V. KALMÁR PISTA
V. KALMÁR PISTA
A nagylaki kerület ellenzéki részének, mondják, ő rajta akadt meg a szeme.
Nem is csoda, mert csinos, deli gyerek s jobban fog tudni reprezentálni, mint Mezei Ernő, aki csak amolyan apró termetű emberke, mint Louis Blanc vagy Thiers.
Ha a szélső baloldal értene a fortélyokhoz, Mezei Ernőnek, mikor a kerületbe küldi, magas falábakat csináltatott volna rég, azoktul mindjárt elvesztette volna a súlyát a népszerűség ólomlába, s Mezei már régen belefaraghatta volna nevét az országházi padokba.
No, de most nem róla, hanem Kalmár Pistáról van szó. Ez az ő fejezete.
Kalmár szegedi fiskális s soha nem álmodott arról, hogy ő valaha még egyéb legyen. Igazi jó fiú, aki eleven híres embert, írót, képviselőt pietással bámul meg.
Miért vetkőzik ki e pietásból azzal, hogy most közéjük jön?
Szűz erkölcsöket hoz ide a nagy szennyesbe, ha ugyan hoz és ki nem papolja a kerületből a főtisztelendő atyus: Pán Szeberényi.
Kalmár azokra a választókra fekteti a fősúlyt a kerületben, akiknek nincs szavazatuk: az asszonyokra.
Teljes életében azokat tanulmányozta. S illő, hogy minden ember a tanulmányai által emelkedjék.
Különben józan fő, nyílt karakter, s bár nem valami nagy lumen, de jó szónok, s ha esetleg feljön a parlamentbe, a »ház« sokat nyer vele – de nem annyit, mint a karzat.
A karzat követei: Ugron Ákos, Emmer Kornél, gróf Bethlen András között nem lesz az utolsó ember.
Odahaza »Dísz Pistá«-nak nevezik.
Itt azonban, ha még tanul s ha feled, válhatik belőle Dísz István is.
