APRÓSÁGOK A HÁZBÓL – jan. 16.
APRÓSÁGOK A HÁZBÓL
– jan. 16.
– jan. 16.
Szűzbeszéddel nyílott meg a mai budgetvita. Égi dolgok vizsgálója beszélt a legprózaibb földi dolgokról. De ne papot tessék gondolni ám, aki csak lelki szemeivel keresi az eget, hanem olyan embert, aki tubusokat, ágyúnagyságú teleszkópokat szegez a nagy égnek, hogy megostromolja.
Kíváncsiak voltunk, hogy igazodik el a siralomnak ama tömkeleges völgyében, melyet a költségvetés elénk tár, egy valóságos csillagvizsgáló, aki öröktől fogva kiszabott pályákhoz van szokva s tér, idő és anyag viszonyait észleli, melyek változnak minden pillanatban, de változnak változásnak soha alá nem eső, megmásíthatlan örök törvények szerint.
És most hozzá kell szólania egy olyan káoszhoz, mint ez a költségvetés, amiben van ugyan ok és okozat, de nincs következtetés, van ugyan premissza és konklúzió, de nincs logika, van ugyan szám meg szám, de nincs matézis, Sokszor öt benne a kétszerkettő is.
Hát Hoitsy Pál megmutatta, hogy nemcsak a Jupiteren és Saturnuson, hanem azon a sártekén is odahaza van, melyet Földnek neveztek el a planéták között.
Rengeteg koncessziókat engedett a kormánynak, elfogadta kiindulási alapul az ő előterjesztéseit s megmutatta, hogy még ezen az alapon sincs rendén a szénája a kormány kezében a magyar glóbusznak.
A 1876-i költségvetést hasonlította össze a maival, mert az az első költségvetés ettől a kormánytól. S még ebben is csak a rendes költségvetést vette összehasonlítás tárgyául és kimutatta, hogy 1876-tól máig a bevételek és kiadások nem hogy közelednének egymáshoz, de határozottan távolodnak s a két vonal iránya annyira divergens, hogy nincs az a geometria, amelyik kimutatná, hogy ez irányt folytatva a két vonal összeér valaha.
*
A hitelműveletek természetét illusztrálta a 153 milliós kölcsönnel, melyből, midőn 6% járadékká változott, lett 240 milliónyi teher, s mikor 4%-ra konvertáltuk: 340 millió. A pénzügyminiszter által rózsásnak festett helyzet arcáról letörülte a bécsi rongyot, rámutatott a legelők feltörése, erdők pusztítása dacára hanyatló földjövedelemre, pusztuló malmokra, gyárakra, a gazdasági instrukció, igavonó és tenyészmarha apadására, a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék összezsugorodására, a kisbirtokok kézről kézre vándorlására, házasságok csökkenő számára, a hadsereg költségeinek oly nagy terhére, hogy még Oroszország is jobban áll nálunk e tekintetben, s arra a nevetségre, hogy a kis Württemberg kultúrcélokra többet fordít, mint Szent István birodalma.
Hogy ne kívánjon a földtulajdonos fia az apja földjéből élni, de készüljön hivatalra, tudományos pályára? De mikor már eddig is több az eszkimó, mint a fóka, fináncnak kénytelen menni a diplomatikus tanár, s ha 40 évig egy sem akad, aki vizsgát tenne, még ekkor se tudják elhelyezni mind, aki már eddig is katedrára vár.
Hát ez az állapot utóvégre is kataklizmára vezet. Összerobban a magyar világ, mert a pénzügyi bukás maga után vonja az államiság bukását. Nincs itt más segítség, mint az állami önállóság kivívása: az majd rendbe hozza a pénzügyeket is. El kell jönni az időnek, meg van írva a csillagokban. amikor azok is, kik ma szemközt ülnek, be fogják ezt látni s idejönnek a szélsőbalra, onnan, ahol most nem a meggyőződés tartja őket, nem az institúciókban való hit, de egy férfiba vetett remény, akit ismét csak az ő szavazatuk, de nem saját ereje tart fönn s aki meg tudta ugyan tartani a hatalmat, de élni nem tudott vele.
*
Hoitsy Pál beszédét figyelemmel hallgatták a ház minden oldaláról, s a pártjabeliek siettek kezet szorítani vele.
Bezzeg megindult a népvándorlás kifelé, amint fölállt Dobránszky Péter, hogy megtartsa második szűzbeszédét. Még az ellenzék udvariasabb volt hozzá s nagyobb számban hallgatta, mint saját pártja, szörnyű általánosságait őseinkről, hazánkról, melynek élni kell s melynek ő a költségvetésben megadja, amiből éljen. Érdekes volt annak kimutatása, hogy amióta a magunk gazdái vagyunk, 3500 milliót költöttünk el, s mivel a haza 7 milliárdot ér: szerencsésen elfogyasztottuk a felét. De azért ő bízik azokban a kormányokban, melyek az országot félig elköltötték.
*
Azt hitte már a tisztelt ház, hogy megmarad az ülés csendesnek, midőn egyszercsak fölkerekedik jó Péchy Tamás, ott hagyja az elnöki magasságot, beleilleszti jámbor Kemény Jánost, és megindul válaszolni – Rohonczynak.
Volt ennek a beszédében egy állítás, valami jegyzőkönyvről, melyet Rohonczy vett föl a tornyosi átvágásnál s beadott Péchynek, akkor közlekedésügyi miniszternek, hogy indítson annak alapján vizsgálatot. Rohonczy erre azt mondta, hogy a vizsgálat meg is történt, csakhogy az ejtette meg, aki ellen indítva volt – Hieronymi. Erre mondta Hieronymi, hogy nem igaz, őt ilyen vizsgálattal meg nem bízták, s ilyen jegyzőkönyvről mit se tud.
Hát Péchy beszédéből csakugyan az derült ki, hogy Hieronyminak van igaza. Az a jegyzőkönyv nem volt arra való, hogy hivatalos eljárás alapja lehessen, s formaszerű vizsgálat nem is volt.
No, lett erre konfúzió. Rohonczy felszólalt személyes kérdésben. Utána Tisza Lajos ugyancsak személyes kérdésben, aztán Hieronymi, végre Ordódy, ki aktaszerű fölvilágosításokat adott Rohonczy vádjaira, még az általánosságban emeltekre is. Ordódy adatai, valljuk meg, igen imbecillis alapot hagytak meg a Rohonczy vádjainak, s mindinkább valószínűvé válik, hogy a fiatal ember jóhiszeműségét és vállalkozási bátorságát ezúttal valami, eddig még láthatalan machinációk zsákmányolták ki a közlekedési minisztérium ellen.
*
De a kedélyek már föl voltak izgatva, s nem volt jelen Neptun-Tisza Kálmán, ki a hullámokat »Quos ego«-jával csendesítette volna le. Egész vihar keletkezett házszabályvitából.
Fölszólalt Ivánka, hogy nem szabad másról beszélni, mint ami napirendre van tűzve; utána Rohonczy félremagyarázott szavai helyreigazítására. Majd Szapáry pénzügyminiszter kísérlette meg helyettesíteni a miniszterelnököt, mintha meg akarta volna előre kóstolni azt az állapotot, amikor ő majd valóságos miniszterelnök lesz s nem csupán a helytartója.
Zaj és zúgás volt a tisztelt házban. A házszabályok különféle értelmezésével senki se volt megelégedve s a szélsőbalról fölhangzott:
– Halljuk a magunk házszabályait.
És fölállt Madarász József és megmagyarázta és kiosztotta kinek-kinek a maga jussát. Erre még Szapáry szólt röviden, s azzal a félreterelt kocsi visszazökkent a rendes kerékvágásába és folytatta a költségvetési vitát a ház legifjabb tagja, Orbán Balázs.
Utána ismét szűzbeszéd következett volna, a Győrffy Gyuláé. De mire rákerült a sor, nemcsak a ház türelme, de maga a ház is elfogyott, és így nem volt mit tenni, mint az ülést be kellett rekeszteni.
