270. sz., november 18. SZEGED A KIRÁLY ELŐTT
270. sz., november 18.
SZEGED A KIRÁLY ELŐTT
SZEGED A KIRÁLY ELŐTT
A szegedi küldöttséget, melyhez csatlakoznak az Alföld legtekintélyesebb megyéi és városainak képviselői, holnap fogadja a magyar király ős Buda várában.
Dobogó szívvel várjuk a király nyilatkozatát, amelytől nem csekély mértékben függ Szeged város jövője, függ az, vajon a rekonstrukcióra költött milliók meghozzák-e a városnak és a nemzetnek a várt gyümölcsöt.
A király megmutatta, mit érez a legmagyarabb városért és merjük remélni, hogy amit érzett, nem csupán a szerencsétlen, az árvíz által tönkre tett lakosság sorsa fölötti könyörületesség volt, hanem a magyar király fájdalma a magyar nemzetet ért csapás miatt. Ha ez az indok vezérlé Szeged lesújtott lakossága körébe a vész napjaiban, ha ez adá ajkaira a teremtő szavakat, hogy Szeged szebb lesz, mint volt: akkor tudni fogja, milyen eszközöktől várható a kitűzött nagy cél megvalósulása.
A király, ha szíve sugallatára hallgat, bizonnyal kegyes válaszban részesítendi a szegedi küldötteket, de a királyok és nemzetek legveszedelmesebb ellenségei a rossz tanácsadók. A nemzet tiszteletteljes távolságban áll fejedelmétől. Kívánságainak, szenvedéseinek és panaszainak zaja csak mint halk moraj ér a királyi trón elébe, ahol udvaroncok, hízelgők és tanácsadók retortáin átszűrve könnyen elferdítő magyarázatot találnak.
A király egyik tanácsadója, kiről már több ízben bebizonyult az, hogy mennyire méltatlan úgy a király, mint a nemzet bizalmára és érdemetlen az általa elfoglalt magas és hatalmas állásra: Trefort Ágoston Szeged ellensége. Trefort és Szlávy az ország egy másik városának korteskedési célokból és talán egyéb, általunk nem ismert okoknál fogva ígéreteket tettek és ezeknek az ígéreteknek a megerősítésére némileg a király szavát is lefoglalták. Ez nem történt azonban oly határozott alakban, hogy a király Pozsonnyal szemben kötve volna. A király fölhatalmazta Trefortot a harmadik egyetem fölállítása tárgyában az előmunkálatok foganatosítására és csak »esetleg« tűzte ki Pozsonyt székhelyül.
A király elhatározása tehát az előzmények és Trefort fondorkodásai dacára még mindig szabad. Döntő szava még Szegednek ítélheti oda az elsőbbséget és remélni merjük, hogy a küldöttségnek adandó válasza ilyen értelmű lesz, mert különben nem jelent volna meg a trón előtt deputációnk, amelynek útra kelését városi hatóságunk nemigen merte sürgetni, míg erre irányadó körökből föl nem hívatott.
A magyar királyi trónt századok óta nem ülte oly népszerű fejedelem, mint Ferenc József. Népszerűségét gyakran a Hollós Mátyáséval hasonlítják össze. Tisztán ez okból szólunk még néhány szót a pozsonyi emlékirat egy tételére.
A jó pozsonyiak hivatkoznak arra, hogy Mátyás király Pozsony városában akart a legjelesebb olasz minták szerint egyetemet fölállítani és most a pozsonyi egyetem megvalósulását nagy nemzeti hagyomány dicsfényével szeretnék megaranyozni.
Igaz, hogy Mátyás a »studium generale« székhelyéül Pozsonyt választá. De mi volt Pozsony akkor, s mi most? Pozsony névleg Magyarország második fővárosa, de tényleg valódi fővárosa volt. Az országgyűlések gyakran ott üléseztek és a nyugati határon a magyarság hatalmas vára vala. Mátyás azért akarta odatenni az egyetemet, mert Pozsony magyar volt. Most azonban Pozsony nem a régi magyar város többé, hanem inkább »Pressburg«, mint Pozsony. Az a város képtelennek bizonyult arra, hogy a nyugati határon bástyája legyen a magyarságnak. Sőt ellenkezőleg, a szomszédok befolyásának engedve, elnémetesedett és nem minden alap nélkül neveztetik Bécs egyik külvárosának.
Oda nem lehet magyar pénzen a magyar tudománynak új oltárt emelni. Mert amint elnémetesedett a város, elnémetesedne az egyetem és polgársága. Pedig magyar egyetemen magyar műveltségű és magyar érzelmű fiúkat kell nevelni az államnak.
Az az ok, amelynél fogva Mátyás Pozsonyba akart egyetemet létesíteni, ma Szeged mellett szól. És Mátyás hagyománya a szegedi egyetembe[n] testesülne meg.
Reméljük, hogy Mátyás utódja a magyar trónon, Ferenc József király is így fogja föl a harmadik egyetem székhelyének kérdését.
