AZ UTOLSÓ PÓTVÁLASZTÁS
AZ UTOLSÓ PÓTVÁLASZTÁS
No, Berci bácsi! Még ilyen nagy csúfság sem esett magán! De még Hódmezővásárhelyen sem!
Pedig már a hódmezővásárhelyiekkel sok minden történt.
Minthogy nagy hasonlatosság vagyon a mostani és a hajdani között – lássuk a leghíresebb dolgukat, a bécsi utazásukról adott számadás kivonatát.
*
Még ezelőtt negyven esztendővel volt, hogy Bécsbe ment vala Pallavicinihez egy tíz tagból álló deputáció.
A levéltárban elhelyezett számla eredetiben állítólag így szól:
Vásárhelytől Pestig…........................................................................................... 40 frt
Pesttől a füstössel * elindultunk, áldomás…......................................................... 8 frt
Gőzös.
Az úton összevesztünk komámmal. A hajóból kitettek, Búfelejtőnek áldomás…... 10 frt
Komáromtól tengelyen Bécsig…........................................................................... 60 frt
Bécsben, hogy panaszt emeljünk, a főbírót kerestük, de nem találtuk….................. 10 frt
Szegedi bicskát vettünk egy boltban per egy frt-jával…...................................... 10 frt
Bíró uram a faköpönyeget egyébnek nézvén, büntetés…........................................ 3 frt
Visszafelé jegyek a füstösre….............................................................................. 80 frt
Komáromnál ki nem tettek. Örömáldomás…..................................................... 30 frt
Pestre érve költségkímélés tekintetéből * egész éjjel a kávéházban mulattunk….......................................................................................................... 110 frt
Hogy t. i. szobát ne kelljen váltaniok.
stb. stb.
*
Ha egyebet sem tettek volna a hódmezővásárhelyiek, ez a comptus fenntartaná hírüket mindörökre.
De tettek egyebet is.
Megválasztották Kossuth Lajost díszpolgárnak csak nemrég, és üdvözölték a francia respublika elnökét oly hangon – mintha ők oktatnák, milyennek kell lennie egy igazi republikánusnak.
S most aztán oda csattan ki a dolog, hogy megválasztják képviselőjüknek Kovács Ferencet, a legelhírhedtebb mamelukot.
Persze, őtőlük semmi sem meglepő már – ha a szegedi bicskát is Bécsben veszik!
*
Hódmezővásárhelyen már régen férges az intelligencia, melyet Karancsi Dániel és Dósits uram vezet, mely utóbbi egy aranykést és villát hordoz hátul a kabátján, lévén ő királyi asztalnok, – de e kés és villa nem annyira a királyi asztalt jelképezi, mint inkább a hódmezővásárhelyi húszkrajcáros kortesvacsorákat, melyeken a közvéleményt szokták csinálni.
Szegény Németh Berci! Mindig azt szokta mondogatni:
– Az én adomáim, az én kerületem!
Íme, az adomák mind kárba vesztek. Pedig az emberek, kétségtelen, szeretnek nevetni a vacsora fölött.
Igaz, – de vacsorálni még jobban szeretnek.
…S így buktatta meg a gyomor a szellemet Hód-Mező-Vásárhely rendezett tanácsú városában. Auno millesimo octingentesimo etc.
