TISZA ILONA
TISZA ILONA
Gróf Zrínyi Miklós megénekelte ősét, szigetvári Zrínyi Miklóst, Arany is megénekelte ősét, Toldi Miklóst, Jósika Miklós regényt írt Jósika Istvánról, Tóth Kálmán is a nagyok koszorújába szőtte Hedervári Kontot.
Mennyivel önzetlenebb ezeknél a mi nagy regényírónk, Jókai, aki lemond a saját őseiről s a Tisza familia múltját szépíti meg ragyogó, világhírű tollával.
Hát már nem elegendő a jelenből vett ezer meg ezer frázis, nem gyújtanak már az ötletek, a fényes retorikai floskulusok, el kell már menni a múltba s onnan hozni még egy kis nimbuszt a Tiszáknak?
*
Lesz már tehát »mameluk regény« is.
A kedves Tisza Ilonát, meg hogy garde-de-dame-ja legyen, a tündérszép Szunyoghnét fölássa százados sírjaikból a nagy költő, s még egyszer élni, tündökölni fognak – őexcellenciája a miniszterelnök úr kedvéért.
Jó Kurucz Thaly Kálmán addig-addig járkált Rákócziék után, hogy rábukkant erre a két szép asszonyra.
Jókai mindjárt beléjük szeretett és pártjukat fogta.
Csakhogy mit szól majd ehhez a tüzes szerelemhez Jókai régi hű szeretője: a múzsa?
*
De hiszen ő nincs papucskormány alatt. A múzsa neki rabszolgája és nem királynője, – tetszés szerint bánhat vele, neki minden szabad.
Szegény kis múzsa! Húzd föl aranyos cipőidet, s ha kedved volna tán fürödni a Balaton fodros vizében, hagyd ott a habtermetedet hívó habokat, hagyd ott a gyönyörű parkot, a társaságot, mely nyüzsg, vidáman rajzik és a jelennek él, húzd föl aranyos cipőidet, szorítsd le karcsú derekadat kemény vállfűzőbe, öltsd föl nehéz bársony mentédet s eredj lovagoddal a romok közé.
Hiszen ez neked nem kerül semmi fáradságodba. Jártál te már ott. S hoztál is onnan elég koszorút.
Most még ezenfölül egy kegymosoly is ki fog jutni --őexcellenciájától.
*
Hanem az azért mégis mindegy. Tisza Ilonát és a szép Szunyoghnét nagy érdekkel várja a közönség.
A regény februárban fog megjelenni, tehát a farsangban.
S címe az lesz »Szeretve a vérpadig«, pedig tán az lenne a helyesebb titulusa:
»Szeretve egész az émelygésig.«
Így mindjárt a címről megtudná Tisza Kálmán, hogy a nagy író műve neki szól.
