IX. GOTTFRIED BRESLMAYER Bäcker-Meister
IX. GOTTFRIED BRESLMAYER
Bäcker-Meister
Bäcker-Meister
Budapest,
VII. Kerepescherstrasse 30.
VII. Kerepescherstrasse 30.
Itt közöljük hiteles névjegyét. Egyéb világi emlék úgy sincs a földön az ő létezéséről.
Mert hajh, az ő művei múlandók és pillangó életűek, minthogy az elkényeztetett Budapesten – már uzsonnára sem eszik meg a reggeli zsemlyéket.
Éltünk már mindenféle időket a tejjel és liszttel patakzó Magyarországon. Volt már réz, arany és bronz korszak.
Most a kifli korszak következik.
Honnan jött, honnan meríté csodás erejét, nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy mint Aphrodite a hullámokból, egyszerre váratlanul és fenségesen kelt ki Gottfried Breslmayer az ismeretlenség tengeréből.
Írnánk róla bővebben, de nem tudunk mit. A derék majszter urat, fájdalom, sohasem láttuk, és nincs egyetlen ember sem, aki őt látta volna. Kutatunk, kérdezősködünk, de hasztalan!
Azon alapos gyanúnk van, hogy ő nem is létezik.
De mégis,… neki léteznie kell, mert biztos tudomásunk van róla, hogy ő szállít a bolondokházának süteményeket.
Én istenem, de hát ok-e ez arra, hogy a terézvárosiak viszont őt szállítsák be – az alsóházba.
Gottfried úr (nem lehet tudni, melyik a vezeték- és melyik a keresztneve), azt mondják, csak nagy unszolásra fogadta el a jelöltséget, miután előbb biztosították, hogy mindössze nyolcszáz forintba fog kerülni. Komputust csinált magában s elvégre is beleegyezett. Ha bevág, 800 frtért évenkénti 1500 frt éppen elég lesz, s választóim iránti hálából nagyobb kifliket fogok a bolondokházába szállítani… ha pedig be nem vág, a bolondok keserülik meg. Reszkess, Lipótmező.
Azonban Gottfried úr kezdé belátni, hogy az ilyen úri passziók sokba kerülnek, egy-két világos pillanata támadt tegnap este, s lemondott a jelöltségről… de a nagyravágyás ördöge addig-addig bizgatta, hogy aki egyszer kovászba mártotta a kezét, addig ki ne húzza, míg meg nem gyúrja, – hogy engedett tanulmányai és tapasztalatai sugalmának, s mint a »Pesti Napló«-ból értesülünk, visszavonta a lemondást.
Nagyon helyesen van, Gottfried úr! Az ördög nem alszik… Ki tudja, hátha meglesz?
Aztán tudni kell, hogy egyszer ragyogott már Magyarország felett egy nagy kifli.
Csakhogy akkor azt hibásan még félholdnak nevezték..
