FELEKINÉ JUBíLEUMA
FELEKINÉ JUBíLEUMA
Az »Írók és művészek társasága« már egy félév előtt kezébe vette a nagyérdemű művésznő 25 éves jubíleumának ügyét. Urváry Lajosnak s az írói kör titkárának, Dolinay Gyulának buzgólkodása, s Felekinének számos tisztelői sokkal nagyobbá tették az ünnepélyt, mint már remélni is lehetett napjainkban, midőn a közlöny kap lábra mindenfelé.
A szó szoros értelmében özönlött a pénz az egyszerű felhívásra, úgyhogy valódi fejedelmi ajándékok várták az érdemes művésznőt f. hó 25-én a Hungária termében, hol az ünnepélyt tartották nagyszámú tisztelői, urak és hölgyek, előkelő osztályból.
Az ajándékok közt a legnevezetesebbek voltak: az írók és művészek társaságának koszorúja aranyból, a vidéki színigazgatóké ezüstből és a szegediek színügy-pártoló egyesületének remek bokrétája tearózsákból stb., de ami többet ért mindennél, az a szeretet őszinte nyilvánulása száz meg száz alakban.
Az ünnepi szónok Falk Miksa volt, ki szép, meleg beszédben fejté ki Felekiné érdemeit, s helyesen hangsúlyozta, hogy érdeme neki az is, miszerint hazájában magyarnak maradt, mert bizony a művész hazája a nagyvilág, s a mi mostohább viszonyaink mellett könnyen kap kedvet, akinek megvan a talentuma, a nagyobb dicsőséghez, s a nagyobb anyagi haszonhoz. Sok példa mutatja azt csak a közelben is.
Az írók és művészek nevében Urváry Lajos, Győry Vilmos pedig a hölgyek nevében mondtak kedves szónoklatokat, melyekre válaszolólag elmondá, hogy pályája kezdetén ilyen kiáltást csalt ki ajkaira az első taps és siker: »Hol vagy királynéja a földnek, akivel e percben felcserélném sorsomat?« Ma is ezt kiáltja szívből válaszul. A sikerült ünnepélyt fényes bankett követte az emeleti teremben, mintegy 300 terítékű, sok lelkes és kedélyes tószttal, mialatt folyton érkeztek az üdvözlő sürgönyök a vidékről, ezek között Tisza Kálmánnéé is Buda várából. Vacsora után villámhirtelen eltűntek az asztalok a teremből, s táncra perdültek ifjak, vének a jeles művésznő örömünnepjén, melyet az férje és egész családjától környezve élvezett át, majd mosolyogva, majd könnyezve, de boldogan, mert a mosoly is, a könny is megérdemelt, tehát százszorosan édes örömöt jelentett.
