ezzel az állítással csak a saját nem-akarását kívánja szépíteni.
No, most beállott az új helyzet, és az új kérdés, hogy mit csináljon az európai diplomácia. Beállott annyival inkább, mert a francia minisztertanács szigorúan el van tökélve tartózkodó állásban megmaradni s már meg is hagyta hajóinak, hogy semminemű ellenségeskedésben, sem lődözésben részt ne vegyenek. Úgy tetszik, a többi hatalmak egy része is bír efféle tartózkodásra hajlandósággal, s innen van, hogy máris újabb tárgyalások és alkudozások folynak egyfelől a Portával, másfelől a tüntető nagyhatalmak között.
Mi eredménye és vége lesz a mostani alkudozásoknak, majd megválik. Annyi bizonyos, hogy a fönnforgó kérdés máris a legnagyobb érdekűvé vált, s tegnap Madarász József képviselő által tett interpelláció tárgyát is képezte a magyar országgyűlésen.
Erre és a flotta-demonstráció meghiúsulta által föltóduló sok kérdésre mindenki nagyon kíváncsian várja a fölvilágosításokat.
