LENDVAY MÁRTONRÓL
LENDVAY MÁRTONRÓL
Ma leplezték le Lendvay Márton szülőházán az emlékkövet Nagybányán.
Lendvay Márton volt eddig a legkiválóbb hős- és szerelmes színész; emlékével tele van most is a nemzet szíve, helye még most is üres.
Mindnyájan kevélyek vagyunk rá. Mikor meghalt, mintha minden magyar házból halottat vittek volna ki. Mikor meghalt, mintha a történelemnek is sok fényes alakja együtt halt volna meg vele másodszor…
De legbüszkébb lehet rá szülővárosa, s látszik, hogy az. Fényes ünnepélyt rendez az emlékkő leleplezésére. Jókai költeményt írt ez alkalomra. Az ünnepi beszédet Pap Zsigmond fogja mondani, mely külön füzetekben is megjelent, s festi a Lendvay pályáját, küzdelmeit s diadalait.
Lendvay Nagybányán járta iskoláit is, de rossz sikerrel, s épp ez üldözte el mindnyájunk szerencséjére a színi pályára. Kezdetben itt is kevés szerencsével, első szerepébe ő is belesült, csak később, 1827-ben aratott sikert a »Bánom, hogy megházasodtam« című darabban.
Kezdetben roppant nyomorral kellett küzdenie. 1829-ben például megmosta Békésen a ruháit, s ha nem mese – a tejjel-mézzel patakzó akkori világból – a vízből fogdosott halakkal táplálkozott.
Három évre rá megnősült s Hivatal Anikót, akkori híres színésznőt vette el; ma már senki sem emlékszik a nevére, pedig még él. Ez a színművészek sorsa.
1833-ban Csáki a kassai társulathoz szerződtette, s már a következő évben Budára jött, hol mint tenor-énekes is szerepelt.
Azontúl már eléggé ismeretes a Lendvay pályája. Egy diadalút az, melynek csak a koporsóban van vége: vagy hogy ott sem, ott csak a folytatása van egész – a feledékenységig.
Csakhogy Lendvay ebben talán egy örök kivétel lesz a színészek közt.
