FŐVÁROSI LEVÉL
FŐVÁROSI LEVÉL
Előkészületek a nászünnepélyre. A »muszáj-körök«. A jövendő királyné.
Az egész főváros kezd élénkebb színt nyerni, a szállodák tömve vannak idegenekkel, különösen nagy számú nőket hozott össze a kíváncsiság. Egy királyi lakodalmat nem is bolondság látni.
Az ablakok, amerre a királyfi el fog haladni, többnyire ki vannak bérelve (az enyimet is kérte két öregasszony, pedig mindössze csak egyszer fog átmenni erre a mátkapár, a Népszínházba), a polgári bálra, melyre pedig háromezer meghívó-jegy küldetik szét, legalább harmincezer ember akar eljutni. Képzelhető azon szerencsétlen emberek sorsa, akik benne vannak a rendezőbizottságban: reggeltől estelig egy folytonos zaklatás az, az ember egyszerre fontosabb személlyé válik Tisza miniszterelnöknél, s ismétlődik az »egy napos isten« legendája. Se nappalod, se éjjeled, kihúznak az ágyból, minden ember, akivel csak valaha találkoztál az életben, visszaemlékszik ismeretségedre, s jegyet kér vagy a felesége, vagy az anyja, vagy a sógornéja számára, szép asszonyok mint közvetítők lépnek közbe, igazságtalanságok elkövetésére izgatnak, s valóban, ha még ezek után is meg bírsz maradni ez állásban »tiszta kezű« embernek, megérdemled, hogy sohase légy – közoktatásügyi miniszter.
Egy élelmes kollegám a meghívó-jegyekkel prolongálta összes váltóit, amiből gyanítható, hogy Budapest összes uzsorásai a családjaikkal együtt jelen lesznek a polgári bálon, mely óriási fényességűnek ígérkezik. Tömérdek pénzt költenek a díszítésre és virágokra. A trónemelvényt és mennyezetet most csinálják.
A hivatalos és a »muszáj köröket« kivéve kevés azonban a valódi érdeklődés. Az egyetemben [!] az ifjúság közt nem lehet pénzt gyűjteni a parádé költségeire, még öt forint sem gyűlt be. A magánházak nem lesznek kivilágítva valami különösen, csak itt-ott némely túl lojális ember költekezik e célra. Eddig a legszebb kivilágítási készületek a Hungária szálloda, a városháza és a Dohány utcai zsinagógán láthatók, hol héberül és magyarul »Éljen a haza!« s Rudolf és menyasszonya monogramja látható.
Általában nagy az apprehenzió, hogy a felségek nem jönnek le Budapestre, s ez bizonyára csökkenti a lelkesültséget – mely a király kedveért ünnepelné fia lakodalmát, mert ritkán fordul elő a történelemben ez a példa, itt az apa népszerű s nem a fiú.
Még a mágnások egy része is visszavonult, legalább a szereplő fiatalabbak, kiket a trónörökös tavaly megsértett Prágában ismeretes nyilatkozatával. A helyzetet eléggé illusztrálja az, hogy a lakadalmi menetnél gróf Zichy Jenőnek engedték át a legfőbb szerepet és még néhány jelentéktelen főúrnak, kik máskor ki sem szoktak látszani a kórusból.
Kissé bosszantó is, ha az ember meggondolja, hogy a magyar parliament mindkét házának küldöttsége Bécsbe megy, mintha valami tartománygyűlés lenne; a magyar parliamentnek az ország határain túl kimennie üdvözölni leendő királyát s nejét, méltóságán alul van.
Igaz, járt már Magyarországon küldöttség messzebb is, hogy feleséget hozzon a királynak, de az akkor csak Magyarország királynéja volt, s Budára hozták a menyasszonyi ágyat.
Ez idő szerint a királyi házasságoknak nálunk alig van közjogi jelentősége, sőt azokból az úgynevezett diplomáciai spekuláció is hiányzik; bajor, belga és osztrák, ez az a vékony választék, mely további értékkapcsokat nem elégít ki. Még maga a koronázás sem nagy jelentőségű mindenütt, mert például Németországban a koronázás szerződés a király és Isten között, melyhez a nemzet pusztán tanúul hívatik, míg ellenben nálunk a koronázás szerződés a nemzet és király között, az Isten csak tanú.
Hanem a lakodalom sehol sem bír különös befolyással a nemzetekre, azért nem is vehető másképp, mint a királynak vagy királyfinak egy magán-cselekménye, amelyhez semmi köze a nemzetnek.
A jövendő magyar királynét igen szépnek festik azok, akik látták. Mondják, hogy az utóbbi négy-öt hónap alatt nagyon kifejlett, s hogy kedves, leányos arcát gazdag szőke fürtök díszítik, csípőin bájosan ringó termete költők tollára való sat…
Különben nehány nap múlva magam is meglátom, és akkor majd bővebben írok felőle a »Szegedi Napló« olvasóinak.
A szőke haj, mint Beöthy Aldzsi megjegyzé, a paritás kedveért vagyon, – mert az Erzsébet királynéé fekete volt. De különben is a csehekre volt e részben tekintet, mert őnekik csak a lenhaj tetszhetik.
A budapesti kirakatok valóságos óramutatói a jövőnek (a kereskedővilág reprezentálja a jelent mindig a leghívebben): kolcsagok, sastollak tünedeznek elő a virágkereskedésekben, fényes boglárok, gyémántos csatok, antik mentekötő-láncok ragyognak az ékszerészek auslagjaiban! Monaszterly kirakata előtt valóságos népcsődület van, hol a Károlyi grófnék nagy vagyont érő toalettjét bámulja a közönség.
…Mindenütt nyüzsgés-forgás, mely mind összeköttetésben van a királyi lakodalommal. A nyomdákban az albumok szövegét szedik, a poéták celláikba zárkózva ünnepi ódákat faragnak, a küldöttségek vezetői szónoklataikat komponálják, a hölgyek nyelvöket élesítik.
Ott önöknél pedig mindezen idő alatt szedik az adót keservesen a Szapáry emberei.
