PÁLFY
PÁLFY
Izgatnak a blattok, a tercek, a »léz«-ek,
Mély belátásom van, ha mély kútba nézek.
| (Komjáthy: »Szeged veszedelmé«-ből) |
Pálfy Ferenc!
A legismertebb név Szegeden, – mert legtöbbször olvasható plakátokon.
A legszeretetreméltóbb ember, – mert még sohasem bántott senkit.
A legrosszabb polgármesterek egyike, mert még sohasem bántott senkit.
Királyi tanácsos – bár még semmit sem tanácsolt a királynak.
Királyi biztosi tanácsos – amit úgy kell érteni, hogy a királyi biztos tanácsait vakon teljesíti.
Történelmi személy, de úgy jutott be a történelembe, mint Bucefalus: hogy t. i. nem ő az oka.
Ugyanis annak nem ő az oka, hogy a víz elöntötte Szegedet, s hogy emiatt Szeged, polgármesterestől, mindenestől nevezetes lett.
*
Becsületessége színarany, jelleme acél – hanem a többi tulajdonai azután csupa puha anyagból vannak.
Politikai hitvallásra nézve nagy royalista – de csak a kalábriászban, hogy négy kell a királyokból.
Igénytelen, egyszerű, kedélyes és patriarchális.
Az ember szeretné megcsókolni, ahelyett hogy megválassza.
Kivált közigazgatási főnöknek, hová szívósság és erély kell.
Legnagyobb baja az, hogy mindenkiben bízik, egyetlen embert kivéve.
Az az egyetlen ember pedig ő maga.
*
Csak néha-néha csillog ki akaraterélyének egy kis csücske, s az egészen megszépíti.
Az utóbbi közgyűlések egyikén, mikor egy szónok kissé rakoncátlankodék, megrestellte a dolgot a »helyettes« jó öreg, * s szelíden körülnézett a teremben, megharagudott-e a szónokra valaki.
*A valóságos jó öreg, Dáni volt főispán, távozása óta ő vezeti a közgyűlések tanácskozásait.
De bizony senki sem haragudott meg. A városatyák vagy szenderegtek, vagy egykedvűen törülgették az izzadtságot homlokaikról, és sehol sem volt található villámló szem és kifelé kapaszkodóban rendreutasító dikció, búsan lecsüggeszté hát fejét, s mert belátta, hogy valakinek mégis csak meg kell haragudnia, felkelt, s először életében élt kemény megrovó hanggal és szavakkal.
S illett neki. A városatyák a fejüket csóválták bámulatukban:
»De iszen, mégis derék ember Pálfy Ferenc!«
S ezen a napon senki sem szólította szokott nevén: Pálfy Ferkónak.
*
Mikor a király itt járt, nem volt ideje a nagy bajok közt az üdvözlő szónoklat szövege fölött a spiritus familiarisaival konferálni, s ekkor kerültek ki, tán először, magvas, egyszerűségükben megindító szavak szegedi szónok szájából.
Talán ezektől a szavaktól csordult a király könnye.
…Az a könny, amelyért áldja meg az isten magyarok királyát jártában-keltében. Birodalma szélét Nagy Lajos ékezze, fegyvereit ülje a Mátyás hollója!…
Bámulva láttuk, hogy Pálfy Ferkóban szónoki véna veszett el!
A király azt jegyzé meg róla a miniszternek:
»Ez egy jó ember.«
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
E fotográfiához mi még csak azt tesszük hozzá, hogy semmi egyebet sem lehet hozzá tenni.
