TALLIÁN BÉLA
TALLIÁN BÉLA
Tallián Bélának csak születni volt nehéz. A többi azután könnyen megy neki. Serkedező bajusszal lett szolgabíró, ugyanezzel a serkedező bajusszal biztosi tanácstag, s nem volt rá más jogcíme, csak az a serkedező bajusza.
Torontál megyének ő a legreményteljesebb szülötte, s úgy lehet, nemsokára alispánja.
S ezzel van leginkább konstatálva Torontál vármegyében az ínség.
*
Mikor Tisza Kálmán a biztosi tanácsot szervezte a pártárnyalatok szerint, hat képviselőt kívánt abba beilleszteni a miniszteri tanács, s három szakértőt.
E három szakértőnek került be Dobó, Tallián és Rónay Béla.
Hogy a tudomány és ismeretek melyik ágában szakértő Dobó, Rónay és Tallián Béla, azt eddig halandó embernek kisütni nem sikerült, de hiszen talán éppen azért lettek ők biztosi tanácstagok a szakértelem révén, mert a tudományukat tudták gondosan elrejteni a külső világ szeme elől.
*
Tallián Béla kinevezése azonban nem okozott méltatlankodást a közönség közt, mindenki belenyugodott, mert Tallián Béla szeretetreméltó fiatal ember, akinek jó modora van. Még akarva sem tud ellenségeket szerezni.
A szertelen elbizakodás, lényének egyik alapvonása, mélyen elrejtve a hamu alatt ég. – Azt nem veszik észre laikusok.
Azonfelül érdemei is voltak. Az árvíz alatt erélyesen viselte magát Újszegeden. A menekülők közt nagy rendet tartott, s az élelmezés körül ritka buzgalommal ügyeskedék. S általában egyike a jobb modern szolgabíróknak.
Nem hord cifra sallangos dohányzacskót s nem szí ezüst kupakos tajtékpipából, hanem – cigaretlizik.
Ruháit részint Ugron Gábor, részint Podmaniczky Frigyes mintájára varratja.
A gomblyukában többnyire virágcsokrot visel, s zsebében címeres zsebkendőt kikandikáló csücsökkel.
Férfi társaságban hallgatag: ritkán szól – de nem elég ritkán.
Jellemzésül még annyit, hogy majd minden kéthétben fotografíroztatja magát, s ilyenkor villogó szemekkel tekint bele a camera obscura éjjelébe s alázatosan mosolyog, mert azt hiszi, hogy az valami csontos mameluk feje – belülről.
Míg végre kikerül onnan a saját feje – kívülről.
*
Tisza Kálmán egyébiránt azt tartja, hogy Tallián is jó mameluk-palánta.
S sietett őt elültetni a saját kertjébe.
De nehezen marad ott, mert természete, úgy látszik, könnyen megtűri a különböző talajokat.
Mondják, hogy alispánná leendő megválasztása esetén Tisza Lajos már ki is szemelte utódját – Rónay Jenőben.
Ami elég eredeti gondolat tőle: mert egy Rónay igen kevés a biztosi tanácsosi teendőkhöz.
Kettő azonban, félek, sok lesz.
De nem azért kevés egy, mintha még egy másik is kellene, és nem azért lesz sok a kettő – mintha egy harmadiknak is nem hagyna elég tennivalót – »egy« helyett.
*
Haját fején középütt elválasztva viseli, kezén karperec csillog, s erről mindenki azt hihetné, hogy »nőnemű«, ha a tanácsülésekben a legfontosabb kérdésekben ki nem tűnnék, hogy »semlegest«.
Semlegességét gyengesége okozza.
S e tekintetben hasonlít Jankovichhoz, azzal a különbséggel, hogy Tallián még gyenge, Jankovich pedig már gyenge.
Míg Pillich be nem jutott a tanácsba, addig Tallián volt benn a legszebb, most azonban csak a legszolídabb.
Pillich pedig úgy jutott be a tanácsba, hogy valaki egyszer beárulta a királyi biztosnak, miszerint valahol nagyon élesen megtámadta a biztost és embereit. Elmondott rájuk minden rosszat, amit csak össze lehet szedni egy kalap alá.
Tisza Lajos mosolyogva jegyzé meg:
– Megindító ragaszkodás! Mihelyt üresedés lesz, mindjárt kinevezem.
– Hogyan, kegyelmes uram? – kérdé meghökkenve egy udvari úr.
– Úgy, hogy Pillichet ismerni kell. Én már informálva vagyok. Sosem úgy beszél, ahogy érez.
Ezt pedig azért hoztam elő, hogy fölemlíthessem, mennyivel önállóbb Tallián, ki mindig úgy beszél, ahogy érez. S úgy érez, ahogy Tisza beszél.
*
A biztosi tanács üléseiről jegyzőkönyveket is vezetnek. Ártatlan mulatság ez a hosszú délutánok eltöltésére.
Egyszer egy ilyen jegyzőkönyvbe külön vótumát kívánta Komjáthy fölvétetni.
De már ezt nem engedi Horváth Gyula. Úgyis régen csépelt már agyon ellenzéki vágyakat. Gusztusa jött tigrishúsra, s heves szpícselés után leszavaztatta Komjáthyt. Aminthogy nem is arra való a hiteles jegyzőkönyv, hogy abba az legyen beírva, ami történt, mert hiszen arról van anélkül is elég tanú, hanem az legyen benne, ami nem történt.
A jó Tallián Béla szíve megesett Komjáthy vereségén, s méltatlankodva mondá:
– Ugyan, már miért ne írhatná be? Csakis ott maradhat meg az örök titoknak, hogy külön voksolt!
Ha megtörtént, ez volt eddig Tallián Bélának a legjelesebb szónoklata.
*
Tallián Béla tagadhatatlanul kiválik a dzsentri fiatalsága közül, ha nem is az esze által, de ami ezzel nagyon fölér, igyekezetével, szorgalmával, jellemével és komolyságával. Mind megannyi kitűnő tulajdonok, amikhez ha hozzávesszük jó hangzású nevét, vagyonát, szereplése már ily fiatalon is indokolt, s kétségkívül szép jövő áll előtte.
Fődolog, hogy könnyen szerzett sikerei el ne szédítsék, mert a közpálya még azoknak is, kik nagyobb előnyökkel lépnek arra, nagyon göröngyös út. Ezer tüske vérzi meg lábukat.
Talliánt a szerencse vette szárnyaira… ő még eddig mindig csak röpült. Hanem véges-végig ritka halandó utazik a nagyság felé ezen a forsponton.
Ha egyszer ő is lemarad arról – majd akkor lássuk, mekkora ember.
Eddig két érdemkeresztje van, de igen kevés érdeme arra nézve, hogy sohase legyen érdemkeresztje.
S ez a legnagyobb baja.
Mert mi lesz a nemzetből, amelynek már ifjúsága is konzervatív, s a hatalom fényénél melegszik?
