A TITKOK ÉJE
A TITKOK ÉJE
Légy erős, múzsám, mert nagy férfiakat énekelek s földrengető büszke csatákat. Csojtáros paripák nem ágaskodnak ugyan kevélyen, Phőbus szekerének fénye nem törik meg a nehéz pajzson és a vitézi sisakokon. Kardok nem csillognak, hanem a zsíros tüszőkön duzzadás jelzi, hogy nem üresek; dárdának, kopjának híre sincsen, zászlókat nem lebegtet a szaladó Aeolus, – hanem igenis a halina-szűrök ujjait.
A föld nem dübörög büszke daliák rettenetes lábdobogásától, hanem csak a bocskortól piszkolódik be az út s porzik.
Hadisátrak nem emelkednek a rónán, – semmi sem mutatja az ádáz sereg hadi vágyát csak nehány füstölgő kémény, ahol a »kecske pörköltöt« főzik, meg a »demikátot«, – mert nem Pusztaszeren vagyunk ám hanem csak Turóc-Szent-Mártonban.
*
Röpke szellő szárnya meghozta az aggodalmas hírt, hogy a Hurbanok, Hodzsák, Mudrony Pálok és Mihályok büszke népe szervezkedik a választásokra!
Se többet nem akar, sem kevesebbel be nem éri, mint hogy a magyar parlamentbe behozhassanak egy tót töredéket is.
Fent volt már Pauliny Tóth Vilmos, de hát mit ér az, »egy csak egy, meg kell sokszorozni«.
A becsületes tótok, (hogy a jó isten áldja meg őket), elunták kicsibe csinálni, az eddig mind csak »Kleinhandlung« volt. Országos tót pártot kell szervezni, amely a parlamentben is felemelhesse szavát.
Mert az ördög nem alszik… Ki tudja, hogy lesz, mint lesz.
A politika forgandós… Ha sikerül nyolc-tíz képviselőt felküldeniök, még bizony… jövőjük is van.
Hiszen a hógomoly is először csak egy marék hó. Hátha visszaszerezhetik az országot.
Miért ne?
A magyarok egy lovat küldtek nekik érte, – ők meg most tíz lovat küldenek.
Ha ugyan sikerül tíz kerületben elbolondítani a népet.
*
Pénzök – mint tudósítónk írja – bőven van. Paulik nevű bécsi tanár áll a mozgalom élén, s Bécsből szítja a tüzet s küldi a pénzt is – ami ugyan nagyon valószínűtlen, de nem lehetetlenség.
A derék becsületes Paulikot már ösmerjük. Ő volt az, aki nemrég felszólítást intézett a magyarországi tót ifjakhoz, hogy ne menjenek a budapesti egyetemre, hanem vagy Prágába vagy Bécsbe. Ott bő gyámolítást fognak nyerni az anyagiakban is.
Paulik úr tehát kell, hogy mégis rendelkezzék bizonyos jótékonycélú összeggel, mellyel a magyaroknak akarnak ártani.
Hogy honnan jön ez az összeg?
Feleljük Hugo Viktorral: »… Titkok éje.«
De hogy hová megy, arra világosan mondhatjuk, hogy: a pálinkamérésekbe.
Ilyen alapot sokat kívánnánk, – mert a magunk erejéből csakugyan drágák egy kicsit a választások.
