[VÁLASZ A SZEGEDI SZÍNÜGY-EGYLET VÁLASZTMÁNYÁNAK]
[VÁLASZ A SZEGEDI SZÍNÜGY-EGYLET VÁLASZTMÁNYÁNAK]
Budapest, 1881. febr. 14.
Tisztelt szerkesztő úr!
A »Szeg. Napló« vasárnap ideérkezett számában látom a szegedi színügy-egylet egy naiv nyilatkozatát, mely zokon veszi egy kifejezésemet, mely nem éppen hízelgő, csak igazságos.
A választmány ennélfogva azt kívánja, nevezzem meg azokat az urakat, akik személyes indokból szavaznak, s azokat a személyes indokokat is.
Én nem személyekkel foglalkoztam, hanem az üggyel. A választmány téved, ha azt hiszi, hogy nekem nincs jogom az ő működésüket (köztevékenység lévén) megbírálni, és téved, ha azt hiszi, hogy neki joga van ezért engem kikérdezni.
Én joggal mondok mint a tavalyi publikum egy volt tagja véleményt róluk: az lehet alapos vagy alaptalan, de egy jogosult ítélet, – az azonban, ha ők önmagok mondanak önmagokról véleményt – az semmi. Ennek a jogosultságát nem ösmerem el.
Naiv hát nagyon az a sztentori hangnyomat, hogy ez könnyelmű ráfogás, s igen eredeti ötlet kívánságnak, hogy ezt az állítást igazoljam.
Ám álljon ki valaki a független közönségből – értem: intelligens ember, aki ért a dologhoz, s tud okosan írni –, s mondja, hogy állításom rágalom, és küldje azt el nekem Budapestre, ha neki tetszik, mert nem mindennap jutok a szegedi lapok olvasásához, s nem tudhatom, bennök mi áll, szívesen leszek bővebb – bár a nevekre akkor sem terjeszkedem ki, mert biz én nem is igen emlékezem a különben általam mélyen tisztelt színi választmány tagjainak becses neveire.
Én csak eljárásukra és az eredményekre emlékezem.
Fogadja sat.
Mikszáth Kálmán
