LINDAU JEGYZŐKÖNYVÉBŐL
LINDAU JEGYZŐKÖNYVÉBŐL
Aki egyszer Magyarország levegőjét szívja, visszajön az ide másodszor is.
Legalább így tapasztaltuk ezt nemrég a walesi hercegen, most pedig a Bismarck herceg fián.
Sőt Bismarck herceg még prozelitát is hozott: Lindau Pált.
Lindaut idevaló kollegái tisztességesen fogadták, és ez helyén van. Nem volt a vendégszeretetnek és a tisztességtudásnak azon túlhajtása, mely komikusnak látszhatik az idegen előtt.
Bodenstedtet például és Sacher-Masochot úgy fogadtuk, hogy ha Hugo Viktor találna eljönni – semmivel sem rendelkeztünk volna az ő megkülönböztetésére.
Hasonlítunk e tekintetben ahhoz a magyar házhoz, hol mindent reggelire tálalnak fel, ami csak van – s ebédre már csak a maradékok jutnak.
*
Mielőtt Lindau elment, így szólt egy pesti ismerőséhez:
– Tegyünk egy gyalogsétát. Szeretném, ha néhány részlet is bevésődnék emlékezetembe a magyar fővárosról.
– Mi ez a nagy épület? – kérdé Lindau a bazilikára mutatva.
– Ez a lipótvárosi bazilika – mondja a pesti.
– Mikor épül ez fel?
– Azt az Isten tudja…
– Nos, természetesen – véli Lindau –, hisz az ő háza!
– Már több mint tíz év óta áll így… amióta ledőlt, nem bírják folytatni.
Lindau kivette notiz-könyvét és beleírta tapasztalatnak:
»Magyarországon nagy szegénységben élnek a papok.«
*
A Kerepesi úton járkálva, mutatják neki a Brezelmayer cégtábláját.
– Ni, itt ez a pék parlamenti jelölt… a múlt választások alatt.
Azután bekanyarodva a Józsefvárosba, ott meg a Csepregi cégtáblájánál tesznek hasonló megjegyzést.
Lindau kivette a »Notes«-t s beírta:
»Magyarországon a megbukott államférfiak, úgy mint Amerikában, valamely mesterséghez kezdenek.«
Este azonban egy megválasztott képviselővel ösmerkedett meg, aki, midőn bemutatták, tört németséggel kérdé:
– Lindau! Lindau! Sie sind nicht Grosshändler von Veszprim?
Lindau beleírta a jegyzőkönyvébe:
»Magyarországon olyan parlamenti tagok is vannak, akik sohasem jártak iskolába.«
